A film főhőse a sikeres, idős építész, Damien Hale (Sir Ben Kingsley), aki halálos betegségben szenved, és tudja, már alig fél éve maradt hátra az életéből, amelyben a számos szakmai elismerés és eredmény, hátramaradó műemlék épület mellett megoldatlan családi konfliktusa is van lányával. New York építtetője természetesen dúsgazdag, és ismeretlen forrásból rendelkezésére áll egy lehetőség, hogy még mindig fürge és friss szelleme ne pusztuljon együtt haldokló testével. Egy biotechnikai eljárást ajánlanak fel számára, melynek segítségével az elméjét egy új, fiatal testbe ültetik át, így új külsejében akár de további ötven évet is élhet. A Vedlésnek nevezett technológiába persze már ekkor bele lehet látni, hogy az nem csupán egyszer alkalmazható... A beszédes nevű Phoenix Biogenic céget egy idős professzor alapította, és a történet jelenében a hűvös Albright képviseli (Matthew Goodie, aki A férjem védelmében című sorozatból lehet ismerős), aki elmagyarázza Damiennek az eljárást. Amelyről többek között megtudjuk, hogy az új testeket laborban fejlesztették ki, a testcseréig pedig valamilyen kocsonyás lében lebegtetik őket. 

Damien végül aláveti magát az eljárásnak és elkezdi megtanulni, miként használja és élvezze új testét (Ryan Reynolds), illetve bemagolja új személyiségének alapvetéseit is. Egy darabig persze jön az „élet császára” hangulat, aztán a problémák. Hallucinációk törnek rá, melyben egy latin-amerikai nőt lát, egy beteg kislányt, és valami katonai akciót. Hamar kiderül a turpisság: a test, amelyben él, nem laborban készült, hanem egy elesett katonáé, aki eladta saját testét, hogy cserébe súlyos beteg kislányát meggyógyítsák. Az ő emlékképeit látja és ered azok nyomába Damien. Miközben rátalál teste régi életére, rádöbben, hogy a rendszeresen szedett gyógyszer arra szolgál, hogy elnyomja és végül egy év után kioltsa a régi személyiséget. A bonyodalmak azzal indulnak, hogy a „test” felesége azt hiszi, visszakapja elveszett férjét, Markot, így már ártatlanok is veszélybe kerülnek.

A film várható végkifejlete már a felétől teljesen biztos és nyilvánvaló, hiszen ha az új testbe zárt személy nem jut hozzá a gyógyszerhez, az átültetett én elenyészik, és a régi személyiség tér vissza. Persze a tapasztalt Damien rögtön szimpátiát kezd érezni a férjét elvesztett asszony és kislánya iránt, és szembeszáll az őket üldöző nagyhatalmú szervezettel, melyet az eljárást kifejlesztő, szintén fiatal testben élő (ki gondolta volna?) professzor vezet. Számos látványos, de teljesen felesleges és indokolatlan akciójelenten át zajlik a hajsza a szökevények után, majd a titkos labor felderítéséig. Olyan apróságokról nem esik szó, hogy az egykori katona régi reflexei és kiképzése miként éled újjá, mely segítségével az egykori békés építész teljes lelki nyugalommal mészárolja le az ellene törőket, akár lángszórót is használva, ráadásul „leendő” kislánya szeme láttára.

A filmben Ben Kingsley alakítása a megszokottan kiváló minőséget hozza, ami még élesebbé teszi a kontrasztot a baltaarcú Reynoldssal szemben, aki Steven Seagalhoz hasonlóan joggal érdemli ki az „Ezerarcú” becenevet. A logikai buktatók, fel nem tett kérdések számosak és kellően zavaróak. Furcsa a vedlés fogalmával tisztában lévő jó barát értetlensége a témával szemben, vagy a lángoktól szétolvadó golyóálló üveg is… Nagy kedvencem volt még, hogy mindenki Apple cuccokkal rohangál, és a Vedlést ismertető doki Edisonnal egy mondatban említi Steve Jobst, mert „vajon mi mindent tehetett volna az emberiségért, ha még van további ötven éve…”?  A többszörös vedlésen átesett Anton története izgalmas lehetne, de erről persze nem tudunk meg semmit. A happy end viszont az eljárás működésébe kódolva garantált. 

Egyszernézős. Maximum.