Egy sajnálatosan rövid, de a 20. századi magyar irodalomban jelentős helyet elfoglaló életmű Hajnóczy Péteré, aki A halál kilovagolt Perzsiából, és a Jézus mennyasszonya című két kisregényét tartalmazó kötetével áll ezúttal Kello Diákkönyvtár sorozatot bemutató szériánk mostani részének középpontjában.

kép forrása

Az 1942-ben született és 1981-ben elhunyt, több szempontból is rendkívül terhelt sorsú írót eredetileg Hasznos Ödönnek hívták, és többszöri változtatás után vált véglegessé számára a Hajnóczy Péter név. A róla szóló monográfiák, életrajzok, elemzések mindegyike nagy hangsúlyt fektet születése, gyerekkora drámaiságára. Édesanyja nevelőszülőkhöz adta, innen került nevelőotthonokba. Élete során a fizikai munka és az írás volt a legmeghatározóbb tevékenység, belső démona, a masszív alkoholizmus egyszerre volt szenvedélye, ihlető ereje és végzete is. Ahogy olvassuk a róla szóló írásokat, kiderül, hogy 13 éves korától kezdve végzett fizikai munkát, 1976-tól viszont, mint író próbálta fenntartani magát. Írásai a Mozgó Világ folyóiratban jelentek meg. Rendkívül szűkre szabott életideje alatt ugyanolyan nagyhatású és fontos, előremutató, stílusalakító életművet hozott létre, mint a tisztes nyugdíjas éveket hosszan megélő írótársai. Munkássága, illetve életvonala Charles Bukowskiéhoz hasonló: saját periférikus életmódját megalapozó könyörtelen gyerekkora, későbbi fizikai munkás léte, alkoholizmusa, illetve az amiatt már az első sikerek után megtört sportpályafutása mind-mind visszalapozhatók műveiben. 

A Kello Diákkönyvtárba való beválogatása igazán jó döntés, hasonlóan ahhoz, ahogy a 80-as években az Európa Kiadó a beat nemzedék íróit felvonultató Üvöltés című antológiájának gondozása volt, s talán melynek hatására a gimnáziumi, középiskolai irodalmi szöveggyűjtemények részévé lehetett a drogfogyasztó, homoszexuális, zsidó származású, ultraliberális buddhista költő, Allen Ginsberg több verse is. A halál kilovagolt Perzsiából című kisregénye mondhatni Hajnóczy főműve, melyben az író a műveire leginkább jellemző stílusjegyeket vonultatja fel. Erről ezt olvashatjuk a netlexikonban: „A halál kilovagolt Perzsiából hősének belső beszéde az író helyzetelemzése, melyben a hős, kívülről nézve önmagát, elemző tárgyilagossággal rögzíti az alkoholfüggőség, a szenvedély és szenvedés különböző fázisait. Az író az idézetek, az idegen szövegek gyakori beépítése a filmes vágások és a montázstechnika révén a nyolcvanas évek új prózai törekvéseinek az előfutára.” A Jézus mennyasszonya hasonló erejű mű, melyben filmes, mozifilm-szerű vízió bontakozik ki egy szorongásos rémálom az emberekre leső vadászokról. Egy elemző így írt erről: „A kisregény bizarr életképek sora, néha drasztikusan kemény szintjén az érzékelésnek és a gondolkodásnak. Annak az embernek az illúziótlansága hatja át ezt az írást, aki – hasonlóan Hajnóczy többi művében olvashatóhoz hasonlóan – enyhület nélkül és megbabonázva függeszti figyelmét a szenvedésre, a halálra, a magányosságra.”