Meghökkentő kötet jelent meg a közelmúltban a Parnasszus Könyvek gondozásában. Kégl Ildikó - Filip Tamás: Kétszemélyes Ország című versgyűjteménye nemcsak azért különleges, mert egy költőházaspár kapcsolatát mutatja meg az olvasóknak, de talán azért is, mert a két lírai vallomáscsokor elgondolkoztató, sőt meglepő különbségeket is mutat. 

Mielőtt azonban nagyon előre szaladnék, érdemes ott kezdeni, hogy Kégl Ildikó költő, író, újságíró, esszéista és irodalomszervező, és Filip Tamás József Attila- és Budapestért-díjas költő, szerkesztő, esszéista nagyjából másfél évvel ezelőtt házasodott össze, s így a friss kötetben nem is annyira a hitvesi szeretet, hanem inkább a születő, lángoló szerelem hangjai szólalnak meg. A kötet érdekessége pedig az, mennyire másképp látta, mennyire másképp fogalmazza meg, mennyire másképp éli át szerelmét a két lírikus. 

Hadd tegyem hozzá, a kontrasztot a szerkesztés eleve megteremti, hiszen a versválogatásban nem ölelkezve, felelgetve, egymásra reflektálva jelennek meg a Kégl és Filip versek – ahogy egyébként bizonyára megszülettek (Legalább is úgy képzeli el az ember a költő házaspár életét, hogy számukra az intimitás része az is, hogy egyikük versére a másik nem pusztán kritikai megjegyzésekkel, de talán inkább verssel válaszol…)  – hanem külön tömbökben, előbb az asszony, utóbb a férfi költeményei. 

Ha már a szerkesztés szóba került gyorsan elmondom azt is, hogy a könyvecske a versek angol fordítását is tartalmazza Land for Two címmel, Gyermán-Tóth Márta tolmácsolásában, illetve tartalmaz egy remek összefoglalót Halmai Tamás költő, esztéta, kritikus tollából, aki szerint a könyvecskében megjelenő belső harmónia mellett a különbségek is szembeötlőek. Míg egyfelől azt írja: „jelen kötet nemcsak az érzelmi és intellektuális, de a nyelvi és esztétikai összehangolódás fokozatait is fölmutatja”, másfelől arra is rámutat, hogy milyen erőteljesen különbözik a két alkotó versvilága. Így fogalmaz a kritikus: „a női vershang érzékszervi tobzódása és hús-vér képzeletre hajlamos, vajákos mellérendelések és szertartásos ráolvasások indáznak mondataiban; a férfitónus reflexívebb-rezignáltabb megszólalást is ismer, és kontemplatív körültekintésre is képes – miközben a rajongás retorikájában oldja föl nyelvtani énjét.”

Menjünk is tovább ezen a vonalon, mert a szerelem hangjainak összecsengésén túl nagyon is izgalmas az a különbözőség, ahogy a Kégl Ildikó és Filip Tamás megragadja és verssé formálja szerelmének megélését.

Kégl Ildikó versei nemcsak „vajákosak”, ahogy Halmai Tamás fogalmaz, de egyenesen misztikusak. Az asszony úgy ír, mint aki tisztában van a szerelem földöntúli jellegével, időtlenségével, nemzedékek sorát átölelő, formáló, sőt megteremtő jelentőségével. Filip Tamás inkább ünnepélyes. Versei zsoltárszerűek, olyanok, mintha valami magasztos létformát dicsérnének, mintha a szerelem csodáját köszöntenék, belelátva azt az emberi lét minden aprócska rezdülésébe. Ennek megfelelően a nő a konkrét helyzeteket is egyetemes nézőpontból látja. Fölfedezi a csodát a fák lombjában, nesztelen léptekben, kutyák vonyításában. A férfi éppen fordítva. Az ő lírája olyan mintha a konkrét valóság egyes jelenségei tudnának egyetemes létté összeállni. Kégl Ildikó ebben a szerelemben földi beteljesülést él át, asszonyosan elégedett férjévé lett kedvesével, boldoggá teszik a közösen megélt lét aprócska örömei, perspektívái reális horizontok, hiszen mint minden asszony, ő is tisztában van vele, hogy magában hordja a végtelenséget. Filip Tamás egészen más mintázattal merül bele a szerelmi boldogságba. Versei olyanok, mintha valami misztikus beavatás részese lenne, mintha a beteljesülés egyben a megsemmisülést is jelentené, mintha a férj számára ez a szerelem az egyéni élet értelmének végső nyitját adná meg, olyasféle élményt, amin túl már nincs és nem is lehet semmi. Amin túl már nincs öröm, nincs boldogság, nincs mámor, mert a férfi és a nő egymásra találásának minden csodája teljessé lesz ebben a kapcsolatban. 

Ezért Ildikó versei nyitottak, perspektívikusak, végtelenbe mutatóak, Tamás versei befejezettek, lezártak, magukba fordulóak. Kicsit olyan mintha két személyiség mást várna ugyanattól az élménytől, mást várna a szerelemtől, mást várna az élettől. Ildikó a kivirágzást, a kiteljesedést, Tamás a megérkezést, a megnyugvást. Kicsit olyan mintha nő és férfi nem is várhatna mást az együttes léttől, csak éppen azt, amit Ildikó és Tamás fedezett föl benne. 

Kétszemélyes ország - Land for Two. Kegl Ildikó - Filip Tamás, Parnasszus Könyvek, 2025.