A nyolcvanas évek második felében, sőt néhány esztendeig még a rendszerváltás után is fontos szerepet játszott a magyar értelmiség gondolkodásában Bibó István. Aztán lassan kikopott a közbeszédből, elfelejtettük gondolatait, alig akadnak néhányan, akik még olvassák vagy legalább egy-egy hivatkozással megidézik alakját, szellemét. Tavaly azonban a Méry Ratio Kiadó gondozásában megjelent egy különleges kötet: Aki a tízparancsolata szerint élt – Bibó István emlékezete. A könyv azonban nemcsak Bibó erkölcsi integritását mutatja meg, de életét és munkásságát is felidézi.

Kép forrása

Jogászok egymás közt

A gondolatgazdag kötet szerzői, Szoboszlai-Kiss Katalin filozófus, klasszika-filológus, egyetemi tanár, a Jog-Állam-Politika folyóirat vezető szerkesztője és Kukorelli István alkotmányjogász. Kettőjük közül, bár nem kétséges, hogy Szoboszlai-Kiss Katalin is sokat hozzá tett a kötethez, mégis nyilván Kukorelli a jelentősebb szereplő. A jogász, egyetemi tanár, az Alkotmánybíróság volt tagja számos alkotmányjogi publikáció szerzője, jelentős szerepet játszott a magyar jogtudomány és közélet területén. Alkotmányjogi kötetei cikkei, tanulmányai mellett fontos munkája a Tradíció és modernizáció a magyar alkotmányjogban. Nem meglepő, ha a modern hazai jogi gondolkodás egyik legnagyobb alakja, Bibó István is megragadta figyelmét. 

Bibó István (1911–1979) nemcsak jogi gondolkodóként játszott ugyanis szerepet közéletünkben, de a 20. századi magyar történelemnek is fontos szereplője volt. Miközben elméleti szinten foglalkozott a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok kérdéseivel, kritikusan elemezte a kelet-európai társadalmak problémáit és a totalitárius rendszerek működését, azonközben részt is vett a hétköznapok küzdelmeiben. Az 1956-os forradalom idején szerepet vállalt Nagy Imre-kormányban, és a szovjet invázió után is kitartott demokratikus elvei mellett, amiért később börtönbüntetésre ítélték. Legendás pillanata életének, szimbolikus eseménye a magyar történelemnek, amikor a kormány tagjai közül egyedül és utolsóként maradt az országház épületében, ügyet sem vetve a benyomuló szovjet katonákra. 

Kép forrása

Írók, költők, szobrászok, művészek

Miközben a most megjelent kötetet forgatjuk, lapozgatjuk meglepetten fedezhetjük föl, hogy a könyvben nemcsak Bibó munkásságát bemutató tanulmányok kaptak helyet, de újságcikkek, levelek, sőt versek is. A szerzőpáros fontosnak tartotta, hogy megmutassa, Bibó nem csupán a jogi közéletet szólította meg eredeti gondolataival és szilárd erkölcsi tartásával, de egy egész írónemzedék, illetve rajtuk keresztül a magyar értelmiség számára is példaadó volt. 

Ebből a szempontból különlegesen izgalmas a kötet, hiszen a szerzőkön kívül bizonyára keveseknek jutott volna eszébe, hogy Csoóri Sándor Képes Géza, Petri György, Szálinger Balázs vagy éppen Weöres Sándor is szentelt verset a nagy gondolkodónak, Esterházy Péter, Illyés Gyula, Keresztúry Dezső vagy Konrád György is írt róla.

A kötethez gazdag lépanyag is tartozik, a dokumentarista tartalmakat kedvelő olvasó a portrék, családi zsánerképek mellett megtalálhatja itt bizonyára az összes Bibó-emléktábla, szobor, emlékplakett, sőt utcatábla fényképét. A bibói életművet összefoglaló kiadványok felsorolása zárja a kötetet, így azok, akik az emlékkönyv átlapozása után kedvet kaptak ahhoz, hogy Bibó életét alaposabban is megismerjék vagy egy-egy tanulmányát elolvassák, tudhatják, merre induljanak. 

Kép forrása

Az elnök a jogászról

Bibó örökségének súlyát tükrözi, hogy a kötethez ajánlást írt Sulyok Tamás köztársasági elnök. Sokat nyerünk vele, ha hosszabban idézünk ebből a szövegből. 

„Bibó István egész életén át töretlenül bízott az igazság erejében, mindvégig ragaszkodott a magas erkölcsi mérce nélkülözhetetlenségéhez és a keresztény tanítás forrásaihoz. Mint jogász a demokratikus államrend elsőbbségét és a törvények uralmának megkerülhetetlenségét vallotta. Mint politikus a köz javának szolgálatára esküdött fel, és az állampolgárok életének megkönnyítése foglalkoztatta.

Tudományos életművének mondanivalóját emberi helytállása hitelesítette. Elvei mellett mindvégig kitartott, sohasem alkudott meg. Az 1956-os forradalom minisztereként a forradalom leverésének drámai napján, egyedül a kormány tagjai közül, az Országházban maradt. Ember maradt az embertelenségben, és a szabadság híve maradt a fogság idején is. Bibó István különleges ember volt. Nem véletlenül mondták róla, hogy munkássága a magyar demokrácia aranytartaléka. Érdemes jobban megismerni őt, gondolatait. Mindenkinek kezébe és szívébe jó érzéssel ajánlom Kukorelli István és Szoboszlai-Kiss Katalin róla szóló kötetét.”
Aki a tízparancsolata szerint élt – Bibó István emlékezete. Méry Ratio, 2024.