Az utóbbi hónapokban már minden nevesebb médium lehúzta a Baywatch című sorozatból készült egész estés filmet. Tehát mondhatjuk azt, hogy hős vagyok, hogy mindezek után rá mertem áldozni másfél órát az életemből? Remélem! Mert ha a bugyuta, stresszoldó szórakozásra vágyás pozitív jelzője lehet egy ember karakterének, akkor egészen jó úton haladunk egy boldogabb világ (vagy az Armageddon) felé! 

Szórakoztat
A sztorit, azt hiszem, nem kell bemutatnom senkinek. Főszereplőink a vízi mentők, akik lassítva futnak a tengerparton. Van kis piros, haszontalan úszódeszkájuk, vicces beszólásaik, és hatalmas, helyén levő szívük. Mindezek segítségével védik a tengerpartot, minden rá leselkedő veszélytől. Komolyan lehet venni egy ilyen filmet? Nem. És szerencsére az alkotók sem próbálták komolyra venni a figurát. Így aztán – az előítéletek miatt – „szánalmas” kategóriába skatulyázott film pár képsor után megváltoztatta a véleményemet, és minden erőfeszítés nélkül átlavírozott a „könnyed szórakozás” címkéjű alkotások közé. Ami – lássuk be – máris több, mint amit egy 2017-es remake-től elvárna az ember!

Vizuális figyelemelterelés
A másfél órás nosztalgiapartit egy nagy ember (Zac Efron) és egy még nagyobb (The Rock) viszi el a hátán. És mily meglepő, egyikük sem rokkan bele az erőfeszítésbe! Egymás- és a strand-szituációk kifigurázása olyan jól ment nekik, hogy majdhogynem sikerült megtölteni csak ezzel a teljes vetítési időt. Ha meg néha tényleg el-ellaposodott néhány jelenet, ott a mellékszereplők dobták le felesleges ruhadarabjaikat magukról, feldobva a filmet néhány félmeztelen vagy bikinis jelenettel. E filmélmény után pedig kénytelen vagyok azt mondani, hogy egy jó rendező bizony tudja, hogy mikor, hol kell használni a figyelemelterelés ezen nem éppen szofisztikált formáját, hogy elfeledtesse nézőjével: egy olyan vígjáték előtt ül, ami már pár perce nem nevettette meg!

Néha kínos
Néhány héttel ezelőtt az egyik barátom ódákat zengett a filmről. Ami talán jobban megrettentett, mint az összes rossz kritika, amit csak olvasni lehetett a Baywatchról. Köztudomású ugyanis, hogy habár az ő szíve (is) a helyén van, a filmes ízlése kriminális (a Mike és Dave esküvőhöz csajt keres című remekmű az egyik kedvence az utóbbi évek komédiái közül). Végső soron ezért volt kellemes meglepetés a film első néhány képsora és annak ironikus, élvezhető stílusa. Amihez bátran ragaszkodni kellett volna! Sajnos azonban a szofisztikált szellemességet (és a vizuális figyelemelterelést) néha fel-felváltotta az örök-primitív humorforrás: a testi funkciók megjelenítése. Pontosabban – ha nagyon őszinte akarok lenni – akkor ki kell mondanom! Majd minden egyes jó beszólást sikerült ellenpontoznia egy merevedéses vagy hányós „poénnal”, ami végül egy „erős nullára” hozta a pozitív mérleggel induló filmet…

Amilyen kell, hogy legyen
Ami a sztorit illeti, semmi váratlanra vagy meglepőre nem szabad számítanunk. A szokásos kedves ingatlanfejlesztő álcája mögött egy gonosz drogdíler bújik meg, akinek kettős élete csakis a mi fürdőruhás hőseinknek tűnik fel. De pont az együgyűsége a sztorinak az, ami igazán jóvá teszi a látottakat. A konfliktus ugyanolyan egyszerű és átlátható, mint főszereplőink élete, így téve a két oldalt egymás tökéletes ellenfeleivé. Ráadásul a sötét oldal is hasonló felszínes komolytalansággal operál, mint hőseink: a nagymellű főgonosz éppen eléggé kívánatos, hogy elfeledkezzünk arról, mennyire nem tud színészkedni, segédei pedig néhány jól elsütött poénnal kompenzálják azt az abszurd helyzetet, hogy öltönybe kell gyilkolászniuk egy homokos tengerparton. 

Nem a rajongóknak szól
Erős közepes. A casting zseniálisra sikeredett, vannak jelenetek, amiken hangosan röhöghet a néző, és a filmben halott felújított Rod Steward számot még most, napokkal később is dúdolgatom magamban. Mi kellhet ennél több? Talán annyi, hogy a rendező önmagában bízva letegye a voksát egy stílusjegy mellett, amit aztán az alkotása a sajátjának mondhatna. Legyen az a szarkazmus, helyzetkomikum, testiség vagy az egyszerű poénok, a lényeg az, hogy legyen valami, ami a film gerincét alkotja! Enélkül lehetetlen rajongani a látottakért. A megalkuvó szürkeség csak ellenszenvet tud kiváltani azok között, akik tényleg várták a Baywatch remake-t. Ők pedig, csalódott kommentjeikkel végképp el fogják rettenteni a csak szórakozni vágyó laikusokat. Pont azt a nézőréteget, akinek az igényeit maradéktalanul ki tudná elégíteni a film…