A Kello Diákkönyvtár sorozatot bemutató szériánkban ezúttal az amerikai Benedek Elek, azaz Mark Twain, ha nem is legeredetibb, de mindenképpen legromantikusabb, leginkább meseszerű históriáját ajánljuk olvasóinknak. Tudták? Mark Twain egy felvett művésznév, mely egy folyami hajózási kifejezésből, a mark two-ból ered, mivel az eredeti nevén Samuel Langhorne Clemens ilyen helyen dolgozott, mielőtt híres író lett volna.

kép forrása

Íróból kalandor, kalandorból író

Twin már befutott, népszerű író volt, amikor megírta a Koldus és királyfit. A szerző, aki ugyan korának megfelelő terminus szerint előkelő (ámbár egyre inkább leszegényedő) családból származott ezzel a regényével ugyan nem érte el két korábbi klasszikusa, a Tom Sawyer kalandjai és a Huckleberry Finn kalandjai című kalandregények irodalmi rangját, de utóéletét tekintve mégis csak ez a műve vált a 20. század második felében – vélhetően a megfilmesítéseknek, feldolgozásoknak is köszönhetően – leginkább közismertté. 

Twain klasszikus amerikai életútja volt: a rabszolgatartó kisnemesi, csóró családból kiröppenő, becsvágyó és jófejű ifjú nekivág a nagyvilágnak, hogy pallérozza elméjét, hogy egzisztenciát teremtsen és hogy legfőképp megvalósítsa álmait. Életpályája során leginkább a „koldus” szerepét alakította, de élete második felében már egyértelműen a „királyfi” volt. Tehetsége korán megmutatkozott, már 13 évesen cikkeket egy helyi lapban, a Missouri Courier-ban. Húsz éves koráig kisebb cikkek és tudósítások írásából élt, majd 1855-ben hajóra szállt, hogy a fedélzeten dolgozzon. A polgárháború után aranyásással kísérletezett, és ha talált volna egy jelentős rögöt, akkor a világ ma szegényebb lenne műveivel, de így, hogy ez a vállalkozása befuccsolt, visszatért az íráshoz. Első regénye 1867-ben jelent meg, az egyik legismertebb, a Tom Sawyer kalandjai 1876-ban látott napvilágot. A Koldus és királyfi születési dátuma 1882. 

kép forrása

Hallottam valakitől…

Twain egész lényege, újságírói, kalandori, művészi, alkotói munkássága jól példázza korának a 19. század második felének és a 20. század legelejének Amerikáját, a felemelkedések és mélybe zuhanások, az ipari, társadalmi, szociális, kulturális változások fantasztikus folyamatait. A Koldus és királyfi ebből a szempontból Twain sorsának egyfajta tükörzanzája, a szegénység, a szerencse révén való sorsfordulás lehetősége és a távoli gazdagság világának romantikus története. Az író így fogalmazott erről a kötetéről: „Elregélek egy történetet, aszerint, ahogy én hallottam valakitől, akinek az apja mesélte. Ő pedig az apjától hallotta, akire szintén apja hagyományozta azt – így nyúlt a régmúltba vissza, 300 évre, vagy még tovább. Az apák fiaiknak adva át, ily módon őrizték meg az elbeszélést. Lehet, hogy történelmi tény, vagy talán csak egy legenda, szájhagyomány.”

Ez is bizonyítja, hogy néplelket jól ismerő érzékenysége nem engedte, hogy magának tudja a dicsőséget, mely majd ez a história hoz, annak hozadékát már jó előre megosztotta a folklórral, a néphagyománnyal, a népmesék tárházának ismeretlen szerzőivel. 

kép forrása

Fent és lent és lent és fent

Az oly sokszor feldolgozott történet alapja az, hogy a koldussorba élő Tom Canty és a király származék VI. Edward egy szerencsés véletlen folytán találkozik, amikor rádöbbennek, hogy úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás. Ekkor pattan ki a fejükből az ötlet, hogy cseréljenek ruhát, ami egyben a társadalom (a tápláléklánc) két végpontján lévő egzisztencia cseréjét is hozza magával. Ez a különleges ötlet és fordulat romantikus, mókás és tanulságos kalandok hosszú sorához vezet, melyek szerint az addig mélyszegénységben élő Tom elképesztő jómódra tesz szert, míg a királyi sarj Edward, a társadalom legalján találja meg a tapasztalaton alapuló bölcsesség különös tárházát. A sztori vége természetesen happy end, amikor mindenki a helyére kerül, illetve senki sem marad szegény, hanem jólétre jut.