Kohei Saito japán filozófus, a University of Tokyo professzora, gazdasági és ökológiai alaptanulmányait az USA-ban majd mesterképzését a berlini Freie Universität-en végezte. Doktori munkája Marx ökológiai kapitalizmuskritikájának újrafogalmazása Marx hagyatékának eddig feldolgozatlan jegyzetei és kivonatai alapján, amelyért 2018-ban elnyerte a német állami Deutscher Memorial Prize-t. Slow down - How degrowth communism can save the earth című könyve 2020-ban jelent meg először Japánban és a fiatalok körében nem várt sikert aratott. 

A kötetről lelkes ismertetőt kaptunk, amelyből nemcsak az derül ki, milyen nagy hatással van olvasóira a mű, de az is, hogy egy-egy új szempontrendszer megjelenése, döbbenetes erővel képes újra keretezni akár legszörnyűbb tapasztalatainkat is. Kohei Saito lendületes érvelése ugyan sokszor elnyomja azt a tényt, hogy elképzeléseit korántsem bizonyított premisszákra építi, zárójelbe teszi mindazokat a kérdéseket, amelyeknek a megválaszolása nélkül nehéz elképzelni az általa felvázolt társadalmi kísérletet, és persze annak veszélyeit sem hajlandó meglátni, ám mégis izgalmas olvasmány könyve, s mégis érdemes megismerkednünk az újkommunista mozgalom koncepciójával. Annál is inkább, mivel ez a kezdeményezés végre kirángathatja a baloldalt abból a tartalmatlan identitáspolitikából, wokeness gesztus-közéletiségből, amibe belezuhant az elmúlt évtizedekben. 

Lássuk tehát Stiedl Gábor barátunk elkötelezett könyvismertetőjét!

Kép forrása

Önkéntes egyszerűség

Bizony, már a cím is provokatív és a tartalom lesz csak igazán az, hiszen Saito nem fél kimondani a tényt, hogy közelítünk ahhoz a ponthoz, ahol a visszafordíthatatlan környezeti hatások, majd katasztrófák az egész emberi civilizáció létét veszélyeztetik. 

A szerző a klímaváltozás kezelésére alkalmazott mai módszereket nem tartja elégségesnek, illúziónak látja a „zöld gazdasági növekedést” vagy az ENSZ által kitűzött „fenntartható fejlődési célokat” és radikális megoldást javasol. Ez a degrowth, vagyis a globális nemnövekedés.

A nemnövekvő gazdaság elmélete már évtizedek óta létezik és azt az elvet hirdeti, hogy növekedés csak az ökológiai határokon belül megengedett. Globális szinten az elmaradott régiók tovább fejlődhetnek, a fejletteknek viszont be kell érniük a mostaninál kevesebbel. A korlátlan növekedés (ami már önmagában is egy ellentmondás) illúziójával gerjesztett fogyasztói társadalmat le kell váltani az önkéntes egyszerűségre épülő léttel. A globális gazdaságot lokális gazdaságok hálózatává kell átalakítani, át kell szervezni a termelést és a munka világát. A nemnövekedő gazdaság tehát a szöges ellentéte a mai kapitalista rendszernek, amely produktivista és a növekedés jelentette fejlődésben hisz. Úgy tűnik azonban, hogy ez a kívánt fejlettségi szint csak nem akar megérkezni, az egyre nyíló jövedelmi olló már a fejlett világ országaiban is kikezdte a társadalmi békét – állítják az elképzelés hívei. 

Kép forrása

Újragondolt kommunizmus

A kapitalizmus másik nagy problémája, hogy egy mélyen igazságtalan rendszer. A szerző egy egész fejezetet szentel a kapitalizmus kritikájának, amelyben marxista alapokról indulva mutatja meg hogyan teremt mesterségesen hiányt a kapitalista rendszer szemben a kommunizmussal, amely relatív bőséget tud nyújtani az emberek számára. Természetesen a kommunizmus itt nem egy a múltból vett politikai ideológia, hanem az a társadalmi-gazdasági rendszer, amely visszaveszi az irányítást a közös dolgaink felett, ahogyan a közös a kapitalizmus megjelenése előtt létezett. Ne feledjük a kapitalizmus úgy jöhetett létre, hogy Angliában kisajátították a közös földeket és vizeket a városokba kényszerítve ezzel az embereket, akik hamarosan nyomorult munkásosztályként ismerhettek önmagukra.

A közös dolgok feletti kontroll azt jelenti, hogy az új rendszernek mindenki számára egyenlő módon kell biztosítania az alapvető létszükségleteket. Ilyenek a lakhely, az egészséges környezet, víz, élelem, közlekedés, oktatás és egészségügyi ellátás. 

Saito ezen kívül megnevez öt fontos elemet, amelyre az új gazdaság épül. Elsőként a használati érték alapú gazdaságról beszél, amely a mai értéktöbbletet teremtő technikák helyett a dolgok használati értékét helyezi a gazdálkodás előterébe. Másodjára munkaidő csökkentést javasol, amit már Marx is elengedhetetlennek vél a Tőkében, amikor a használati érték alapú gazdaság megteremtéséről ír. Harmadikként a jelenkori erősen behatárolt és leszűkített munkamegosztási gyakorlatot kell felszabadítani és visszaadni a munka lényegi, emberi és kielégítő mivoltát. Negyedik a termelési folyamat demokratizálása, a dolgozók számára a munkafolyamatokba való beleszólás lehetősége, közösségi tulajdonlási formák bevezetése. Ötödikként az alapvető, nélkülözhetetlen fontosságú munkák kiemelése kerül megnevezésre, mint a gyermek- és idősgondozás, egészségügyi ellátás, oktatás, nevelés, szociális munka. Ezeket a tevékenységeket nem érdemes tovább gépiesíteni, bürokratizálni vagy pénzben mérni hiszen ezek a legtöbb emberi befektetést igénylő szakmák, amiket annak megfelelően kell kezelni és értékelni.

Kép forrása

Lehet más a népi demokrácia? 

Láthatjuk, hogy itt egy új értékeken álló társadalmi rend alapjainak lerakásáról van szó, ami a kifáradó, rogyadozó kapitalista rendszert fogja követni. Ennek a rendszernek az ön-meghatározás, az ön-kormányzás áll a középpontjában, amely döntési hatalmat biztosít a helyi egyesüléseknek és ezzel megkívánja a demokrácia újraértelmezését is. A mai képviseleti demokráciák legjobbjai is lobbycsoportok fogságában vergődnek és ennélfogva könnyen korrumpálhatók. Az új rendszernek közvetlen beleszólást kell biztosítania az emberek számára közös ügyeik intézésébe, oly módon, mint például a citizens assembly, a nyilvános állampolgári gyűlések.

Az író konkrét példákat is említ ilyen kezdeményezésekre, például Barcelonában az elmúlt két ciklusban nem pártpolitikus, hanem a kilakoltatás-ellenes mozgalom civil vezetője ült a főpolgármesteri székben és ez idő alatt rengeteg állampolgári javaslatot valósítottak meg. Elkészült a Climate Emergency Declaration, amely egy átfogó, a város működését radikálisan átalakítani szándékozó kísérlet, és egyben a kapitalizmust kritizáló irat, amely leszögezi a globális Észak felelősségét a globális Dél kizsákmányolásában. Egy újabb pont a kapitalizmus bűnlajstromán, amely nemcsak a társadalmon belüli egyenlőtlenségekért felelős, de az országok, illetve régiók közötti igazságtalanságokért is.

Saito hiánypótló munkája egy rendkívül fontos és bíztató kísérlet a jelenkort mardosó válságtünetek kezelésére, amint őszintén szembenéz a helyzettel, felvázolja a lehetséges utakat és kiválasztja a számunkra egyetlen jó megoldást. Talán maga is meglepődött, ahogy egy rádióinterjúban fogalmaz: “… sajnálom, de ezt a rendszert kommunizmusnak hívják.”

A könyv egyelőre csak angolul olvasható, de reméljük, hamarosan lesz magyar fordítás is és lesz módunk arra, hogy komolyan megvitassuk állításait.