Európa egyik legnagyobb filmrendezője, akinek élete, élethossza eggyé vált a filmszínházak történetével, számos módon vált művészettörténeti elemzések, ilyen-olyan előjelű életrajzi könyvek alanyává. Federico Fellini igazán megérdemelte, hogy saját kútfőből merített biográfia jelenjen meg munkásságáról, s ezt végül 1994-ben, Fellini halála után egy évvel Charlotte Chandler tette meg, az Én, Fellini című kötettel.

Én, Fellini
Miért fontos és milyen a jó életrajz, kérdezhetnénk, pedig mi olvasók vagyunk sokszor a legelfogultabbak és legkényesebbek, ha nem kellő körültekintéssel, avagy hiteltelenül írják meg általunk is rajongott sztárt, művészt, politikust, tudóst, sportolót. Ahogy sok más világelső alkotónál, úgy Federico Fellininél is nagyon fontos volt, hogy a róla szóló biográfia az általa jóváhagyott, illetve az ő elmondása, vagy ha úgy tetszik, tollbamondása révén jöjjön létre. Az Én, Fellini ilyen életrajz.
Charlotte Chandlerről azonban érdemes tudni, hogy már korábban jegyzet életrajzíróvá avanzsált, többek között Alfred Hitchcock, Billy Wilder, Grouco Marx vagy Ingrid Bergman biográfiájának megírásával.

A nők, a nők és megint csak a nők
Az Én, Fellini egyes szám egyes személyben meséli el a világhírű olasz rendező életét, mégpedig kis túlzással állítva, az Amarcord című önéletrajzi ihletésű film habókos, bohém világát visszaigazolva, melyben a család, az egyházi szertartások, a kisvárosi erkölcsök és természetesen és mindenek felett a nők, a nők és megint csak a nők határozták meg a dolgokat.
A kötet természetesen pont attól válik lebilincselővé, hogy az életrajzi adatok állomásai mentén ívelő pályájáról egy bensőséges hangulatú vallomásban kapunk filmszerű részletességgel ábrázolt képet. A ritkaságszámba menő fotókkal illusztrált könyv szerintem alapvetően a Fellini- illetve a korabeli olasz filmek rajongóinak szól, neki árul el számtalan eddig ismeretlen részletet a különböző filmalkotások kulisszatitkairól.

Legendás filmek, legendás korszakok
Ír a pályája elején lévő, a kibontakozó tehetséggel bíró, de máris figyelemreméltó, fiatal Felliniről, majd az európai filmet alapjaiban megváltoztató filmes generáció vezéralakjává, az olasz film forradalmi csoportjának egyik legfontosabb alkotójává váló mesterről. Legendás filmek, legendás filmszínészek, filmszínésznők, legendás alakítások, mind-mind egy legendás korszak, vagy ha úgy tetszik, egy aranykor csodálatos moziverzumának legnagyobb csillogásai – ezek voltak Fellini munkái, ez volt Fellini világa.
A kötet legszebb gyöngyszemei azok az anekdoták illetve elszólások, beszólások, mondatok, melyek egy mindenek felett álló művészvilág legbelső titkait jelentik, s melyeket „a nagy olasz” most e biográfiájában elárult. Ezen titkot lényeges része nőkhöz kapcsolódik, hiszen Fellini igazi nőbolond volt, aki még a nőknél is jobban ismerte a nőket. Nem csoda, hogy a világon mindent a nőkhöz való kapcsolatán keresztül nézett és értelmezett.
Alkotói munkássága lényegét is így összegezte: filmrendezés = szeretkezés.