A Kello Diákkönyvtárat bemutató sorozatunk mostani részében a nagy lándzsarázó William Shakespeare három drámája kerül a figyelem középpontjába. A Téli rege egy kései mű, melyet leginkább tragikomédiaként szoktak jellemezni, a Szentivánéji komédia, mely egy bolondos és pikáns jelenetekkel tarkított éjszakáról szól és a Vihar, mely Shakespeare vélhetően utolsó műve.

A kötet borítója /kép forrása/

E sorozatunk viszonylag régóta tart, de mindezidáig nem idéztem a Kello Diákkkönyvtár szerkesztőinek üzenetét, mely ezekről a kötetekről szól. Íme: „Az iskolás korú fiatalok számára indította az új diákkönyvtár sorozatát a Könyvtárellátó. Ebben minden korosztály megtalálhatja az iskolai tananyaghoz kapcsolódó kötelező és ajánlott irodalmat. Kiadványaink közül több hiánypótló, jelenleg csak a Kello Diákkönyvtár sorozatban kapható.” Ez már csak azért is fontos üzenet, mert a sorozat kötetei az alapműveltséghez, az európai kulturális örökség ismeretéhez nélkülözhetetlen darabok. 

Shakespearenél pedig kevesebb európaibb szerzőt találunk a reneszánsz korból, akiről egy ponton így ír a netlexikon: „Az angol nyelvű drámaírás és az európai irodalom egyik legnagyobb alakja, világirodalmi öröksége és hatása a világ minden táján fellelhető.” Érdekes lehet, hogy miért ezt a három művét illesztette egy kötetbe a szerkesztőség a Kello Diákkönyvtár részeként, ennek megfejtése az olvasókra vár. A három darab, a Téli rege, a Szentivánéji komédia és a Vihar, három különböző jellegű dráma, mindegyik külön érzésvilágot képvisel, ráadásul Shakespeare külön alkotói korszakaiból. 

A Téli rege nem igazán tartozik a híres angol klasszikus eredeti művei közé, hiszen annak alapsztorija az irodalomtörténészek szerint egy Robert Greene nevű szerző Pandosto című története, Shakespeare változata pedig egyfajta átirat csupán. Egészen pontosan ezt írták: „Shakespeare a művében megváltoztatta a szereplők neveit, és felcserélte a műben szereplő helyszíneket: Szicíliát és Bohémiát. A két mű közötti különbségekhez tartozik az is, hogy míg a Pandosto befejezése tragikus, a Téli regéről ez nem mondható el.”

A rendkívül pezsgő, hol misztikus, hol mulatságos Szentivánéji komédia egy könnyed, laza darab, melyről a szakíró így fogalmaz: „Tündérek, a királyi pár, polgári ifjú szerelmesek és athéni kézművesek keverednek össze egy bolondos éjszaka játékos bonyodalmaiban. Az angol népi képzelet szülte tündérvilág, a Shakespeare-kori mesteremberek bohókás előadása és az athéni ifjak szerelmes kergetőzése a szerelem szépségét jeleníti meg.”

A zárótétel, a Vihar méltó befejezése a kötetnek, hiszen, mint feljebb jeleztük, ez Shakespeare utolsó alkotása. Ebben a műben az író kedvenc témái és viszonyulásai kerülnek terítékre, azaz a szerelmi és házassági kalamajkák, valamint a különböző társadalmi rétegek hol komolykodó és ezért komikus, hol pedig bohóckodó és ezért kedvesen bájos figuráinak lélektanilag is tűpontos rajza. A szakkommentár felhívja a figyelmet: „A Vihar fő témája a szerelem, de megjelenik az élet negatív oldala is; a gonoszság szintén jelen van. Ez azonban nem nyer nagyobb teret, a darab a szereplők békülésével ér véget, és azzal a lehetőséggel, hogy Ferdinand és Miranda szerelme ellensúlyozza apáik ellenségeskedését.”