Azzal örvendeztetjük meg a kedves Olvasót, hogy új szériát indítunk, melyben a Kello Diákkönyvtár sorozatból válogatunk hétről-hétre. A nyitás nem is lehetne jobb, hiszen egy műfajteremtő krimi, a Tíz kicsi néger áll a középpontban, a nemkülönben klasszikusnak számító szerző, Agatha Christie íróval együtt.

kép forrása

Négerek, indiánok, és a láthatatlan hóhér

A mai politikai korrektség, köznyelvi használatban píszí már nem igazán fogadja el egy jelentős területen a ’néger’ szó használatát, ami Agatha Christie Tíz kicsi néger című méltán örökzöld krimije esetében több szempontból is érdekes és vitatható. Egyrészt a regény címe a történet helyszínére, a Devonhoz közeli Néger-szigetre és a bűncselekmények szűkebb környezetét jelentő villára utal, ahol a falon a tíz kicsi négerről szóló mondóka olvasható, másrészt a korabeli, amúgy még jócskán píszímentes korban született első magyar fordításban A láthatatlan hóhér címet kapta. De a legfontosabb a harmadrészt dolog: a magyar nyelvben a kultúrtörténeti, történelmi és földrajzi távolság miatt a ’néger’ szónak az eredeti latinból származó ’fekete’-re való utaláson túl semmilyen negatív tartalma nincs. És ráadásként még mindig a cím: az angol Ten Little Niggers után az 1940-es amerikai kiadás címe az And Then There Were None lett. Ezután a kis okoskodás után nézzük magát a zseniális művet! 

kép forrása

Bravúros meseszövés

Az angol krimikirálynő 1939-ben publikálta a Tíz kicsi négert, melyhez képest, akkor már majd húsz éve ismert író volt, köszönhetően sokáig kedvelt, majd a vége felé egyre jobban önmaga szerzősége által megunt, megutált Hercule Poirot-nak is köszönhetően. Agatha néni nagyban hitt és hite szerint alkalmazta is a közönségigényt kielégítő kommersz művek alkotásában, melyek ettől még persze magas színvonalúak voltak, így vált a Poirot-történetekből, miként a Miss Marple-szériából is egy hosszú-hosszú sorozat. Ezt törte meg többek között az író a Tíz kicsi négerrel, melyben egy különálló bűnügyi história közel misztikus és bravúros dramaturgiával felépített részletrendszere válik láthatóvá az olvasók előtt.  

Nem mellesleg Christie ez esetben a korabeli angol társadalom elitjéről is amolyan szociografikus keresztmetszetet is ad, hiszen a Néger-szigetre a háború előtti korszak jellegzetes figuráinak sora – egy amorális aranyifjú, egy házicseléd, egy klasszikus angol komornyik, egy nyugalmazott tábornok, egy vallásos vénkisasszony, egy világutazó szerencselovag, egy nyugalmazott bíró, egy alkoholista sebészorvos, egy erőszakosságáról hírhedt rendőrfelügyelő, egy fiatal tanárnő – érkezik meg, hogy eleget tegyen egy bizonyos V. A. Lacky nevű illető meghívásának, aki az említett sziget és az azon lévő pazar villa rejtélyes és gazdag tulajdonosa.

Kép forrása

Gyilkosságok egész sora

Nem lövöm le poént, hogy végül ki a gyilkos, mert ugye itt kérem szépen gyilkosságok egész sora történik, hiszen a fent említett díszes társaság tagjai egyenként halnak erőszakos halált az időjárás miatt egyfajta vesztegzár alatt lévő szigeti villában. A gyilkos felderítése az első esetek után a megmaradt vendégek által megkezdődik, de hamarosan rájönnek, hogy az elkövetőt saját maguk között kell keresniük. Az már a nyomozás első időszakában kiderül, hogy a villába meghívottak mindegyikének van valamilyen takargatnivalója, mindenkinek a múltjára rávetül egy sötét árnyék. A zseniálisan felépített, egyedi vonalvezetésű krimiből természetesen több filmfeldolgozás is készült, melyet először 1945-ben készítettek el, akkor még Tíz kicsi néger címmel, majd az 1965-ös változatban már Tíz kicsi indián címmel mutatták be.