Van-e szebb egy tudományos-fantasztikus regény keletkezése történeténél? Ugye, nincs? A történet egyik fontos eleme a Blade Runner című sci-fi, melyen nem kis átok ült, ha meggondoljuk, hogy akinek köze volt hozzá és replikáns változataihoz, annak mind dugába dőlt a terve. Végül mégis győzött a jó és a közönség kapott egy filmklasszikust. Mostani ajánlónkban levezetjük az olvasóknak a világsikerig vezető kacskaringós utat.

Blade Runner
Történt 1968-ban kezdődik, amikor egy Philip K. Dick nevű amerikai író, aki az úgynevezett cyberpunk műfaj megteremtője volt, megalkotta az „Álmodnak-e az androidok elektronikus bárányokkal?” című regényt.  És bár Dick gyakorlatilag lényegében változtatta meg a sci-fi műfajt, ez a története, megjelenése után csak hosszú évek múltán forgatta fel a tudományos-fantasztikus színteret. A hatvanas évek végén úgy tűnt, hogy a cyberpunk pápa „Álmodnak-e az androidok…” című regénye egyelőre csak egy, a szerző számos, de amúgy mindig zseniális művei sorában.
A következő állomás 1974-ben volt, akkor egy nem túl sikeres, de termékeny, viszont szintén amerikai író, egy bizonyos Alan E. Nourse megírta a Blade Runner című könyvet. A mű jól startolt, egy hollywoodi stúdió úgy döntött, hogy megfilmesíti, és úgy tűnt, hogy Nourse végre elhagyhatja az űropera (ál)műfajának is nevezhető, látens ifjúsági regények írását. A filmgyár felkérte a korszak egyik jelentős sci-fi kult íróját, a beatnemzedék utolsó mohikánjának számító Willam S. Borroughs-t, hogy készítse el Nourse Blade Runner-jének irodalmasított forgatókönyv-változatát, ami meg is történt. Ki tudja miért, tán a fent említett átok hatására, a filmesek végül elálltak a megfilmesítés gondolatától, így minden maradt a régiben: a Blade Runner anyag tovább aludta csipkerózsikaszerű álmát.

Szárnyas fejvadász
Aztán elérkezett a nyolcvanas évek és egy bizonyos Ridley Scott, brit filmrendező, a sutba dobott hollywoodi forgatókönyvek között rátalált Borroughs adaptációjára és csupán a mű címéért, a jól csengő Blade Runner kedvéért megvásárolta annak jogait.
A folytatás 1982, amikor is elkészült a Philip K. Dick regénye alapján Alan E. Nourse és William S. Borroughs regénycímével ékesített történet filmváltozata. Tényleg csak a teljesség kedvéért idevésem a Scott keze alá dolgozó forgatókönyv írókat: Roland Kibbee, Hampton Fancher és David Webb Peoples. Az talán már nem is meglepő a fentiek után, hogy a magyarul Szárnyas fejvadász című mozi eredeti, azaz rendezői változata megbukott a producerek, forgalmazók zsűrije előtt, így az 1982-es világpremieren egy felpuhított, az első variációnál lényegesen optimistább végkicsengésű változatot láthatott a közönség.
És, hogy nincsenek véletlenek, bizonyítja egyben a keretes szerkezetet, hogy a Szárnyas fejvadász bemutatója abban az 1982-es évben volt, amikor az eredeti mű szerzője, Philip  K. Dick elhunyt.

Pengefutár
Az i-re a Galaktika Fantasztikus Könyveket kiadó Metropolis Média Group Kft. tette fel a pontot nálunk, amikor Pengefutár címen magyarul kiadta az eredeti Nourse – Borroughs változatokat, az „oridzsi-” és a forgatókönyv-variációt egybefűzve.
A kötet érdekessége, hogy abból napnál világosabban kiderül: Alan E. Nourse története a címazonosság ellenére sem sok közös vonást mutat fel Burroughs Blade Runner-ével. Az előbbi izgalmas sci-fi, kissé orwelli, igen disztópikus, erőteljes és aktuális társadalomkritika.
Burroughs – mint afféle mindenre elszánt beat-költő – a regény jelentős részét ejti, igaz, itt-ott utal egy-egy dramaturgiai fontosságú jelenetre. Más részleteket változatlanul hagy, majd az egész sztorin csavarint egy akkorát, hogy szinte felismerhetetlenné válik. Az alapötletet merészen átszabja, s ami így születik, az valami egészen döbbenetes filmnovella: kiszámíthatatlan, fantáziadús rémmese. A Geekz blog szerzője így áradozik a szövegről: „aki élvezte a regényt, és némi nyitottsággal (vagy szükséges mennyiségű tudatmódosító szerrel) nekiül – pontosabban: magára engedi – ezt a beat-prózába oltott depresszív, pszichedelikus sci-fi-zanzát, azon ígérem, úgy fog áttiporni ez a harminc oldal, mint egy bulldózer.”