A Kello Diákkkönyvtár darabjait bemutató sorozatunk mostani részében az egyik legnépszerűbb magyar történelmi kalandregény író, Gárdonyi Géza az Egri csillagokhoz képest talán kevéssé ismert műve került a fókuszba. A láthatatlan ember persze mégis csak ad minimum egy (illetve persze annál több) hasonlóságot a legtöbbet olvasott magyar regény tartalmával, mégpedig, hogy ebben a történetben is – Bornemissza Gergely és Cecey Éva kapcsolatának hasonlóságára – két ember, Zéta és Emőke szerelme a vezérszál.

kép forrása

Könyvmolyoknak szóló kedves hír volt uszkve húsz évvel ezelőtt, hogy „Az Egri csillagok című regény 2005-ben, „Nagy Könyv” elnevezésű országos felmérés eredményeként, melynek célja Magyarország legnépszerűbb regényének megválasztása volt, a Magyarország legkedveltebb regénye 2005 címet nyerte el.” Gárdonyi Géza hovatovább az érettségizők számára az irodalom aranybulla évszáma, ha élhetek ezzel az ócska poénnal, hiszen valóban így van: az Egri csillagokat mindenki ismeri, még akkor is, ha nem olvasta, vagy ha még a filmfeldolgozást sem látta. Ugyanakkor, ha azt kérdezi az érettségiztető bizottság elnöke az éppen beérni készülő lurkótól, hogy mondjon még néhány, vagy legalább még egy Gárdonyi művet, akkor bizony „körötte csend” lesz. A láthatatlan ember című regény pedig ki is segíthetné az ifjúságot ilyenkor, hiszen a történet az Egri csillagokhoz hasonlóan teli van kalandokkal, szerelemmel és hát mi más is kellhet egy tinédzsernek, hogy kissé demagóg legyek. 

Zéta és Emőke szerelmének kibontakozása az ókori birodalmak időszakában történik, mégpedig az akkor a kelet Rómájának számító Konstantinápolyban, a Nyugatrómai Birodalomban, illetve a mindezekre rátörő hun fejedelmek hadainak közegében. A mű keletkezésének titka Gárdonyi kalandvágyó természetének is köszönhető, aki ezt megelőző regénye, az Egri csillagok okán 1899-ben Konstantinápolyba utazott tanulmányútra, az itt felszedett adat, tudás, tapasztalat, ismeret birtokában aztán 1900-ban, immár Franciaországban alkotta meg először fejben A láthatatlan embert, kikutatva ott  a catalaunumi csata históriáját, mely küzdelem „a hunok és a Nyugatrómai Birodalom között zajlott a mai Franciaország területén, a mauriacumi síkságon, Tricassis környékén, 451-ben és a népvándorlás korának legjelentősebb csatájaként tartják számon.” A regény végül 1901-ben készült el. A netlexikon egy helyen így foglalja össze a mű lényegét, keletkezésének okát: „A láthatatlan ember címen jelenik meg műve, mely a hun Attila udvarában játszódik, kerettörténetéül a görög rabszolgának, Zétának az előkelő hun leány, Emőke iránt táplált szerelme szolgál. Irodalomtörténetünk a magyar szecessziós népiesség egyik fő műveként tartja számon. Az egyes szám első személyben megírt énregény élményszerű, lírai önvallomás, amely a szerzőt foglalkoztató misztikus témák, a halál, az álom, a hatalom, a magány stb. szimbólumsorára fűződik fel. Gárdonyi voltaképpen ugyanazt az idill utáni sóvárgást idézi fel A láthatatlan emberben, amely már megjelent Az én falumban is, csak éppen szereplőit történelmi környezetben helyezi el.”