Michel Houellebecq egyik kedvenc szerzőm, ezért tulajdonképpen bárkiről írt volna könyvet, ugyanolyan áhítattal olvasnám; de ő H. P. Lovecraftról írt, aki – bár korántsem rajongok érte annyira, mint a francia regényíróért, vagy éppenséggel a kötethez írt előszót jegyző Stephen Kingért – tényleg letagadhatatlan hatást gyakorolt az utána következő nemzedékekre, és aki (a régi recept/átok szerint) csak halála után lett igazán híres, elismert és rajongott szerző. („Ő egy fanatikusokból álló olvasóközönségnek ír; és erre az olvasóközönségre halála után néhány évvel rá is talál.”) 

Kép forrása

Élvezettel olvasható

A könyv nem spórol az Houellebecq-re jellemző, erős és rendkívül szellemes, helyenként egyenesen bombasztikus megfogalmazásokkal, sőt szinte minden oldalra jut egy-egy ilyen: „A XX. század valószínűleg az epikus és fantasztikus irodalom aranykoraként fog fennmaradni – csak ki kell várni, hogy a lagymatag avantgárd beteges ködfelhője szétoszoljon”, vagy: „Howard Phillips Lovecraft tökéletes példakép mindazok számára, akik meg akarják tanulni, hogyan rontsák el az életüket, ugyanakkor hogyan hozzanak létre sikeres életművet”, illetve: „Minden szentimentális elbeszélés darabokra robbant szét. A tisztaság, a szűziesség, a hűség és a tisztesség nevetséges stigmákká váltak. Manapság az emberi lény értékét gazdasági hatékonyságával és erotikus potenciáljával mérik, vagyis pontosan azzal a két dologgal, amit Lovecraft a legjobban gyűlölt a világon.” 

Egyszóval fantasztikus élvezet olvasni ezt a könyvet, mint minden Houellebecq-művet, még akkor is, ha Stephen King az előszóban így fogalmaz: „A tudományostól igencsak távoli rajongásában Houellebecq olyan kijelentéseket tesz, amelyek megosztók és polémiához vezetnek.” 

Kép forrása

Klasszikus tudományos munka 

Ennek ellenére a könyv felépítése egy klasszikus tudományos munka szerkezetét idézi és követi; szóba kerül Lovecraft gyermekkora, nyomorgásai, házassága, annak kudarca, nehéz, de méltósággal viselt halála (egyszóval az életrajza), a világnézete (és – egyebek mellett – annak egyre erősödő rasszista vonásai), és mindezt időnként igen komoly és filológiailag is alaposan összerakott értekezések szakítanak meg, melyből nem csupán Lovecraft, hanem maga Houellebecq írásról és alkotásról kialakított véleményét is megismerhetjük, legalábbis töredékesen – és közben megszámlálhatatlan idézet támasztja alá a mondottakat, melyek egyaránt származnak Lovecraft kiterjedt levelezéséből, illetve – és főként – nagyszabású víziós munkáiból. Valahogy úgy, ahogy most én teszek, miközben elgondolkodom azon, amit Houellebecq tesz, mikor megpróbálja megfejteni Lovecraft munkáinak működését: „Egy népszerű mítoszt létrehozni annyit tesz, mint olyan rituálét teremteni, amelyet az olvasó türelmetlenül vár, amelyhez egyre nagyobb örömmel talál vissza, minden egyes alkalommal egyre jobban lenyűgözve az új, a korábbiaktól csupán enyhén eltérő ismétléstől, amit a téma elmélyítéseként érzékel. Ha így fogalmazzuk meg, akkor elég egyszerűnek tűnik a dolog. És mégis, az irodalom világában ritkák az ilyen sikerek. Valójában ugyanis ez nem sokkal könnyebb feladat, mint egy új vallást teremteni.” Vagy: „Lovecraft tulajdonképpen nem tekint magára regényíróként. Körülbelül az összes regényíró úgy képzeli, hogy az ő feladata kimerítő képet adni az életről. Az ő dolga új »megvilágításba« helyezni a dolgokat; ám ami a témákat illeti, ott egyáltalán nincs választása. Szex, pénz, vallás, technika, ideológia, a javak újrafelosztása… egy jó regényírónak semmit sem szabad kifelejtenie, és mindennek meg kell találnia a helyét egy többé-kevésbé egységes világképben. Ezt a feladatot persze emberileg szinte lehetetlen megoldani, az eredmény pedig majd minden esetben lelombozó. Ronda egy mesterség ez.” 

Kép forrása

Zsenialitást megértő zseni

Nem egy klasszikus monográfia természetesen Houellebecq műve, de dőreség is volna ilyesmit várni tőle – és olvasás közben rájövünk, hogy nemcsak dőreség, hanem szűk látókörű bezártság is volna csak erre összpontosítani; egy rajongó író a másik íróról írt regénye, sorai (gondoljunk csak Mikszáth Kálmán Jókai Mór élete és kora című regényes életrajzára, vagy éppen Márai Sándor sokkolóan tökéletes Szindbád hazatér című Krúdy-regényére – Krúdy stílusában) sokkal, de sokkal többet mondanak el az adott ünnepelt és megidézett íróról, mint akárhány tudományos értekező mű. Amelyekben biztosan nem olvashatunk ilyeneket – egyszerűen nem engedi a műfaj és a nyelvezet szabályrendszere. Pedig… Tehát ilyeneket: „Nagyon nehéz, sőt talán lehetetlen is egy embernek egyszerre zseninek lennie, és megértenie a saját zsenialitását.” Illetve: „Abszolút gyűlölet a világgal szemben általában, a modern világ iránti ellenszenvvel súlyosbítva: így lehetne összefoglalni Lovecraft viszonyulását az élethez.” 

Michel Houellebecq: H. P. Lovecraft: szemben a világgal, szemben az élettel. Stephen King előszavával. Fordította: Tótfalusi Ágnes. Stephen King előszavát angolból fordította: Galamb Zoltán. Magvető Kiadó, Budapest, 2024.