Egy jó illusztráció „megszűnteti a hierarchiát” a szöveg és a kép között, s a mellett, hogy – az írás egyenrangú társaként – elősegíti az értelmezést, némi többletjelentéssel (jelentés-árnyalattal) is megajándékozza az olvasót. Még inkább érzékelhetjük ezt a gyermekkönyvek esetében, ahol a képi világ szavak nélkül is magával ragadja a gyermeki fantáziát. Közös játékra hív, és arra biztatja a gyerekeket, hogy maguk is szőjék tovább a mese fonalát.

Gyerekszobák kincsei

A kortárs magyar meseillusztrátorok palettáján az egyik legérdekesebb színfoltot Szalma Edit érzékeny, festői világú munkái képviselik. Az Iparművészeti Főiskolán végzett grafikusművész (egyéb, művészeti tevékenysége mellett) számtalan mese- és gyermekverses kiadványt illusztrált a Móra és a Csimota Kiadón át a Manó Könyvekig. 2011-ben – a Trapp című mesekönyvvel – elnyerte az Év Illusztrátora (az Év Gyermekkönyve) díjat. Az általa illusztrált kötetek nemcsak a magyar gyerekszobák kincsei, de nagy népszerűségnek örvendenek Európa más országaiban is.

Mi több, illusztrációi gyakran kilépnek a könyvek lapjairól, hogy – Magyarországon és a világ más pontjain megrendezett – kiállításokon meséljék el „saját olvasatú” történeteiket.

Életre keltett mesefigurák

Szalma Edit ünnepre hangoló, karácsony-hívogató alkotásaiból a közelmúltban nyílt kiállítás Budapesten, a Rákoshegyi Közösségi Házban. A tárlaton bemutatott festmények ezúttal is mesekönyvek oldalairól bújtak elő, ám e szűkebb értelemben vett illusztrációk – láthatjuk –, önálló életre kelnek a falak között.

Szalma Edit munkái valami egészen finom, nosztalgikus bájt hordoznak magukban, ezért – mindamellett, hogy mai meséket mesélnek –, a nézőket régi idők miliőjébe repítik. Részint ebből a lírai nosztalgiából fakad e festmények és rajzok kortalansága.

A vásznakon életre keltett mesefigurák nemcsak abban az értelemben kortalanok, hogy az idők során nem veszítenek elevenségükből, s így feltehetően sok-sok nemzedék forgatja majd a velük illusztrált kiadványokat. De abban az értelemben is, hogy egyszerre szólnak a gyerekekhez és a felnőttekhez. Miközben megdobogtatják a gyermekszíveket, a felnőttek lelkéből letűnt gyermekévek emlékeit, hangulatait csalogatják elő. A varázsport trombitáló, karácsonyi angyalkák, a nagykerekű biciklin egyensúlyozó alakok, a múlt századi ízeket idéző „díszletek”, a békebeli körhinták, a régmúlt időkből visszakacsintó fagylaltos és újságosbódék, az „avítt” ruha-és bútordarabok, mintha csak nagymamáink képeskönyveiből bújtak volna elő.

Mindenféle csodás szerzemény

Az illusztrációk zöme – a több réteg egymásra építését „elbíró” és ezáltal egymáson átderengő felületeket eredményező, színpompás– akriltemperával készült.

Szalma Edit világát csupa jellegzetes, összetéveszthetetlen karakterű mesefigura népesíti be. Cirkuszi állat-kavalkád, zsonglőrködő macskák, triciklit hajtó bohócok, koboldmanók, Holdnak énekelő kutyák, bohém zenészmadár-csapat – csetlő-botló esetlenségükben kedves állatok, emberek, „égi tünemények”, és ki tudja, mi mindenféle csodás szerzemény.

Némi csúfondáros grimasztól és „heroikus” póztól sem mentes, robosztus, netán pufók testű, humorral átszőtt alak. Szerethetően esendő figurák, akik –„családi vonásaik” ellenére – mind-mind egyéni személyiségről árulkodó, külső jegyeket hordoznak.

Képek forrása