Kello Diákkönyvtár sorozatot bemutató szériánkban ezúttal Kányádi Sándor Sörény és koponya című verseskötetéről adunk számot olvasóinknak. A könyv egy különleges válogatás az 1929-ben született és 2018-ban elhunyt erdélyi költő munkáiból, aki a líra mellett prózában is jeleskedett.

Kányádi Sándor portré /kép forrása/

Kányádi

Kányádi élete jellegzetes magyar költő, író sors, már ami a szocializmus évtizedeiben élt alkotókat illeti. Versei, prózája kritikusan nem érinthette – pedig bizonyára megvolt róla a véleménye – a korszak állampolitikáját, melyben nagyban közrejátszott, hogy erdélyi magyar művészként a korabeli hivatalos román hatalmasságok – hasonlóan a magyarországiakhoz – csupán a közéleti, politikai témák elfedéséhez, elfeledéséhez használt minden más téma megalkotását tartották elfogadhatónak. Kányádi először 1955-ben adott ki verseskötetet, de már előtte, 1950-ben jelentek meg versei az Ifjúmunkás című romániai kommunista újságban, ahol nem mellesleg Páskándi Géza író támogatta művészete kibontakozását. Felnőtteknek szóló könyveit – melyek száma közel negyven – zömében Romániában adták ki, gyerekirodalmi köteteit már a 80-as évek közepétől itthon is megjelentették. A magyar-román együttélés fontos alakja volt, aki már a 60-as évektől a Romániai Írószövetség tagjaként gyarapította az erdélyi magyar kultúrát, melyet számos romániai és magyarországi díja, kitüntetése is igazol.

Egy dedikált példány az első kiadásból /kép forrása/

Kötetek mindenütt

Szeptember végén voltunk párommal Szentendrén, ahova, mint a képzőművészet egyik hazai Mekkájába szoktunk rendszeresen elzarándokolni. Ezúttal is nagyon sok különleges kiállítást láthattunk, melyek között az egyikben szerepelt egy Kányádi Sándor vers ihlette alkotás, ami páromnak nagyon megtetszett, ezért hazatérve gyorsan elvágtattam kedvenc könyvesboltomba és próbáltam rendelni náluk egy Kányádi-összest. Kiderült, hogy sajnos nincs ilyen, és az egyik, antikvár könyveket forgalmazó cég honlapján végül is találtam egy tucat Kányádi-kötetet, melyeket aztán szépen meg is rendeltem. Műveltségem foszlányosságát jelzi, hogy Kányádi egyetlen költeménye miatt lett még huszonéves koromban nagy előttem, mégpedig a Tánc a havon című kedves, mókás kis gyerekverse miatt. Most persze tele a lakás Kányádi könyveivel, de ahogy nézem ezt a most ajánlottat, ezt is be fogom szerezni. 

A kötet borítója /kép forrása/

Egy remek válogatás

A Sörény és koponya című Kányádi-antológiához igen veretes ajánlót írtak a Kello Diákkönyvtár összeállítói, így ezt most nem szeretném mellőzni. „Kányádi Sándor több mint 30 év elteltével ismét megjelenő kötetének versei már-már irracionális és mélységesen tragikus emberi közegből és közösségekről hozták el a lélek megrendítő híreit. Ennek megfelelően a költő valóságszemlélete a látvány és a gondolat lényegére csupaszító, összpontosító, a dikciója pedig a dramatikusan tömörítő, zárt poétikai formák felé hajlik, kiérlelt formakultúrával izzítva fel fájdalmas mondani valóját a túlélésért, a reményért vívott harc, humánus eszméit. A gondolaton és életérzésen túl maguk a kifejezési formák is szorongatottságot sugalnak.” A kötetben öt fejezetre osztották a szerző műveit, így a Dísztelen dalok, a Dél keresztje alatt, a Szürke szonettek, az Űrsorompó és a Históriás énekek odaátra címűekre.