A jó köztéri szobor meghatározására bizonyára van művészettörténeti szöveg, én ezúttal a sajáttal is előállok. Szerintem a köztéren felállított szobornak a művészeti erőn túl több funkciója is van, így a szobor szellemi és fizikai vonatkozásban is igazodási és találkozási pont is lehet egy településen, településrészen, illetve idegenforgalmi szempontból is jelentős szerepet kaphat, hogy a zarándoklatok célállomásaként való funkciót is megemlítsem. 

A kötet borítója /kép forrása/

Orosz Örs Szoborsorsok című albumkönyvével ennél is tovább, mi több, mélyebre megy, hiszen a köztéri alkotások történetét, sok esetben tragikus történetét meséli el. A szerzőről írja a netlexikon: „Felvidéki magyar politikus, jogvédő aktivista, értékmentő, a legnagyobb szlovákiai magyar rendezvény, a Gombaszögi Nyári Tábor újraalapítója és 2022-ig főszervezője. Végzettségét tekintve politikai geográfus, 2010-14 között a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet tudományos munkatársa volt. A Magyar Közösségi Összefogás (MKÖ) társalapítója és alelnöke.”

A kiadó honlapján Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi bizottságának elnöke pedig Így fogalmaz ajánlójában: „A szobor kőből, bronzból, keményfából készül. A szobor örök. Ezzel a reménnyel készíti alkotója, állítja megrendelője. A kötetben szereplő szobrok azonban rövidéletűek voltak. A cím másik összetevője, a „sors” szó a végzetre utal, ami idő előtt beteljesedett ezeken a felvidéki szobrokon. Azoknak az emlékműveknek, amelyekről a könyv szól, erőszakos végük lett: felrobbantották vagy ledöntötték őket – darabokra hulltak, mint a haza… A darabok viszont néha előkerülnek a földből, pajtákból, padlásokról, és a töredékek újra összerendeződnek. Ami széttört, sohasem lesz már teljes és egész, de nem is semmisült meg. Történelmünk rávéste jegyeit ezekre a szobrokra.”

Látható tehát, hogy Orosz Örs rendkívül erős anyagot hozott össze, ahol szubjektum és az objektivitás, a művészet és a történelem metszéspontjában lévő alkotások állnak. A Németh Zsolt így folytatja a méltatást: „Miért fontos és jó ezeket összeszedni és összeilleszteni? Hiszen ezek mögül a jelképek mögül eltűnt már a hatalom. Miért akarják egy kisebbségben élő nemzet tagjai konokul összerakosgatni egy letűnt kor darabjait? Mind a kisebbség, mind a többség számára fontos, hogy megtörténjék az összeillesztés, mert miközben ezeken a lapokon elolvassuk a szobrok pontos és tárgyszerű történetét, megértjük, hogy valójában mi történt velünk. És miközben összeillesztjük a darabokat, végbemegy bennünk valami, ami kevesebb, mint a mágia, de több mint a sebnyalogatás. Ez maga a gyógyulás.”

A könyv további erénye, hogy nemcsak bemutatja egy-egy szobor drámai sorsáról beszél, de fotóillusztrációkkal is alátámasztja a nekünk magyaroknak sokszor fájó történeteket. A méltató ezzel zárja gondolatait: „Eljön-e az az üdvkorszak, amikor egymás nemzeti jel-képeit kölcsönösen tisztelni fogjuk? Ebbe az irányba tesz ez a könyv egy bátor lépést. Van szobor – vagy másolat –, amely visszakerült eredeti helyére. Orosz Örs nemcsak a magyarok múltját, kultúráját és érzékenységét ismeri és tiszteli, hanem a szlovákokét is, ami az egyik titka annak, hogy a szobrok és a lelkek gyógyításában egyaránt sikeres. Mert nemcsak a szobor, de a lélek is örök!”

A mutatós kiadványt a szerző egy helyen így ajánlotta: „Könyvemben egy időutazásra invitálom, melynek során megismerheti a mai Szlovákia 1945 előtt keletkezett, magyar vonatkozású emlékhelyeit, köztéri szimbólumait és azok hányattatott, fordulatos sorsát, amely sokszor egybefonódott a helyi vagy a tágabb közösség sorsával. Monográfiámban mintegy ezer fényképpel illusztrálva közel száz köztéri szobor, dombormű, emléktábla és további emlékjel történetét ismerheti meg a kedves Olvasó.”

Orosz Örs: Szoborsorsaink, Kisebbségekért – Pro Minoritate Alapítvány, Méry Ratio Kiadó, 2022.