Őszinte mese
Az ételek világa csupa móka és kacagás. A szupermarketben együtt reménykednek abban, hogy kiválasztják őket az Istenek, és elviszik őket a legendás Ajtón Túli Világba. Mert ott az örök élet, szex és úgy általában véve a boldogság vár rájuk. Ismerős ígéret? Hát még ha azt mondom, hogy kiválasztott csakis az önmegtartóztató, tiszta, engedelmes áru lehet… és ezzel a főbb világvallásokat kifigurázó alapötlettel még csak kezdetét vette a vallási és történelmi párhuzamok, politikai utalások sora. Olyan southparkosan, de minden előkerült: a „dzsúzokat” elnyomni kívánó diktátor, az arab szakállas akármicsoda, aki területeit védi a nagyorrú Pereccel szemben, a sunyi, áruló Tequilla és az őslakos indián Tüzesvíz… Komoly témákról értekezik egy abszolút komolytalan film. A tökéletes kompozíció – mégsem voltam az élménnyel megelégedve.

Szomorú, hogy valakinek ez még vicces
A komoly alapötlet és a társadalomkritikus gondolatok felvetése mellett is sikerült sokszor viccessé varázsolni a filmet. Spontán poénok és bámulatosan tökéletes utalások kellemes elegyét sikerült a forgatókönyvíróknak összehoznia, aztán mindezt érthetetlen okból leöntötték egy nyíltan szexuális és szemérmetlenül káromkodós sziruppal, amelynek aztán a vetítés másfél órája alatt sikerült végleg elnyomnia a kidolgozott kreativitást. És ez nem csak az én véleményem volt. Trey Parker és Matt Stone húsz évadot megért South Park rajzfilmje ugyanis már felnevelt egy olyan generációt, amelynek nem elég humorforrás az ok nélküli anyázás. Megnyugtató volt látni, hogy sok fiatal a mozi nézőtérén elkomorult, és csodálkozva nézett körül, azon keveseket keresve, akik fulladozó röhögéssel és tapssal jutalmazták azt, hogy a Virsli minden második mondata a változatos „basszameggel” kezdődött…

És ha már itt tartunk
Minden kajának a szexen járt az esze. Ami rendben is lenne, hiszen minden egészséges ember gondolata akörül forog. Hát még ha annak gyakorlása meg van tiltva számára! Ám egy idő után sikerült a filmnek abszolút zavarba hoznia. Ugyanis a PC filozófiája már a szókimondó rajzfilmeket is átformálta: a szexuális orientáció és kiteljesedés minden fajtáját sikerült szemléletesen bemutatni a kaják tettein keresztül. Elérve, hogy mindenképpen feltegyük magunknak a kérdést: melyik lett volna kellemetlenebb, ha a barátnővel vagy ha a haverokkal nézzük meg a filmet? És itt jegyezném meg, hogy más opció fel sem merülhet! Egyetlenegy épelméjű felnőtt embernek sem szabad ezt a filmet a gyerekivel együtt megnéznie, akármennyire is nyílt és felvilágosult a kapcsolatuk. Éljen tehát a korhatáros jelölés!

Elnyújtva, szemléletesen.
Maga a szex és a káromkodás is egy eszköz, amely jól időzítve, helyesen használva tényleg modernné és úttörővé tehet egy filmet. Itt is ez lett volna a helyzet. A történet szerint ugyanis a kaják ráébrednek arra, hogy hitük félrevezette őket, ám néhány vicces véletlen folytán sikerül legyőzniük az Isteneket, akik el akarják fogyasztani mindannyiukat. Ezután pedig – ahogy elvárható az eddig vágyaikat teljesen elfojtó élőlényektől -, belecsapnak a bulizásba. Az ételek új jelszava a carpe diem lesz – ,amely abszolút logikus és vicces, elgondolkoztató végkifejlete lett volna a mesének. Akkor, ha nem csak arról szólt volna a film utolsó fél órája. Arról, hogy milyen trükkösen bánnak el az ételek a szupermarket dolgozóival, és hogy hogyan lehet minden létező felállásban, szemléletesen megünnepelni a gátlások leomlását. Előbbi, kidolgozott párbaj jelenet egy egész estés Tom és Jerry rajzfilmbe, míg utóbbi egy rengetegszereplős felnőtt filmbe illett volna –, és ezeknek sajnálatos közös tulajdonsága, hogy egyik sem a mondanivalójáról híres.

Elpazarolt idő
A Virsliparti akár tökéletes film is lehetett volna. Olyan, amely megrengeti az emberek világnézetét, elgondolkodtatja nézőit, és viccesen történelmet csinál. Mindez azonban elúszott a mértéktelenség és a polgárpukkasztás tengerében. Egy órányira rövidített változat maga lett volna a Példa, így viszont csak olyan lett, mint a többi Seth Rogen film: kínos és emlékezetből kitörlendő.