Milyen meglepő kombináció! Egy fekete és egy fehér fickónak együtt kell dolgoznia valamilyen jó ügy érdekében. Persze teljesen különböznek egymástól. Az egyik józan, csendes, a másik erőszakos, nagyhangú. Az elején utálják a másikat, aztán a végére megszeretik, és együtt megmentik a világot. Helyzetkomikum, akció, kínos jelenetek... a végén pedig egy kis sírós összeölelkezés. Micsoda újdonságot hozott el életünkbe Ryan Reynolds és Samuel L. Jackson a Sokkal több, mint testőr című filmjükkel!

Stan meg a Pan
A történet szerint Reynolds majdnem titkosügynök. Van menő kocsija, szép barátnője, öltönyben dolgozik, és biocuccokat eszik, miközben béna szlogenjét mormogja ügyfeleinek. Nem, nem azoknak, akiket éppen kinyír, hanem akiket megment. Ugyanis pár éve a CIA-tól kilépve testőrré avanzsált, mégpedig olyan jobbik fajtává, aki nagyon gazdag maffiózóknak nyugodt szívvel adja el magát. Másik főszereplőnk, Jackson, hangos, káromkodik, tetovált és úgy egyébként egy fekete sztereotípia. Vidékről, Amerika déli részéről származik, így felnőve nem droggal és gengszterkedéssel, hanem bérgyilkolással kezd el foglalkozni. Rögtönöz, teljes szívvel éli minden percét, és meló közben jóízűen rágyújt egy-egy bluesra, amikor éppen valamelyik áldozata testén lépked át. Mindketten, kétségtelenül profik… és mégis, már filmünk elején bajba kerülnek.

Képtelen alaptörténet
A testőr egyik védence meghal, és ő pedig elveszíti mindenét, amiért eddig küzdött. Bérgyilkosunk pedig szerelmes lesz, és a zsaruk – az elbűvölően ordenáré Salma Hayekhez fűződő kapcsolatát felhasználva – börtönbe vetik mindkettőjüket. Szabadulásra csak együttműködésért cserébe van lehetőség: Jacksonnal a volt munkaadója, a gonosz Fehérorosz diktátor (Gary Oldman) ellen kell vallania a hágai bíróságon. De hogyan jut el odáig a napfényes Londonból? Hiszen ismert, hogy ezek a kelet-európai barbár népek milyen erőszakosak! Még a végén meg találják gyilkolni galád módon a bérgyilkost! Így ér hát egybe a már felvázolt két életút. Reynolds kapja a feladatot, hogy szállítsa le a tanút. Ha túlélik a küldetést, akkor mindketten nyernek valamit, amire áhítoznak. De persze – ahogyan az lenni szokott – nem várt jutalomban is lesz részük: utuk során szerelemben, barátságban, teljes átalakulásban lesz részük.

Ötletes
Az első fél óra után nagy reményeket fűztem a filmhez. A zseniális casting tett róla, hogy a nézőket önkéntelenül is magával rántsa a lehetetlen alaptörténet. Ráadásul sikerült egy kicsit jobban kidomborítani a film vígjátékjellegét, meglepő módon a szituáció abszurditását és nem a két férfi különbözőségét állítva a fókuszba. Így még néhány esős-kelős poén is egészen magával ragadott, és együtt nevettem a nézőtársaimmal rajtuk. A két főszereplő ellentétének lerágott csontját pedig sikerült egy leheletnyi társadalomkritikával élvezhetővé tenni, hiszen lényegében két tehetséges ember életútját állítja párhuzamba egymással. Azét, aki egy óriáscégeknek adva el magát élvezi a biztos megélhetést, a stabil, stresszmentes munkát, és egy szabadúszóét, aki öntörvényűen él, csak azokat a megbízásokat vállalva el, amelyekhez fűlik a foga, vagy amelyekben kihívást talál… Vajon melyiket becsülhetjük többre (ha eltekintünk attól, hogy lényegében gyilkosokat hasonlítgatunk össze)?

Bugyuta akciófilm
Aztán, beköszöntött a film második fele. Amelyet valahogy sokkal hosszabbnak éreztem, mint az elsőt… Ahogy főszereplőink elhagyták a szofisztikált Angliát, és átértek Hollandiába, a féktelen tobzódás és a fapapucsok hazájába, úgy változott meg a film is. A kellemes, vígjáték jelleget felcserélte a tömény akció. Láthattunk autós, motoros, helikopteres és csónakos üldözést, megsokasodtak a káromkodások és az együgyű poénok. Amit az első órában szépen felépített a film, azt sikerült módszeresen lerombolnia a másodikban. A világ összes akciófilmes kliséjét bemutatta nézőinek, fordulat vagy igazi izgalom nélkül. Ráadásul a film első felében felvetett erkölcsi kérdéseket is sikerült egy újfajta módon elbagatellizálni, bebizonyítva, hogy itt bizony nincs is dilemma! Jackson jófej, tehát jófiú, Reynolds jóképű és együgyű, tehát őt is szeretni kell! Nyugodjunk meg, a gyilkosság az akciófilmek velejárója! Mert az utolsó jelenetek után már nem is kétséges: a Sokkal több, mint testőr maradt csupán egysíkú akciófilm, amire nem érdemes pénzt kiadni, és amely együgyűségében méltó párja a hőskorszak Rambójának.