Fekete Ibolya új nagyjátékfilmje, az Anyám és más futóbolondok a családból, az ezerkilencszázas évek elejétől a kétezres évek elejéig követi egy magyar család élettörténetét, illetve a huszadik századot. Az író-rendező szerint filmje minden műfajból kilóg egy kicsit.

Kilóg mindenhonnan
„Mese, családregény, de nem tudom besorolni. Vígjátéknak kicsit könnyes, érzelmes filmnek túl vicces, történelmi filmnek túl személyes. Minden műfajból kilóg, mint ahogy a mai filmes trendekből is” – vélekedett Fekete Ibolya, akinek a nevéhez olyan ikonikus alkotások fűződnek, mint a Chico vagy a Bolse vita. Persze ez még nem jelent semmit, hiszen az Anyám és más futóbolondok a családból kilóg az eddigi filmek sorából is: noha ez is dokumentumokra támaszkodik, eltér a rendező eddigi dokumentarista szemléletű filmjeitől, inkább a játékfilmes hagyományokból merít. „Az eddigi filmjeim a jelenben játszódtak, a hétköznapi életanyag kéznél volt a maga fésületlenségével, és én nagyon élveztem ezt a rendetlenséget. Ez a film azonban a múltban játszódik, amit már nem lehet tetten érni, azt meg kell csinálni” – fogalmazott Fekete Ibolya.
A munkával kapcsolatban azt is megjegyezte, hogy a régmúlt hétköznapjainak anyagát csak játékos rendezői módszerekkel lehet előállítani, például „finoman, stilizálva” megidézni az ábrázolt korok filmstílusait. „Van benne burleszk, de megjelenik a negyvenes évek magyar vígjátékstílusa is, a szocreál is. Persze csak annyira, hogy ne rángassuk ki a nézőt a történetből” – fogalmazott.

Rendes polgári család voltunk
A rendező elárulta, hogy a cselekmény saját családtörténetén alapul. „Folyton történt valami a huszadik század folyamán, ami elől a családunk továbbköltözni kényszerült” – mesélte, hozzátéve: mint korábbi filmjeinél, ezúttal is csak a történet alapja valóságos. A film meséje fiktív, tele van kitalált vagy mások történeteiből vett eseményekkel, epizódokkal.
Az persze nem titok, hogy a forgatókönyv megírásához a családi emlékekből merített. „A sok költözésben szinte minden elveszett, kivéve a fényképeket, amelyekből hatalmas mennyiség maradt, 1906-ból származik a legkorábbi fotográfia” – mesélte, kiemelve, hogy a fotók nemcsak rá hatottak inspiratívan, hanem a Kossuth- és Jászai Mari-díjas jelmeztervezőre, Szakács Györgyire, és nagyban segítette Gózon Francisco operatőr munkáját is.
„Miközben körülöttünk kavargott ezernyi helyszín, a család belül nagyon stabil volt, mondhatni rendes polgári család voltunk, csak kissé hányattatott körülmények között" – vallotta.

Elképesztő érzelmi tartalmak
Az alkotó úgy fogalmazott, számára is tartogatott meglepetést a forgatás, amely négy évszakos filmről lévén szó negyvennégy napig tartott, több éven át, magyar és bolgár helyszíneken. „Azt hittem, hogy a film érzelmi részét letudtam a forgatókönyvírással, de volt egy-egy jelenet, amikor megrogyott a lábam, ahogy a felmenőim eljöttek a múltból. Ez a színészeknek volt köszönhető, akik csodálatosak voltak, elképesztő érzelmi tartalmakat tettek hozzá” – mesélte.
Fekete Ibolya dokumentumfilmmel utoljára a Csángókkal jelentkezett 2008-ban, játékfilmmel pedig 2001-ben, a Chicóval. „Monomániás vagyok, ezt a filmet akartam megcsinálni, kerül, amibe kerül, nem voltak közben más filmterveim. A legfőbb cél megvalósulni látszik: a vetítések után mindenki azonnal a saját családja történetét kezdi mesélni, úgy tűnik, van érzelmi igény erre a témára.”
A film főbb szerepeit Ónodi Eszter, Básti Juli, a lengyel Danuta Szaflarska és Gáspár Tibor játssza és feltűnik benne Kerekes Viktória, Szervét Tibor, Csomós Mari, Lengyel Ferenc és Cserna Antal is.