A Kello Diákkönyvtár sorozatról szóló cikkfolyamunk mostani részében a Vérző Magyarország című antológia kerül terítékre. A trianoni békediktátum okozta nemzeti tragédiát feldolgozó, Kosztolányi Dezső által szerkesztett kötet több kiadást is megélt, legutóbb a Trianon 100 című rendkívüli könyvbox kiadás részeként foghatták kezükbe azon szerencsések, élelmesek, akik akkor megvásárolták.

kép forrása

Közéletünk legnagyobbjai

Kezdjük is rögtön a Kello Diákkönyvtár ajánlójával, melyből minden kiderül. Ők ezt írták: „A trianoni békediktátum aláírását követő esztendőben 1921-ben jelent meg eredetileg Kosztolányi Dezső szerkesztésében a Vérző Magyarország című antológia, amelyben az ország tollforgató értelmiségének színe-java vallotta meg gondolatait, érzéseit az esszékben, elbeszélésekben, emlékezésekben, versekben az országcsonkítás traumájáról.” A folytatásban nézzük, hogy ki mindenki írt ebbe a felejthetetlen szépségű összeállításba. A szerzők között megtaláljuk Herczeg Ferenc, Bethlen Margit, Apponyi Albert, Ravasz László, Tóth Árpád, Gömbös Gyula, Móricz Zsigmond, Böszörményi Zoltán, Andrássy Gyula, Schöpflin Aladár, Krúdy Gyula, továbbá Túri Béla, Karinthy Frigyes, Babits Mihály, Zilahy Lajos, Hegedűs Lóránt nevét, illetve a szerkesztő Kosztolányi Dezsőét is, csak, hogy a legismertebb neveket említsük a közel 60 szerző közül. A második kiadás előszavát Horthy Miklós írta. Ebbe a változatba IDE kattintva lehet belelapozni online. 

Kép forrása

Önvizsgálat és előretekintés

A jelen magyarjainak, magyar gondolkodóinak egyik nagy fájdalma lehet az is, hogy ezekből a Vérző Magyarország kiadásokból mind az olvasható, hogy az írások szerzői minduntalan arra apellálnak, hogy a trianoni szerződés égbekiáltó, nemzetromboló igazságtalansága bizonyára hamarosan revízió átgondolására és annak megcselekvésére készteti a világ érintett hatalmait. A már említett 100. évfordulón, Gyurgyók János a három részből álló, díszdobozos könyvbox produktumban egy tanulmányt illesztett, melyben – hasonlóan a magyar miniszterelnök centenáriumról szóló beszédeihez – az önvizsgálat és az előretekintés bölcsességével élt. Ezzel persze nem oldotta fel a nemzeti tragédia soha nem múló fájdalmát, traumáját, de értelmet ad az eltelt 100 évnek, melynek szenvedéséből erőt lehet meríteni. Az eredeti antológia is ezt célozza, azon túl, hogy a nevek, a különféle társadalmi érdek- és rétegképviseletek egy kánonba illeszkedése is utal a tragédiát feldolgozni szándékozó magyar szellemi nagyságok azon céljára, hogy itt most össze kell kovácsolódni, együvé kell lenni, hiszen soha máskor nem volt ekkora szükség az összetartásra. 

kép forrása

Lord Rothermere a magyarokról

A sok szempontból fontos identitásrajzoló kötetben a szerzők oly sok megközelítés mellett az irredentizmusról, Turánról, a történelmi igazságokról, a halhatatlan magyar nyelvről, a magyar művészetről, a magyarok bűneiről, Erdély jelentőségéről, a magyarság nemzeti politikájáról, Aradról, új életkezdésről, népek pünkösdjéről lehet olvasni. A második kiadásban Lord Rothermere, azaz Harold Sidney Harmsworth, a brit sajtómágnás bevezetője olvasható, melyben többek között így fogalmaz: „Olyan nép, mint a magyar, amelynek ezeréves alkotmányos tradíciója van, amely egész Európát védte a törökök ellen, amelynek saját Magna Cartája van — az Aranybulla 1222- ből s csak hét évvel fiatalabb, mint a mi hasonló törvényünk — minden jogot megszerzett arra, hogy ne kezeljük úgy mintha újonnan alakult Balkánállam lenne.” Az eltelt több, mint száz év történéseinek ismeretében, leszegve fejünket, talán csak magunkban mondjuk ki, hogy a jó lordnak igaza volt, azzal együtt, hogy a világ azóta sem tanulta meg tisztelni és elismerni a magyarok rangját a népek, nemzetek között, a kiérdemlés jogáért nekünk a mai napig magunknak kell megküzdeni.