A világhírű lengyel rendező jelenlétében mutatták be Pörös Géza Krzysztof Zanussi világa című monográfiáját, melyet a Kossuth Kiadó jelentetett meg a 22. Lengyel Filmtavasz alkalmából.

Amíg él, dolgozni fog
Amikor a 1970-es évek elején Zanussi filmjei megjelentek Magyarországon, hősei éppen azokat a problémákat vetették fel, amelyekkel az akkori magyar fiataloknak is szembe kellett nézniük. A négyszáznegyven oldalas monográfia nagyon precíz, tárgyszerű és értően nyúl a témájához, miközben a kezdetektől máig végigköveti egy egész életmű alakulását, amely huszonöt-huszonhat játékfilmet, a tévé- és dokumentumfilmekkel együtt mintegy nyolcvan alkotást tartalmaz.
Krzysztof Zanussi elmondta, sokszor szembesítették azzal, hogy egész életműve ugyanazokról a kérdésekről szól. Ezt szerzőként nehéz eldönteni, de ugyanezt lehet elmondani például Thomas Mann, Fellini, Tarkovszkij vagy Ingmar Bergmann munkásságáról is.
Zanussi azt is elárulta, amíg él, dolgozni fog. Két évvel ezelőtt készített egy színpadi darabot, amelyet most Litvániában mutatnak be, van továbbá egy új forgatókönyve, melyhez elkezdték készíteni a költségvetést; Sipos Gáborral, a Saul fia producerével is tárgyal erről. A történet az első világháború előtti időkbe helyezi a Faust-legendát. „Mindig nagyon izgatott a lélek eladásának története: mi történik akkor, ha valaki úgy veszíti el a lelkét, hogy nem is hisz abban?” – vetette fel.

Konformisták és Don Quijoték
Zanussi nemcsak filmrendezőként aktív, hanem az egyik legnagyobb lengyel filmes műhelyt, a TOR Filmstúdiót is vezeti. Meglátása szerint a fiatal lengyel filmesek között is hasonló arányban fordulnak elő a konformisták és a „Don Quijoték”, mint saját ifjúkorában. Mint a világhírű rendező hozzátette, az őket megelőző generáció alkotói közül például Andrzej Wajda mindig meg tudott újulni, legutóbbi filmjei is erről tanúskodnak.
Elmondása szerint a rendszerváltás óta megváltozott a társadalom jellege: „fogyasztói társadalommá váltunk, pedig nem voltunk azok. Közben összezavarodtak az értékeink: ha egy filmet tömegek tekintenek meg, az még nem jelenti azt, hogy értékes. A művészek mindig rossz próféták, de úgy tűnik, az új csatornák nem tesznek hozzá a filmművészethez, az is igaz ugyanakkor, hogy ha valaki okostelefonon nézi meg egy filmemet, ugyanolyan boldog vagyok”.

Nyelvek és emberek
A rendező kitért a magyar filmművészetre is, melynek fejlődését mindig figyelte, egy időben azonban kevesebb alkotás jutott el hozzá. A lengyel filmben nem volt ilyen mélypont, a cenzúra megszűnésével szerencsére nem fogytak el a témák – fűzte hozzá Krzysztof Zanussi, aki többek között Mészáros Márta, Groó Diana és Kamondi Zoltán filmjeinek is producere volt.
„A magyarokkal való kapcsolat a lengyelek többsége számára megfejthetetlen titok. Már közös határa sincs a két országnak, nyelvileg nem értik egymást, mégis van valamiféle közösségérzés. Talán azért, mert évszázadokon át közösen védték keletről Európát, de ezt döntsék el inkább a történészek” – vetette fel Krzysztof Zanussi. A rendező bevallotta: Csehországban érti a nyelvet, de nem érti az embereket, Magyarországon ez éppen fordítva van.
A számos fesztiváldíjjal elismert hetvenhat éves rendező több egyetemen tanít, és producerként támogatja a fiatal filmeseket is. Groó Diana Csoda Krakkóban című alkotásánál is segédkezett.
Krzysztof Zanussi nagyapja olasz vasúti mérnök volt. A Trieszt–Bécs–Prága–Varsó vasútvonal építése során került Lengyelországba. A család olaszországi ága hűtőgépgyárukról vált ismertté.