Szente B. Levente romániai magyar költő és újságíró új kötetének címe kicsit rejtélyesen, mégis nagyon találóan közvetíti a poétikai üzenetet, a versek olvasása nélkül is nyilvánvaló a szerzői intenció. Hihetünk-e vajon egy humánusabb világban akkor, amikor a globalizációval egyidőben zajló érték- szintetizálási kísérletek következtében az emberek mintha elveszítették volna az útmutató fénysugarat, mintha elhomályosodott volna a megvilágosodáshoz szükséges fényerő.

Kép forrása

Megzavart világ

Az ember, mint szellemi szubjektum társadalmi vonatkozásban a kényszerű vagy önként vállalt együttlét miatti egymásrautaltságban számtalan megtapasztalás során változik, alakul, és talán sohasem az a legszebb, ami tökéletes, hanem az, ami emberközeli. S valami, ami kívánatos vagy elfogadhatónak tűnik a nagy sokaságban a tömegvonzás roppant ereje miatt, azt egyszer csak megzavarja a tömegiszony, hiszen „a tömegnek képmása /arctalan…egy is a tömegből ha/rád mutat…az általad ismert arcokhoz /immár semmi köze.”

Szente B. Levente verseiben ezt a megzavart világ-megközelítést éli meg, a versszövetben a kötött formától eltávolodva interpunkció nélküli kontextusba önti mondanivalóját, teret biztosítva a recepciónak ahhoz, hogy olvasás közben alakíthassa, szelektálhassa a számára fontos üzenetek sorrendjét. Szente B. Levente költészete út a létben való eligazodáshoz, magyarázat a létélmények megéléséhez, ugyanakkor kapunyitás is lehetséges világok felé. Az

Absztarkt soraiból egyértelműen kiolvashatjuk, miért olyan nehéz a metafizikai távlatokból felsejlő titkok mélyebb értelmének a feltárása: „szívekbe lopódzni észrevétlen /mielőtt még felemészt mindent/ez a kegyetlen emberállat/ez az éhes halálisten…gyáván mind/mindannyian megfizetünk/mindenért /ezért a csöppnyi lenniért”. Nem mellőzhetjük azt az általános tényt, hogy a létező személy számára csak a szubjektív igazság lehet vezérlő, melyet objektív bizonytalanság és szenvedélyes bensőségesség jellemez. Az ’élet az álomban’ állapotában pedig tudni szeretné, milyen lesz a feltámadás, vajon kik élvezhetik majd az elsőbbséget; ezen meditál a költő, s mivel a sorrendet meghatározni lehetetlen úgy véli, „talán az ártatlanok a meg nem születettek/ a tiszták a szívből szeretők elsők lehetnének…”

Kép forrása

A gyom s a vadvirág

Cseke Gábor megfogalmazásában Szente B. Levente a könnyed határsértések virtuóz költője, őszinte érzései és vívódásai hullámverésében.  Azt hiszem, valahol a mögöttesben, a még ki nem mondott szavak is elemei erővel akarnak feltörni, ez teremti meg a belső feszültséget, mégis ott kell maradniuk a metafizikai térben, hiszen a világmegváltás komoly nehézségekbe ütközik, legtöbbször csak a puszta szándék marad. Nem véletlen a Hamvas Béla mottó az Elterelés című vers indításához, hiszen az ember képtelen helyesen értelmezni és magyarázni észleléseinek lényegét, ahogy Szente B. Levente is szkeptikusan fogalmaz: „ugyan mit tud az ember/többet egy aprócska virágnál a hangyáknál/ a sok százéves fánál… megmagyarázni nem tudja/azzal takarja el szégyenét/sőt letagadja – semmit nem ért.”

Szente B. Levente költészetében nem a feszültség feloldása a cél, hanem újabb teremtő feszültségek létrehozása. A poétikai, formai megoldások mozgásba hozzák az olvasó tudat és érzelemvilágát, s végül belátjuk, a környezetet módosító diszharmóniát nehéz harmóniává alakítani, hiszen „a gonosz idő példának okáért mindörökké arra volt kíváncsi/ mit beszélnek róla az emberek/ akik hát minden más lények között azt a hitet vallják/ hogy ők a legkülönbek.” 

Szente B.Levente költői világát valóság-megtapasztalásának sűrítménye adja, alakítja a természettel való együtt lélegzése, eredettörténet iránti érdeklődése. A természet és tér élmény összekapcsolása erősíti a versélményt ott, ahol szuszog rád a gyom s a vadvirág, ott, ahol minden nyelvek zenéje szélben született…

Kép forrása

Már nincsenek férfiak

A személyjelölő konstrukció fontos szerepet kap a poétikai hatás fokozásában a Mit ér hited című versben is. A Herakleitosz megidézésével indított lírai narrációban a halál elfogadása Krisztus megjelenítésével azonban már elborzasztó, már nincsenek férfiak, akik nemet mondanak a borzadálynak, nincsenek már törvények az életigenlés parancsolataival.

A negatív változásokra fokozott érzékenységgel reagáló költő olvasatában teljesen természetes, hogy a jelenlegi értelmetlen világmozdulások megtapasztalása nyomán gyakran felbukkan az elmúlás gondolata, ránk tör a hiány kínzó érzése, elsorvadnak a titkos vágyak, jön a semmi a halál a félelem, sokasodnak az emberiség ellen elkövetett bűntettek, a család felszámolására irányuló kísérletek. József Attila Levegőt című versének keserű hangvételét idézik sorai, hiszen valóban, nem ilyennek képzelte a rendet ő sem.

Szente B. Levente egy vele készített interjúban szkeptikusan reagál az irodalmi művekről írt kritikákra, úgy véli, ezek az írások nem lehetnek igazi értékmérők, éppen ezért nem hanyagolható el a szakma felelőssége. Részemről úgy vélem, a recenzió nem kőbe vésett értékítélet, célja figyelemfelkeltés, egyfajta inspiráció az olvasó felé. A szövegértelmezést pedig a szövegalkotó költő legtöbbször csak részben határozza meg, az olvasó a maga olvasási folyamatában módosíthatja a szerző versbeni jelentésadását.

Szente B. Levente költészete figyelemreméltó helyet foglal el a kortárs szerzők palettáján

Jó szívvel ajánlom intellektuális líráját minden igényes versolvasónak, aki fogékony a sorok mögött meghúzódó tartalmak értelmezésére. Erősítse tovább Szente B. Levente alkotói erejét Szabó T. Anna egy mondata. Aki verseket hord a fejében és a szívében: szabad ember.

Szente B. Levente, Elaludt fejed alatt a fény, AB-ART Kiadó, 2024