Nem mindennapi születésnapot ünnepelhettünk a napokban. Július 31-én egy olyan karakter lett ötven éves, amely születésekor nemcsak, hogy formabontónak számított, de megmutatta, hogy az irodalom, ha szükséges, politikai állásfoglalást is tehet. 
1968. július 31-én megszületett Franklin Armstrong. 
De lássuk, ki is volt ő, és miért bír jelentőséggel!

Kép forrása
 
Snoopy világa
Ha az lenne a feladat, hogy soroljunk fel három ikonikus képregény-karaktert az elmúlt évszázadból – a Marvel és DC univerzum kivételével –, talán nem túlzás azt gondolni, hogy Garfield mellett Snoopy is odaférne a dobogóra, hiszen ki ne hallott volna már a legendás fekete-fehér kutyusról. Érdekes módon, bár a világszerte rendkívüli népszerűségnek örvendő beagle képével talán már majdnem minden felnőtt találkozott, azt meglehetősen kevesen tudják, hogy ha épp nem valamelyik divatcég pólóin jön szembe az utcán, akkor ő a Peanuts című képregényben éli életét. Abban a sorozatban, amely 1950-ben indult, és amely rövid idő alatt meg is hódította az Egyesült Államokat. 
De hogy is jön ide Franklin? Nos úgy, hogy ő volt a képregény első afro-amerikai karaktere. És hogy ez miért nagy szó? Azért, mert az időpont 1968, a helyszín pedig az Egyesült Államok, ahol bár már túl vagyunk Marthin Luther King térhódításán, de ennek ellenére a szegregáció, a feketék politikai és társadalmi megkülönböztetése még mindig valóság. Ebbe a légkörbe robbant bele Franklin Armstrong, a színesbőrű kisfiú, aki az akkor már ikonikussá váló Charlie Brownnal osztozott meg a képkockákon. 

Kép forrása

Glickman és Schulz
Születésének története egy Los Angeles-i tanárnő, bizonyos Harriet Glickman nevéhez fűződik, aki 1968-ban aktív levelezésbe kezdett a képregény szülőatyjával, Charles M. Schulzcal, arról, hogy kellene a sorozatba egy afro-amerikai karakter is. Ahogy a tanárnő írta levelében: „Martin Luther King halála óta azt kérdezgetem magamtól, mit tehetnék azért, hogy segítsek megváltoztatni azokat az állapotokat a társadalmunkban, amelyek a gyilkossághoz vezettek, valamint, amelyek hozzájárulnak a hatalmas félreértésekhez, félelemhez, gyűlölethez és erőszakhoz.” Ezt követően a tanárnő és Schulz között tevékeny levelezés alakult ki, hogy megtárgyalják a kérdést, amelyet a képregény atyja is támogatott. Egy 1997-es interjúban egyébként Schulz azt is elárulta, hogy ezek után kapott egy másik levelet is egy déli szerkesztőtől, amiben azt kérték tőle, hogy bár nem bánják, hogy bevezet egy színesbőrű karaktert, csak lehetőség szerint ne ábrázolja őt ugyanabban az iskolában, mint a fehérbőrű társait. Ezt végül Schulz válaszra sem méltatta.

Kép forrása

Strandlabda
Végül a hosszas levelezés végén Schulz 1969. július 1-jén azt írta Glickmannak, hogy figyelje a július 29. heti képsorokat majd az újságban. Ekkor történt meg ugyanis, hogy a húga által vízbe dobott strandlabdáját, egy afro-amerikai gyerkőc, bizonyos Franklin Armstrong hozta vissza Charlie Brownnak, megalapozva ezzel, egy a valóságban sok helyen ferde szemmel nézett barátságot. 
A színesbőrű kisfiú karakterének ismertetőjegyeit a mai sztereotípia-felfogásunkkal és 21. századi szemléletünkkel talán egy kicsit meg is mosolyogjuk, hiszen nemcsak, hogy a két legfőbb jellemzője, hogy szereti a sportot és jól táncol, de még Schulz is „negro-karakternek” nevezte. Bár manapság ez át se menne az amerikai pol-korrektség szűrőjén, de az adott korban még így is forradalminak tetszett. 
Kétségtelen, hogy az irodalom véleményformáló, gondolatteremtő és nézetalakító hatással bír, különösen a gyermekek esetében, ezért kimondottan nem mindegy, hogy milyen értékeket képvisel, akár, ha csak négy képkocka erejéig, s a helyi újság olvasóközönségéig is tart ez a képviselet. A Peantus és Charles M. Schulz jelesre vizsgázott. Isten éltesse tehát, az immáron ötven éves Franklin Armstrongot, hála az égnek, hogy éppen felé vitték a hullámok Charlie Brown strandlabdáját. 

Forrás