A Kello-Diákkönyvtár sorozatot bemutató szériánkban ezúttal a Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, filozófus, irodalomtudós, muzeológus Weöres Sándor különleges két művét tartalmazó kötetre hívjuk fel olvasóink figyelmét. A fogak tornáca az egyik, a másik pedig – amelyikre az előbbinél jóval többet szoktak hivatkozni manapság is – A teljesség felé című prózai, filozófiai mű.

kép forrása

Weöres Sándor újra aktuális, de helyesebb, ha úgy mondjuk: örökérvényű. Örökérvényű, mert nem divat- és szellemhullámok vetik fel újra és újra, hanem mert lírája és prózája egyaránt az egyik legnemesebb a 20. századi magyar irodalom és filozófiatörténet tárában. A Kello-Diákkönyvtár sorozat szerkesztői pedig bizonyára azért illesztették a fiatalság számára ajánlott olvasmánynak, mert Weörest fiatalon kell olvasni, hogy már idejekorán feltöltődjünk vele, mielőtt belevágunk a nagybetűs életbe. A kiadó így kínálja a könyvet: „1945-ben jelent meg először A teljesség felé, amely valójában nem is verseket, hanem úgynevezett gnómákat, elmélkedéseket, ősbölcsességeket feltáró és megfogalmazó szövegeket tartalmaz. Weöres ebben az időszakában Hamvas Béla filozófiájának, a létfejtés hamvasi-heideggeri gondolatának volt a megbűvöltje. Gnómáiban a lét igazi mivoltát kinyilvánító, a teljességet ünneplő és bemutató gondolatait adja közre.” 

A fogak tornáca, Weöres Sándor költeményeinek különleges gyűjteménye, melyekben olyan művek sorakoznak a címadó mellett, mint az Aranykor, A reménytelenség könyve, az Amulett, a XX. századi freskó, a Magyar tanulság vagy talán legismertebb: Vörös hajú lányok. A kötet szerkesztői ekként a művész kétféle alkotói profilját kínálják egymás mellé fűzve, annak a felismerésnek a reményében, hogy Weöres bármit is írt, akár lírát, akár prózát, minduntalan bölcselkedett, összegzett. Intellektusára, szellemi alkatára jellemzően. 

Egyértelmű volt, hogy felülemelkedett a háború előtti és utáni diktatúrák kínálta eszmeiségen és az azt kritizáló szellemi harcokon, és univerzális filozófiát adott a világnak. Hogy, hogy nem, a kommunista vezetés sem gátolta meg abban, hogy több alkalommal is nagyvilági utazásokat tegyen Kínába, Európa több országába vagy az Egyesült Államokba. Mindenek felett valósága egyszerűen láthatatlanná tette az izmusokba fulladt hatalom számára és kiteljesedhetett művészete a fizikai valóságban is, ellentétben példaképe, Hamvas Béla sorsával. A most ajánlott könyvben is számos olyan gondolat, sor, mondat található, melyeket a rendszerváltás után, de főleg az ezredforduló utáni években idéztek tőle mindenféle rendű-rangú tisztviselők, egyfajta spirituális és univerzális mantraként. Wass Albert, Nyírő József és Márai Sándor is erre sorsa jutott, bár náluk egyértelmű a politikai oldal magnetizáltsága. Weörest nem lehet berántani a politikai térbe, mert azon felül volt és van, valahol ott, ahol egyik híres gondolatában írja, az ég és a föld között, mint egy azokat összekötő létra.