Vajon miről mesélnek a fák? Hogyan elevenedhet meg a történelem egy 123 éves, kivágott famatuzsálem évgyűrűin keresztül? Miféle történeteket tudhat e fa egy réges-régi millenniumi ünnepségről, a Földalatti születéséről, a háború végét ünneplő, romok közt táncoló pesti emberekről vagy akár egy hajdani május elsejéről, ahol egy copfos kislány, nem törődve a „szabályokkal”, egyszer csak kivált a piros-kék nyakkendős gyerekek közül, hogy az aszfaltra rajzolja a maga színes, képzeletbeli városát? No, és persze arról, hogy miféle titokzatos szál köti össze az idő síkjait, a múltat és a jelent, ahol minden változik, és valahol egy kicsit mégis ugyanaz marad?

Ilyesmikről mesél Gimesi Dóra, akinek gyönyörű, múltidéző meséjét Rofusz Kinga lírai hangvételű illusztrációi keltik életre.

Kép forrása

Időörvény

Gimesi Dóra író, rendező, a Budapest Bábszínház irodalmi vezetője. Új, Pagony Kiadó gondozásában megjelent könyvében ismét figyelemreméltó érzékenységgel nyúlt egy nehéz témához, és magyaráz el komoly helyzeteket és kérdéseket „gyereknyelven”, a mese szövete alatt.

A mese főhőse a tizenkét éves Alíz, akinek családja több mint száz éve él a Városligetben, s így személyes történetük összefonódott a Liget történetével. Egyebek mellett azzal az öreg nyárfáéval, mely tanúja volt három generáció életének. Ám azon a napon, „mikor megjöttek a munkagépek, és világgá mentek a fák” ő is áldozatául esett a park átalakításának, és a hatalmas fából mindössze egy csonka fatönk maradt.

Azonban a rossz ezúttal is hozott magával egy kicsi jót. A mese másik főszereplője, a „különleges fából faragott, majdnem százéves” Dédi ugyanis tudta, hogyan lehet mesélésre bírni a kivágott fát, azaz időörvényt készíteni a famatuzsálem évgyűrűiből. A sokféle filozofikus üzenetet rejtő, önmagába visszatérő, koncentrikus körök repítik vissza az időben Alízt és a történetekben újra fiatalodó Dédit. Aki mellett rendre megjelenik a család többi felmenője is.

Kép forrása

Mikor a Városliget táncra perdült

Az első állomás 1896., a Millennium ünnepi forgataga, ahol egymásra talált az Olaszországból Budapestre érkező, Földalattit építő olasz mérnök lánya, a csodaszép Francesca és az őt – egy körhinta falován megszöktető – Pista, a híres, cigány hegedűs. Alíz szépszülei. A soron következő történetből kiderül, miért váratott Dédi első bálja négy évet magára, és végül miként váltotta be ígéretét a frontról hazatérő Dédapa. Éppen aznap, mikor az egész Városliget táncra perdült – gyerekek és felnőttek, sőt az életre kelt szobrok is, „a királyok a Hősök teréről, a hét vezér a lóháton, a kövér kis angyalok a Mária templomból.” 

Majd estefelé a házak, akik megúszták bombatalálat nélkül, majd, néhány órával később, már azok is, akik nem úszták meg. „Jöttek sebesült falakkal és betört ablakokkal, leomlott kupolákkal és gerendákba fúródott golyókkal, bekötött szemmel, de boldogan, hogy megmaradtak, hogy élnek.” 

„A betört fejű Szépművészeti, a fényét vesztett szökőkút, a Lánchíd magányos pillére, és hajnalig táncoltak mindannyian.”

Kép forrása

A színházi ember látásmódja

A későbbiekben fény derül még arra, hogyan került a Bálna a Városligetbe, és hogy milyen is volt egy régi május elsejei felvonulás. Mindeközben pedig megtudjuk, hogy az idő olykor furcsa grimasszal ismételi magát. És a járvány következtében bezárult világ – némi áthallással – felidézheti az egykor vasfüggöny mögé zárt vágyakat is.

Gimesi Dóra könyvében érezzük a dramaturg és színházi ember sajátos látásmódját: történetei nyomán mintha egy régi, fekete-fehér film kockái elevenednének meg a szemünk előtt. E plasztikusság persze nagyban köszönhető Rofusz Kinga nosztalgikus, lebegő atmoszférájú, lágy vonalvezetésű rajzainak, melyek tökéletesen illeszkednek a mesék hangulatához. 

Gimesi Dóra: Amikor mesélni kezdtek a fák, Pagony Kiadó Kft., 2024