Továbbra is a magyar kódextörténelem láthatatlan tárházában kutakodva állítunk fókuszba egy-egy legendás darabot. Ezúttal a Döbrentei-kódexről szól a história, melynek sajátossága, hogy abban a Szentírásból vett ószövetségi részek, így két ritkán idézett könyv, az erotikus képeket is tartalmazó Énekek éneke és a szenvedés alapművének tekinthető Jób könyve is szerepel benne.

kép forrása

Zsoltárok, himnuszok…

A jelenleg a gyulafehérvári Batthyány Könyvtár tulajdonaként ismert Döbrentei-kódex névadója az a Döbrentei Gábor költő, királyi tanácsos volt, akit már korábbi kódexhistóriánk egyikében már említettünk, lévén, hogy ez a nemesember nagy pártolója volt az egyházi kultúrának. A könyvről ezt olvashatjuk: „A kódexről Kazinczy Ferenc adott először hírt a Tudományos Gyűjteményben 1817-ben. Döbrentei Gábor 1833-ban lemásoltatta az Akadémia számára, Toldy Ferenc pedig róla nevezte el a kéziratot, méltó emléket állítva ezzel a nyelvemlékek körüli fáradhatatlan munkálkodásának.” Tehát Döbrentei Gábor a Magyar Tudományos Akadémia részére másoltatta le a kódexet, de ez már a 19. században volt, az eredeti kötet 1508-ból származik. Ebben az évben egy Halábori Dobos Bertalan nevű egri pap másolta le a könyvet, benne elmélkedésekkel, 150 zsoltárral, himnuszokkal, canticumokkal (egyházi énekszövegekkel) és a már említett szentírási könyvekkel, az Énekek éneke és a Jób könyve bizonyos fejezeteivel. 

kép forrása

Énekek éneke

Visszakeresve korábbi könyves cikkeim sorában ráleltem az Énekek éneke egy különösen szépen illusztrált változata recenziójára, ahol szintén megemlékeztem a Döbrentei-kódexről, mint olyanról, ahol a szélesebb közönség olvashatott az ószövetség egyik leglíraibb részéből. Akkor többek között ezt írtam: „A kiadvány másfelől komoly teológiai, egyházi- és irodalomtörténeti összegzés, mégpedig abból adódóan, hogy nemcsak Károli Gáspár fordítását olvashatjuk a könyvben, hanem megtaláljuk az úgynevezett Döbrentei-kódex változatát, valamint Heltai Gáspár és Bogáti Fazekas Miklós interpretációját is ugyancsak e lapokon leljük meg. A kötet tehát mind a karakán és archaizáló illusztrációkkal, mind pedig a fordításbeli körképet megidéző tartalmi kínálattal főként a szerelmi témát kínálja inkább. Erről és még sok minden egyház- és irodalomtörténeti vonatkozásról írt utószót a kötetbe Komoróczy Géza szerkesztő, egy helyen ezt hangsúlyozza: Az Énekek énekét a középkor, az európai kultúra az egyházatyák kezéből vette át, s nemcsak az általuk nyújtott latin szöveg, de szövegértelmezésük is rendíthetetlen tekintélyű maradt hosszú évtizedeken át. (…) A kötetünkben szereplő 16. századi magyar Énekek éneke-fordítások, mint láttuk, visszatükröznek minden egyes színárnyalatot, ami a bibliai könyv értelmezésének palettáján a zsidó-keresztény felfogás kikevert. Mégsem csupán a közös gondolatok visszfényei: önálló sugárzásuk van.” 

Kép forrása

Bertalan pap

Talán a szerelem vette el figyelmem fókuszát az eredeti témáról a bibliai szövegben olvasható testi-lelki szerelem szépségre, de akkor térjünk vissza a 16. század elején keletkezett kódexre. A híres másoló, az említett Halábori Dobos Bertalan nevű papot szó szerint idézi Madas Edit, az Országos Széchenyi Könyvtár online felületén, a nyelvemlekek.oszk.hu oldalon, amikor leírja: „A kódex összeállítója, másolója megörökítette nevét és a másolás évét a zsoltárok könyvének végén: Bertalan pap, beregvármegyei Halábori faluból nemzett, ez zsoltárt írta születés után ezer ötszáz nyolc esztendőben.” Ezután ír a tudós arról, hogy ez a Bertalan egy fellelt irat tanúsága szerint 1495-ben a krakkói egyetemen tanult, majd 1512-ben személyéről árulkodva már, mint egri egyházmegyés papról, még később császári közjegyzőről szól egy irat. A másoló-szerzővel ellentétben nem derült ki soha sem, hogy kinek készült a kódex, a kötet sorsvonala azonban már ismeretes. „Gróf Batthyány Ignác a 18. század végén vásárolta könyvtárának nagy részét, s könyvtárát halála előtt, 1798-ban nyilvános könyvtárként az Erdélyi Római Katolikus Püspökségnek adományozta” – olvasható az OSZK említett honlapján.