Balizs Dániel költő és geográfus a Cédrus Művészeti Alapítvány kiemelt szerzője lett 2023-ban. Most, a Kiadó gondozásában megjelent kötetét tarthatja kezében az olvasó. Fontos hangsúlyozni, hogy a versgyűjteményhez jeles, számos kitűntetéssel rendelkező írónk, Petőcz András írt utószót, melyben hangsúlyozza, hogy a szerző stílust teremtett, egyedi költészetet alkotott. 

Kép forrása

Balizs Dániel létértelmezése sajátos poétikai struktúrában kerül a kötet lapjaira, a szabadversek mellett olyan, széljegyzet-szerű kiemeléseket olvashatunk, melyek később megjelennek a szövegkorpuszban, s nyilvánvalóan figyelemfelkeltő funkcióval rendelkeznek. Igényes, egyedi költői és szuggesztív képi megjelenés konglomerációjával találkozunk a kötetben. A verseket mindig konkrét tapasztalat, észrevétel vagy élménymegjelenítés indítja el, a versvíziókban ugyanabban a pillanatban találkozik a reális és az imaginárius, ez határozza meg a képek asszociációs rendjét, olykor dictée automatique-ra emlékeztető rendszertelenségben, az üzenet azonban mindig jól értelmezhető marad: legyél bátor és mondd ki mindig, amit mások nem mernek kimondani, inkább álarcaik mögé bújnak, pedig valójában tisztában vannak vele, hogy bolyhos takarónk a hazugság, ahogy a Rokonokban olvashatjuk. Az önámítás pedig olyan állapotába kergeti az embert, hogy csorbát szenved a valóságértelmezés.

A felfokozott realitásértékkel megjelenített szituációk – életmenetben észlelt diszkriminációk, istenre hangolódás, párkapcsolat, gyermeke magzatlétének misztériuma, perifériára szorult emberek –, olyan lírai töltetet tartalmaznak, mellyel vizualizálja mondanivalójának lényegét, így a hatás fokozottabbá, szemléletesebbé válik. 

A kötet figyelemre méltó darabja az Irodalomkurvák, nagyon aktuális problémát jár körül. A verselő embernek nem mindegy, kikkel veszi magát körül; ha gyors sikerre vágyik, legjobb dilettánsok közé vegyülni. Az élettérben elfoglalt pozíciónkból időnként le kell ugyan hajolni, de mindenképpen meg kell őrizni a felegyenesedés képességét. 

Ezekre a gondolatokra manapság igazán nagy szükség van, most, amikor lassan már a fű alól is vers nő, annyira sok magát költőnek mondó versfaragó szeretné hallatni a hangját, nem egyszer túlzott önbizalommal és az önértékelés képességének teljes hiányával.   

A kötetből nem maradnak ki az istent megszólító, isten társaságában gondolkodó költő megjegyzései sem. Nem tagadja istent, de nincs birtokában háttérigazságoknak, isten társaságában legtöbbször haverkodó pozícióba helyezkedik, ahol Isten is úgy tekint a világra, mintha most ébredne rá teremtése tökéletlenségére, s most négyezer év részegségét alussza ki… Az antropomorfizált istenkép a számonkérő hangvételt is elfogadhatóvá teszi a Kérdések Istenhez című versben, ahol a mindenhatóságot megunó teremtő lejön a földre, hogy kipróbálja, milyen nyomorúságban élni.

A kötet további versiben a mindennapokat meghatározó tapasztalatok és észrevételek reflexióit olvashatjuk; megérint bennünket az aluljárók ridegsége, szomorúsága, ahol a metrózaj furcsa szívdobbanás, megérint bennünket a jövendő apa földöntúli öröme, mikor 18 milliméteres lányát magzati pózban meglátva tudja; „már végig pulzál és / átgyöngyözik hártyavékony / sejtjein a / létezés”.

A világtörténésekre érzékenyen reagáló szerző a jelenlegi háborús-apokaliptikus állapotokat is kommentálja A Dnyeper partján soraiban, ahol a zaklatott ember úgy ébred fel, hogy már nincs városa, de a Rat hole miners embert próbáló körülményei között élő munkások is tudják; szikla alá, dölyfös / sötét isten alá / csak ők férnek oda.

Balizs Dániel fiatal költő, ezzel a kötetével azonban máris kijelölte helyét a palettán. 

Balizs Dániel: A kiváncsiság Istene. Cédrus Művészeti Alapítvány, 2024