Az eredeti X-men trilógia volt az a filmélmény, ami megmutatta, hogy a képregény adaptációk lehetnek menők is. Hogy a 2000-es évek technikájával, ötletességgel és jó castinggal teljesen el lehet varázsolni a nézőket és egy új generációval lehet megértetni: mire is költötték elődeink havonta a zsebpénzüket.

Merész ötlet
Az X-men és Zack Snyder megdicsőülése miatt a Marvel és a DC képregény adaptációk tömegével árasztották el a mozikat. Néhány rendezőnek sikerült az élvezhető nosztalgia és a technikai újítás vékony mezsgyéjét megtalálnia, és igazi kultfilmeket teremtenie. A kasszasiker azonban nagy úr… a romantikus karakterábrázolás az első dollárszázmilliók hatására azonnal átadta helyét a pénzhajhász folytatásoknak, amik természetesen nem tudták megütni az első rész mércéjét. Így lett trilógia gyakorlatilag az összes „-emberből”, akire csak gondolni tudunk (Vas-, Bat-, Pók-) és emiatt folytatták a tökéletesen lezárt X-men sorozatot is az „eljövendő múlt már megtörtént napjai” sorozatban, és emiatt kapott saját filmet a Farkasnak félrefordított karakter is. A legtökösebb, örök életre kárhoztatott mutáns, akit – két bukott eredettörténet után – a józan Hugh Jackman végül halálra ítélt. És az ördögbe is! Kíváncsi vagyok, hogyan fogják a lehetetlent kivitelezni!

Nem ilyen jövőt képzeltem el
A Farkas/Logan című film a nem is olyan távoli jövőben játszódik. A nap elviselhetetlenül fényesen süt, éjszaka a városok pedig még rikítóbbak, mint eddig, és főszereplőnk  kulimunkát végez, hogy el tudja tartani a megbolondult X-professzort. A mutánsoknak – mint minden X-film elején – most is bujkálniuk kell, és persze minden szörnyű. Néhány elejtett megjegyzésből megtudjuk, hogy nem születnek különleges képességekkel bíró emberek, a megmaradtak pedig szépen, lassan elhaláloznak. És miután látjuk, hogy néhány robotkezű ember hogyan próbálja siettetni kedvenceink halálát, felmerülhet bennünk: miért kellett fél tucat részen keresztül Magneto világuralmi tervei ellen küzdeni, ha a felette aratott győzelmek egy ilyen semmit mondó, erőszakos XXI. századhoz vezettek? 

Szükség van egy utolsó hőstettre
A Farkas képességei nem működnek. Öreg és leharcolt, ismerőseinek halálával elhagyta az életkedve, és azt tervezi, hogy ha Xavier meghal, ő is megpróbálja megölni magát. Egyik napról a másikra azonban előbukkan egy latínó nő, aki azt akarja, hogy egy gyereket csempésszen át Kanadába, a lehetőségek hazájába (mert ennyi minden megváltozott pár évtized alatt). Így kerül kapcsolatba Logan a saját lányával (klónjával?), akit egy mexikói laborban növesztettek, és próbáltak harcra kiképezni. Néhány kaszabolós jelenet után pedig a két öregember elindul a néma, vicsorgós kislánnyal északra, hogy egy utolsó hőstett közben leheljék ki a lelküket…

Mert önmaga lenni
Igen, visszaolvasva ezt a néhány mondatos összefoglalót, bennem is kérdések garmadája merült fel. Ha a kislánynak adamantium csontozata van, akkor örökre egy tíz éves termetével fog rendelkezni? Miért hagyja cserben a regeneráló képessége Logant? Tényleg, eddig miért nem merült fel soha egyetlen filmben sem, hogy a mutánsok elhagyják Amerikát, az üldöztetés hazáját? Mi baja Xaviernek? Miért próbál idén minden film menő dolgot csinálni Shakespeare-ből? Ám a filmet megnézve egyikre sem sikerült választ kapnom. De ami a legfurcsább, hogy nem zavart a dolog! Ez a rész ugyanis mert egy nagyot lépni előre. Át egy vesztes forradalmon, egészen egy olyan időszakba, ahol az eddig ismert karakterek már teljesen megváltoztak (még képességeik is!). Bemutatja új jellemvonásaikat, de nem igyekszik megosztani velünk az elmúlt évtized történéseit. Nem törődik a logikai buktatókkal és a felmerülő kérdésekkel. Egy-egy félmondat alapján levonhatunk néhány következtetést: Farkast valami adamantium lövedék mérgezi, Xavier alzeimeres, és most jó pár évig, ha valaki Calibanról fog olvasni, akkor egy hófehér mutáns fog eszébe jutni. És azért, mert nem próbálkozik megmagyarázni mindent a nézőinek, a film egy saját, külön világot tudott teremteni magának, melynek logikáját a moziból kitóduló nézők nem fogják megkérdőjelezni.

Tisztelettel adózott nekik
Meglepően jó filmet láttam. Egyedi és izgalmas volt, ráadásul egy épkézláb történetet is sikerült a film fő/egyetlen ötlete köré (Logannak meg kell halnia) összehozni. A gonoszokról elhittem, hogy rosszat akarnak, a mellékszálak fontosak voltak a főszereplők karakterfejlődése szempontjából (vajon Logan rátalál-e a szeretetre, Xavier megérti-e végre barátját, a laborból szabadult Kislány felfedezi-e az emberséget magában?). A fiatal Daphne Keen pedig tett arról, hogy néha elfejtsük: két legendás karakter hattyúdalát nézzük éppen. Egy tökéletes búcsút, ami amellett, hogy határtalan tisztelettel zárta le az utóbbi két évtizedet, életet adott egy új generációs történetszálnak. Keserédes hősi halál elevenedett meg a filmvásznon. Pont olyan, amilyet Logan és az eredeti X-men trilógia megérdemel… mint a legendákban szokás. Ahogy kell.