„Márton Júlia 2016-ban jelentkezett első kötetével (Gyalogversek), majd 2020-ban jelentette meg új versgyűjteményét (Pillanatok, képek), amelyet most az Ég, Föld, Víz című verseskönyv követ. A három kötet nagyszámú verse jól észrevehetően egy költő kezére vall: Márton Júlia valamennyi versét, szinte kivétel nélkül természeti képek, az életünket magában foglaló természet látványai ihletik.” 

kép forrása

Így indul a Méry Ratio honlapján a költő harmadik kötetének ajánlója. A 2024-ben megjelent könyvről a folytatásban kiderül, hogy a szerző és a természet kapcsolata rendkívüli és rendkívüliségében igen szoros. Erről ezt olvashatjuk: „Az égitestek, az évszakok, a napszakok járása, a hegyek, dombok, lankák, vizek, fák, füvek, virágok mindenkor eleven rajza jelenik meg verssoraiban. Ezek a gondolatainak elindítói, érzelmeinek megtestesítői, életeseményeinek szimbólumai.”

Márton Júlia stílusjegyei között megtaláljuk azt, melyet úgy fogalmazhatunk meg, hogy szavaival, mint piktor festi le az általa ábrázolni kívánt természetet, annak kiemelt részeit. A Méry Ratio tűpontos ajánlószövege erről így ír: „A költő elsődleges ihletforrásaként írja le valóságos jelenségüket, színeiket, szépségeiket, az univerzum mozgásával, fényeivel, árnyékaival együtt mozgó létezésüket. Pontosan érzi, hiszi és tudja, hogy emberi világunk jelenségeibe is bele vannak kódolva ezek a látszólag háttérben zajló, valójában mindent hordozó, meghatá­rozó adottságok: Márton Júlia nem csak néz, de lát is, nem csak átél, de ért is.”

Az Ég Föld Víz című verseskötet tehát egy már-már természetfeletti szögből mutatja be a teremtett világot, annak számos szépséges, különleges, egyedi részletét. Márton Júlia természetábrázolása mellett emezzel erős kohézióban magát a természetben élő, azt csodáló embert is bemutatja verseiben. Mint írják erről: „Szemléletében felfedezhetjük a természeti ember, a természet adottságait, ajándékait ismerő és használó ember, és a mindezekből újat formálni képes alkotó ember jellemzőit. Nem csak az agyag, a kő tulajdonságait ismeri, amire iparművészként szüksége van, de a szavak lehetőségeit is: könnyű kézzel formáz ritmust és rímet, és gyúrja bele friss szemmel megfigyelt élményeit a versek lírai anyagába, maradandóvá formázott varázslatába.”

Az alkotóról 2016-ban, tehát első kötete megjelenésének évében többek között így írtak a jelujsag.hu felületén: „Összesen három verse jelent meg eddig nyomtatásban ‒ a Magyar Napló című folyóiratban publikálta, 2014-ben ‒, pedig már ötvenéves is elmúlt. Márton Júlia Marosvásárhelyen született, több mint három évtizede Budapesten lakik. Végzettsége szerint fogtechnikus. Négy gyermeke, ahogy mondja, mostanra nőtt ki a markából, s hagyott számára időt a versteremtésre. Katolikus vallással él. A Magyar Írószövetség íróiskolájának hallgatója.” Emellett idézik puritán mottóját is: „Nézzétek a világot, mert szép.”

Márton Júlia kedves, szelíd, mégis nagyon is érzékletes, érzéki lírájába Nyírredőny című verse segítségével pillantsunk bele:

Csak csüngenek a nyírfán az ágak, mint erőtlen ujjak,
az ősz mind elvitte már róluk a leveleket
és átdudorászik közöttük a kegyetlen szellő,
egy jéghideg futammal keringőt rikkant neked.

És lengenek lomhán a vesszők, mint szakadt redőnyön
a gazdátlan madzag, mit nem rángat, csak a huzat,
s az aranyló levelek sárba tapadnak a földön,
a fagyoktól reszketve összehúzzák magukat.

És hallgat a nyírfa, és hagyja vesszőit lebegni,
és várja, hogy szikrázó gyémánttal hintse a tél,
és tudja, hogy ezüstös levele lesz még ezernyi,
és tavaszra méregzöld függönyén csusszan a szél.

Márton Júlia: Ég Föld Víz. Méry Ratio, Budapest, 2024.