Hogy az alanyi költők (vagyis költő) elindultak-e (elindult-e) tényleg a balladák felé (ha el lehet még egyáltalán indulni egy már csak az irodalmi emlékezetben létező műfaj irányába), nem tudni – lépések mindenesetre történtek az ügy irányába (aka.: „felé”); de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Pál Dániel Levente viszonylag hosszú versírói szünet után igen erőteljes kötettel tért vissza, és ez megérdemli a figyelmet.

Kép forrása

„Ide Újbuda messze van, / az újpolgárság, az újháztartásbeliek, / innen Delhi csak egy álom, / elalvás előtt egy gintonic, / és az egész utat, átszállást, / két földrészt végigalszom, / végül egy napsütötte nyugágyon / biztonságot adó ölelésben ébredek. // Ide nem hallatszik el félretolt exférjek pusztulása, / se hálószobából kizárt sokgyermekes apák némasága, / se a vacsora utáni bármiellenes posztok elégő kalóriái, / se Európa toxikus relációkban alulmaradt sóhajtozása.” Ilyen erős képekkel, sorokkal és mondatokkal operál Pál Dániel Levente legújabb kötete, amely – kissé meglepő módon – műfajmegjelölést is hordoz a borítón, mégpedig azt, hogy balladák.

Jóllehet a megnevezés inkább gesztus, és egy-két szövegben valóban akadnak balladákat idéző fordulatok („Szép szerelmem, kérlek, / menj el fodrászhoz, / nyírj a hajadból, öledbe hajtom fejem – // Szép szerelem, kérlek, / menj el fodrászhoz, / nyírj a hajadból, / simogat a szemem –”), ezek a szövegek erősen alanyi versek: mondhatjuk azt is, hogy a versekben megszólaló lírai én igencsak érzelmes (bár a korábbi kötetekhez képest talán kissé már keserűbben az), nem is próbál meg és nem is igyekszik hűvös és kívülálló maradni – miközben az általa leírt életjelenségeket elemzi, szabadjára engedi önnön reflexióit, és a reflexiókból táplálkozó érzelmeit, ami igen bátor dolog, tekintve, hogy a kortárs líra éppen ennek ellenkezőjét igyekszik tenni, illetve figyelembe véve azt is, mennyire veszélyes és sérülékenységet felmutató aktus az ilyen erőteljes kitárulkozás. Persze, éppen ezek a jellemzők hordozzák a versek erejét, frissességét… letehetetlenségét – a meglepően hosszú költemények (túlzás nélkül hosszúversek) kifejezetten olvastatják magukat, mert az állandó beszélői jelenlét igen erőteljes pezsgést ad nekik. 

Természetesen tudjuk, hogy az életmű szerves egész, és hogy akarva-akaratlanul hatnak egymásra a művek, nem csupán a szerző boszorkánykonyhájában, hanem a recepcióban is; Pál Dániel Levente verseit sem tudjuk feltétlenül igen népszerűvé vált nyolckeres prózáitól (Az Úr nyolcadik kerülete, Egy ember nyolcadik kerülete) függetlenül olvasni, ahol ugyanez a bátor érzelmesség érhető tetten – külön élvezet látni, hogy két külön műnemben is meg tudja csinálni ezt, aki akarja és akinek van füle a hallásra, keze pedig az írásra. Nem állítjuk természetesen, hogy a nyolckeres könyvek által kitaposott úton járna ez a könyv (csak a hangulatát idéztük meg), hiszen elsősorban tematikájában egészen más: a (többnyire) boldogtalan szerelem különböző vetületeit vizsgálja meg, és azt is, mi történik, amikor ez a tünékeny talán-szerelem odalesz. Ebből a szempontból a kötet címadó verse párversével, a magukra maradt férfiakat megéneklő És a férfiak kapát-kaszát ragadtak című alkotással egyértelműen a kötet egyik csúcsát jelképezi (de a kötet csak betűvel kiírt számokkal jelzett mindhárom ciklusának megvan a maga kulminációs pontja). 

A versek felismerhető korban, de mégis bizonyos szempontból időtlen időkben (minden bizonnyal napjainkban) „játszódnak”; elsősorban inkább térbeli mozgást tematizálnak, ez pedig különleges, széles (földrajzi értelemben is széles) perspektívát biztosít az olvasónak, és ebben a horizontban helyenként egészen katartikus élmény keletkezik (vagy a kötet finom erotikáját kissé megvaskosítva: gerjed): „S ha kiválogatod sértetlen könnyeimet, / az összeset, ami még nem erjed, / akkor vagyok a legfinomabb neked. / S ha meg akarsz tartani, / adj hozzám kristálycukrot, / forralj fel, / bírd legalább öt percig, / hűts le. / S ha elsírom magam, / tiszta gézen át szűrd át a könnyeimet, / majd újra az egész.” 

Pál Dániel Levente: A budai anyák kelet felé indultak el. Balladák. Prae Kiadó, Budapest, 2024.