Kello Diákkönyvtár sorozatunkban ezúttal Szép Ernő Emberszag című drámai erejű művére hívjuk fel a figyelmet. Az alkotó ezzel a kisregényével a magyar holokausztirodalom talán legérzékletesebb rajzolatát tárja elénk, valahogy úgy, ahogy tette ezt Radnóti Miklós a Bori-noteszbe bejegyzett pokolian erős lírájával.

kép forrása

Ahogy a netlexikonban olvasható a zsidó származású Szép Ernőnek viszonylag hamar szembe kellett néznie a zsidók elleni gyűlölettel. „A Patika című darabjának 1920-as bemutatóján megnyilvánult antiszemita hecckampány után egy évre Bécsbe emigrált.” A folytatást is itt találjuk, ahol azt írták: „1944 augusztusában az egyik csillagos házba internálták, ahonnan a svéd követség mentelmi útlevelével rövid időre kiszabadult. Az év október 20. és november eleje között munkaszolgálatra hívták be.” Tehát, miként oly sok sorstársa, úgy ő is saját tapasztalata alapján tudta, ismerte a zsidóságot sújtó antiszemita intézkedések hatását, gyakorlati végrehajtását, a deportálást, a munkaszolgálat kegyetlen világát, a megkínzottak szenvedését és a kivégzettek kálváriáját. A Kello Diákkönyvtár ajánló így kínálja a holokauszt borzalmairól szóló művet: „A néhány íves emlékezést alig tíz hónappal pokoljárása után vetette papírra az akkor 61 éves író. 1944. október 20-án, a szálasi világ hatodik napján, a Pozsonyi úti csillagos ház zsidó származású férfiait kora reggel sorakoztatták az udvarban, két napra való élelemmel a hátizsákjukban. Szép Ernőnek, aki 33 évet töltött a Margit szigeten, a Palatinos Szállóban, a németek március 19-ei bevonulása után ki kellett költöznie, s októberben már nőtestvéreivel együtt ennek a Pozsonyi úti háznak a lakója volt. Így hát neki is menni kellett, a ház többi 53 többnyire idős, beteges férfi bérlőjével és a más házakból összeterelt százakkal együtt, a bizonytalan jövő felé.” 

Ha pedig már láttuk Steven Spielberg Schindler listája vagy Nemes László Saul fia című filmjét, akkor tudjuk, hogy milyen hátborzongatóan plasztikus ábrázolások léteznek a holokausztról, melyek ennek ellenére valahol nagyon is költőiek. Szép Ernő prózája is ilyen ez esetben, csontig hatolóan drámai, mi több, tragédiától borús, sötét, ugyanakkor elbeszélése minden apró részletre kiterjedő, de olyannyira, hogy az olvasó együtt lélegezheti be a szerzővel azt a nehéz levegőt. Az író egy ponton, már hatóságok általi vezénylés megkezdése utáni résznél így fogalmaz művében: „Gyáván vigyázattal kezdünk tanakodni, hangunk ne hallassék, óvakodni kell a durva ránkkiáltástól. Mi történik itt mi velünk? Valami tévedés ez, hogy visznek, vagy még mindig visszafordíthatnak Pest felé? Még most is tudtak egy néhányan ilyen részeg módra remélni én is.”