Lajtos Nóra új kötete, a Hétszirmú a végtelen néhány napja látott napovilágot a Cédrus Művészeti Alapítvány gondozásában. A kötet külön érdekessége, hogy egy debreceni zenei gimnáziumban érettségi tételként szerepel. Mindez nem véletlen, hiszen a Debrecenben élő szerző végzettsége szerint zongoratanár is, s korábbi versgyűjteményeinek ismeretében bátran állíthatom, hogy írásaiban a zene és a költészet együttélése, szimbiózisa valósul meg. 

Kép forrása

Nyelvfilozófiai értelemben a zene, mint kommunikációs eszköz van jelen Lajtos Nóra költészetében, számtalan példát találunk arra, hogy a hangok, a dallamok, a ritmusok és a hangszínek kombinációja milyen érzelmi-gondolati üzeneteket közvetít. A költészet és a zene együttélése megjelenik már a görög kultúrában is, ahol a zene és a költészet testvérek; Apollon a zene és a költészet képviselője volt. Andersen, a híres mesemondó úgy fogalmaz, hogy ahol elfogynak a szavak, ott segít a zene. Lajtos Nóra szövegvilágában azonban soha nem fogynak el a szavak, transzcendentális szférákba betekintő lírai érzékenységgel teszi meg a határátlépést a lehetséges valóságok között. Az írásba kapaszkodik, miközben Dux és Riposta egymást kergeti a kottalapokon. Lajtos Nóra számára zene és költészet között nincs határ, egyszerre csak átlibben egyik szférából a másikba, hogy összenyithassa a két valóságot. 

Hamvas Béla olvasatában a transzcendencia kifejezésének legmagasabb formája a költészet, ez teszi valóságon túlivá, ezt reprezentálja verseiben Lajtos Nóra lírai beszédmódja. 

A szerző néhai zongoratanára emlékének szenteli verseit. Már maga a cím is a spirituális ébredés lehetőségét sejteti. A Hétszirmú végtelen a hetes szám jelentőségét emeli ki, amely számmisztikai értelemben a teljesség száma, Isten cselekedeteinek tökéletességét igazolja, angyalszámként pedig arra utal, hogy a hit ereje visz utunkon tovább. A hetes, mint szent szám több opusban is megjelenik, például a Bartók Bélát idéző Kékszakáll haiku-fűzérében, ahol hét ajtón keresztül bejutva igyekszik a nő a férfi életének zárt világába, rejtelmeibe behatolni.

A Hétszirmú végtelen szerzője zeneelméleti ismereteket jelenít meg verseiben egyedi szókészlettel és kreativitással négy ciklusban. Lajtos Nóra kötetei és cikluscímei mindig nagyon egyedeik és különlegesek, a címekkel is azonnal felkelti az olvasó érdeklődését. 

Az Angyali akkordok parfümje klasszikus szerzők megidézésével nyitja meg koncerttermét. A ’lélek vonója játssza az élet ritmusát, hol erőteljesen, hol visszafogottan, úgy, ahogy az életesemények kiváltotta lehetőségek diktálják. Bach, Beethoven vagy a francia barokk mestere, Rameu zenevilágának felidézésével a szerző különleges, sokszor éteri finomságú költői képeket alkalmaz, így a verseket fokozott vizualitás jellemzi, amelybe minduntalan belép a félelemélmény, az idő múlása a hozzánk közel álló személyek elvesztése miatt, vagy azért, mert a hozzánk közel álló személyek eltávolodnak tőlünk. Elzongorázom neked a félelmeinket, / mollban játszom, hogy érezd, milyen az, / amikor a szünetjelek eltűnnek, és utat / tör magának a kétségbeesés…

Lajtos Nóra nagyon beleérzően villantja fel lelkiállapotának minden fájdalmas rezdülésést a zenei eszköztár használatával, mely vagy tavaszi szonáta (adagio molto espressive), vagy gyermekkori álmokat sejtető rövid scherzó; végül azonban visszatér a Rondó, ívelő-szárnyaló elme-/ játékon virtuóz violingondolatiságában.

A Moldva és a kavicsok Smetana 6 szimfonikus költeményét tartalmazó zeneművére utal, s ebben a versben is megjelenik a hetes szám, a vízből kiemelt kavicsokon olvasható szavakból Pál apostol híres mondását olvashatjuk ki: A szeretet mindent legyőz.

A kötet második ciklusa a Népdalcsokor Isten vázájában, ahol megtapasztalhatjuk, mennyire kiemelt szerep jutott a népdaléneklésnek minden korszakban, megénekelve a legfontosabb életesemények örömét és bánatát. Lajtos Nóra különböző földrajzi területek népdalkincsére támaszkodik, ezekben az opusokban nyelvezete egyszerű és kristálytiszta, mindenkor megtartva az eredeti népi énekek hangulatát, a természethez, a szerelemhez kapcsolódó érzelmi hullámzások okozta rezignáltságát, a hiábavaló vágyódás szomorúságát.

A fokozás, az ismétlés, a halmozás mind-mind a hangulati megerősítés eszközei, amelyekkel,

ebben a közegben is, mintegy a transzcendencia-részként, a lelki teljesség felé vezet útja a vallásosság élménykörének védelmében, s itt fogalmazza meg egy versben a legnagyobb félelmét is: ha kikopna egyszer  / belőlem a tinta, / elillanna végleg / boldogságom titka.

Lajtos Nóra a zene eszköztárát, a zenei műszókat úgy vezeti végig verseiben, hogy az olvasói élmény nem csorbul akkor sem, ha a befogadó nem rendelkezik zeneelméleti ismeretekkel, inkább kedvet ébreszt ezek felidézéséhez vagy bővítéséhez.

Mollba hajló emlékezet lágy, harmonikus, természetes dallamokat generál filozofikus elmélkedésekkel gazdagítva. A zenei hangsor eredendő szomorúsága, komorsága számomra a Metallica együttes Nothing Else Matters című dalának hangulatát idézi.

A dallamfutamok, a hangkapcsolatok, a hangterjedelem a zenében a lelkiállapot megjelenítői, a versekben pedig Lajtos Nóra szívdobbanása veri a metrumot, s örökös készenlétben áll, hiszen ahogy vallomásosan fogalmaz: minden szünetjelebe / belekapaszkodom, hogy ne kelljen / nagyon-nagyon félnem. A kétségekkel és kétségbeeséssel telített lelkiállapot az egész költői attitűdöt meghatározza a Wittgensteini elégia utolsó sorában:minden szöveg doloroso a-mollban

A költészet a gondolatok zenéje, vallja az angol szerző Samuel T. Coleridge, vagyis a zene költői állapot, s ez fordítva is igaz, mindegyik szerkezet, összhang, összeolvadás, amit, ha nem tartunk meg, minden összeomlik bennünk, s elveszítjük az alkotás varázsát.

A negyedik ciklus A mindenség kvintkörén és túl csodálatos haikukkal gazdagítja az olvasót, Lajtos Nóra igazán mestere ennek a műfajnak. Ezekkel a csodálatos, 17 szótagot tartalmazó létsűrítményekkel olvadunk bele a költészet és a zene élményvilágába, ahonnan örökké kihallatszik a természet hangja, s magunk is a teremtés részeként olvadunk bele a teljesség érzésébe. Ez a feloldódás és önkét vállalt beletörődés hallatszik minden apró kis vers-csodából: csöndben térdeplek; / lelki földcsuszamláskor / viszem keresztem…nincs ovális én / a kör keresztmetszetén / vagyok önmagam

A mindenség pedig – kapjuk útravalóként a szerzőtől – az emberi tudatban létező legnagyobb egység, tér és idő jelenségeinek összessége, a kvintkörben pedig a zene, a költészettel kézen fogva a zenei hangok és a költői szövegvilág közötti kapcsolat megerősítését szolgálja a földön túli világ megtapasztalására.

Lajtos Nóra: Hétszirmú a végtelen. Cédrus Művészeti Alapítvány, 2025.