Mint Tallai Gábor, az Apának lenni – Miért van égetően szükség új apákra című apa-önsegítő könyv fordítója a könyvhöz írt utószóban találóan megjegyzi: „Fontos könyv ez. Igazság szerint minden leendő apának (és anyának) jó volna elolvasnia.” A könyv hátlapján pedig Jan Weiler író és színész mondja: „Ennek a könyvnek az elolvasása után legszívesebben újrakezdeném apaként.” 

Kép forrása

Nehéz teljesen elrontani

Nos, mindkét állítással egyetértek: én is elolvastam, és én is későn, hiszen a könyvben felsorolt, kifogásolható apa-dolgokat magam is rendre elkövettem, és olvasás közben sokszor volt negatív előjelű aha-élményem, hogy na tessék, ezt is, meg ezt is, meg még ezt is rosszul csináltam… főleg a dolgozás, a munka miatti gyerekektől való távolmaradás tekintetében vannak – immár, mint a könyv is több helyen megjegyzi – bepótolhatatlan mulasztásaim. 

Ugyanakkor fel is ment a könyv, mert valahol nagyon megengedő – végső soron az a lényege, még ha explicit módon nem is mondja ki, hogy éppen annyira nagyon rosszul nem tudja csinálni egyetlen szülő sem, akiben van egy szemernyi szeretet a gyermekei iránt, és hát kiben ne volna. (Mellesleg maga a szerző, Tillman Prüfer is sok mindent elrontott, későn kapott észbe, és ha már a saját gyermekeivel nem tud mindent jól csinálni, mert bizonyos dolgok végérvényesen elmúltak, tanácsokat más és – figyelem, kulcsszó! – leendő apáknak igenis adhat.)

Kép forrása

Őszinteség és humor

Megkülönbözteti ezt a könyvet az átlagos önsegítő és bölcsességeket felsoroló más könyvektől egyebek (például a kendőzetlen őszintesége) mellett az is, hogy igen komoly szakirodalmat idéz állításai alátámasztására, hogy igencsak komoly és alaposan átgondolt, felépített történeti kontextusba helyezi az apaszerep változását, valamint hogy szinte zavarba ejtően őszinte néhol: valósággal jön az olvasónak, hogy megvigasztalja a Tillmann-gyereket, hogy nem baj, fiam, más is elkövette ezeket a hibákat. 

De engem – mint mindig – leginkább a humora fogott meg (ugyanakkor a helyenként túlhajtott píszískedés néha sok az én ízlésemnek, be kell vallanom, de hát nem is vagyok modern, sőt posztmodern német férfiú): „A feleségem teljesen egyedi utat talált, hogy főzni tanítsa lányainkat. Egyszerűen odahívta a lányokat a tűzhely mellé, és hagyta, hogy segítsenek neki. Néha egy répát kellett meghámozniuk, néha megkeverték a lábosba az ételt, néha kicsit megsózták a levest. A gyerekek imádták. Mert a feleségem nyilvánvalóan valami fontos dolgot tett, ételt készített a családnak, így a gyerekek valami jelentősnek lehettek részesei. Természetesen én is főztem, amikor a gyerekeim kicsik voltak, és ma is rendszeresen főzök. Számomra azonban a főzés inkább stresszes ügy, mindig az az érzésem, hogy valamit elrontok – és persze állandóan el is rontok valamit. Az étel kifut a lábosból, a mártás odakozmál. A gyerekeknek sosem volt nagy igénye arra, hogy ott álljanak mellettem. Vélhetően inkább attól féltek, véletlenül őket is megfőzöm.” (Öröm, hogy mégiscsak létezik a német humor!) 

Kép forrása

Cél és megvalósulás

Persze, van némi ellentmondás a deklarált cél („Azt azért elmondhatom, semmi sem okoz annyi örömet, mint apának lenni. Az apaság nem foglalkozás, nem is kellemetlen kötelesség, amelyet el kell látni. Apának lenni a legnagyobb kaland, amit férfi megélhet. Semmi sem jelent nagyobb kihívást, semmi sem tölt el nagyobb elégedettséggel, mint gondoskodni egy gyerekről. És nagy valószínűséggel ez az emberi történelem során a legideálisabb korszak az apaságra. Mert először állt elő a helyzet, hogy férfi nevelhet fel gyerekeket anélkül, hogy a környezete közben folyton pórázon vezetné. Vagy hogy mindenféle okosok előre megállapítanák, mit és hogyan tegyen”) és a megvalósulás között, hiszen a könyv jelentős részében (olykor sorszámozott tanácsok, „parancsolatok” formájában) a szerző éppen ezt teszi: megmondja, mit és hogyan kell tenni. Azok az apák, akik nem így csinálták, ettől eléggé frusztráltak lehetnek, de azok a leendő apák, akik idejében elolvassák, akár profitálhatnak is belőle, mert bizony igen hasznos tanácsok ezek, alaposan és bőségesen kifejtve: Tervezz! Tanulj a gyerektől! Merj érezni! Légy gyengéd! Beszéj és tudj meghallgatni! Bízzál a gyerekeidben! Törekedj a rendre (és vallj kudarcot)! Védd a gyerekedet és engedd el! stb. Bár ezek most nagyon általánosan hangoznak, higgyék el, a könyvben, kifejtéskor meghökkentően alapos és fontos tudásra tehetünk szert, őket olvasván. 

Rengeteg bon mot-t idézhetnénk még a könyvből, szinte aforizmatikus megfogalmazásokat az apaságról, férfiasságról, elkövetetett és elkerülhetetlen hibák, de én inkább arra biztatnék mindenkit (és igen, az édesanyákat, leendő édesanyákat is), hogy olvassák végig alaposan és megfontoltan, hogy ne kelljen később semmit megbánniuk, semmi miatt sajnálkozniuk. 

Tillmann Prüfer: Apának lenni. Miért van égetően szükség új apákra. Fordította: Tallai Gábor. Multiverzum Kiadó, Budapest, 2024.