Egy felvidéki úr sikert hozó elbeszélései

Első kiadott műve, A batyus zsidó lánya után tíz évvel jelent meg Mikszáth Kálmán A tót atyafiak című novellagyűjteménye, mely végül meghozta számára a szélesebb körben való elismerést, a népszerűséget. A Kello Diákkönyvtár szerkesztői ezt és A jó palócok című elbeszélésgyűjteményét illesztették egy kötetbe, mely könyvet, most, sorozatunk olvasóinak ajánlunk szíves figyelmébe.

kép forrása

A Kello Diákkönyvtár szerkesztői így kínálják a kötetet: „Amikor 1881-ben megjelent a Tót atyafiak, majd rá egy évre A jó palócok című novellagyűjtemény, az nemcsak Mikszáth számára hozta meg a sikert, de a magyar irodalomban is korszakos lépést jelentett. Mikszáth tragikus elbeszélései, tudatos kompozícióba szerkesztett népies zsánerképei ugyanazt az irányt képviselik, amelyet Arany János alapozott meg balladaköltészetében.” Az első komoly irodalmi sikereket hozó Tót atyafiak azért különleges novellagyűjtemény, mert abban egyszerű falusi, felvidéki szlovák származású emberek életjelenetei találhatók. Mikszáth ezzel a könyvével egyszerre tette le a garast a romantika és a realizmus, a népies és a népmesei stílus oldalán. És bár – az irodalomtörténészek szerint – Mikszáth ekkor még Jókai Mór hatását visszatükröző stílusban írt, de egyben le is vetette a társadalom felső osztályainak bemutatását, és inkább a jobbágyság, a parasztság életéről mesélt olvasóinak a kötet négy novellájában. A netlexikon így foglalja össze a könyv részeit: „A négy novella hangneme változatos: míg az Arany-kisasszony ironikus, Az a fekete folt tragikus, a Lapaj, a híres dudás szentimentális és a Jasztrabék pusztulása komikus. A történetek előadásmódja, elbeszélői hangja kedélyes, adomázó. Nem tárgyilagos, személytelen hangvételben adja elő a történeteket, hanem egy népi mesemondó stílusában.”

A jó palócok egy évvel a Tót atyafiak után jelent meg, s Mikszáth ebben a tizenöt történetével tovább folytatta első sikerkönyvében alkalmazott stílust, témákat, hanghordozást. Egy helyen kirobbanó sikerről írnak, ennek a két kötetnek volt köszönhető, ami azért érdekes, mert eladdig a szerző tizenhárom különböző írásművet tett le az asztalra. A netlexikon így mutatja be A jó palócokat: „Ebben a történetfüzérben az író szülőföldjének vidékére, Palócföldre viszi el, a gyermekkorában megélt vagy hallott történeteibe avatja be olvasóit. Érezhető, hogy a történetekben szereplő emberek közel állnak a szívéhez, érződik, hogy szereti, megérti őket. Elfogadja babonás hiedelmeiket, magáénak vallja paraszti szemléletüket, sajátos értékrendjüket.” Azzal együtt, hogy Mikszáth hiteles karakterábrázoló, a Palócföldön játszódó históriákban szerepelő helységnevek egy része kitalált. Ezekben a novellákban számos érdekes témát dolgozott fel, így többek között a világszemléletek ütközésének, egy fösvény ember vagyona sorsának, a hűtlenséget megbocsátó feleségnek, egy cifra hangulatú ruhafétisnek, egy csapodár asszonynak, egy korhely szerencséjének, egy fiatal lány képében élő boszorkánynak és egy szerelem tragikus végének témájáról is írt.

Mikszáth Kálmán autogramot ad 1900-ban Szegeden /kép forrása/