A Kello Diákkönyvtár sorozatból válogatva kínálunk egy újabb, kedves darabot. Ezúttal Benedek Elek gyűjtése és fogalmazása, szerkesztése nyomán készült Mátyás király – Történetek, anekdoták című összeállítást.

kép forrása

Mintha érezte volna a magyar olvasók népe (már anno is), hogy Mátyás király volt az utolsó, aki még úgy tudott igazságot teremteni az országon belül, hogy az országra kívülről sem tudott a veszett ellenség rátörni, s így a magyarok megőrizhették szabadságukat, hogy ne mondjam szuverenitásukat. Igen, Mátyás királyra testálta a magyar nép az igazság megtartásának, felmutatásának képességét, érvényét. Ezért szól róla úgy a jelzős szerkezet, hogy „az igazságos Mátyás”, bővebben: „az igazságos Mátyás király”, melyet az „oda a Mátyás, oda az igazság” mondással nyomnak kitörölhetetlen pecsétlogót történelmi emlékezetünk szattyánbőr felületére. 

A Kello Diákkönyvtár sorozatban a Mátyás király – Történetek, anekdoták címen kapjuk meg azt a történetfüzért, melyből kiderül, hogy Hunyadi Mátyás nemcsak remek reneszánsz fazon, nemcsak bús hada miatt Bécsnek nyögéseket és kellemetlenségeket okozó hadvezér, babérkoszorús latin költői félprofilok méltó riválisa, de remek álruhás népsimogató, kedves jó király, igazságosztó uralkodói terminátor is volt. A kiadó így kínálja a portékát: „Mátyás királyról szóló történeteket, anekdotákat foglal magába a Kello Diákkönyvtársorozat legújabb darabja. A gyűjtemény első részében Mátyás király tréfái cím alatt azok a történetek olvashatók, amelyeket Szép Ernői írt és amelyek először 1940-ben jelentek meg a Dante Kiadó gondozásában.” Érdekes megfigyelt folyománya a mátyási igazságtevésnek, hogy amióta elterjedt ez a történet – tudniillik, hogy Mátyás király álruhában a nép közé vegyült, hogy ott megtudja, mi a nép szívének búja-baja, hogy aztán felfedve valós rangját igazságot tegyen, ráadásul zömében tanulságos módon az adott ügyben – mi, magyarok azóta is nagy igénnyel vagyunk, hogy országló vezetőink is hasonlóképpen tegyenek, legyen éppen államszocializmus, vagy államkapitalizmus. Mátyás, a törökverő Hunyadiak sarjaként, az európai reneszánsz egyik kiemelt központjává tette Magyarországot, ami talán nem is túlzással jelzőzve, mondható, hogy megismételhetetlenül és visszahozhatatlanul lett az. 

A rossz hír az, hogy a Mátyásról szóló történetek, anekdoták nem a valódi Mátyást mutatják, s talán nem is a valódi – korabeli – Magyarországot, hanem egy idealizált, romanticizált világot, s annak fejedelmi hősét. Ennek megfelelően az ebben a most ajánlott kötetben lévők inkább az igazat mondják el, mint a valódit, ha idézhetem ide így József Attilát. A kötet főhőséről, Mátyás királyról egy helyen arról lamentáltak, hogy ekképpen Mátyás nem inkább már mesehős? Meglehet, bár az is tény, hogy ez a klasszikus nagy királyunk valódi történelmi alak is volt, aki a legszebb korszakát hozta el a magyaroknak. És ez nem mese.