Azon szerencsések, áldottak közé tartozom, akinek gyereke április 11-én, a Költészet Napján született. Micsoda egy nap volt az! És micsoda egy nap minden évben! Szegény gyerek… persze, persze… könyvet kap minden egyes szülinapon, mióta elvégezte az írás-olvasás órákat. És saját példámon okulva, ezúttal is könyvek, azon belül is magyar költőink köteteit ajánlom beszerzésre a Kedves Olvasónak.

Mostani kínálatunk blikkfangja, hogy olyan könyvekről adunk számot, melyet vagy költők írtak, vagy mások írták a költőkről, de a lényeg: prózai művek. Mert Petőfi, Ady, József Attila óta tudjuk, hogy a líra legjobbjai nemegyszer a próza legjobbjai is egyben, még ha erről nem is tud mindig a szélesebb közönség. 

kép forrása

A költő fia visszaír

Elsőként álljon itt egy Petri György monográfia ajánlója, melyet a költő posztumusz 75. születésnapjára állítottak össze 2018-ban. A Petri 75 című könyvről, az évfordulóról akkor mi is megemlékeztünk, s így kommentáltunk: „Mélységek mélységének titka tárul fel e csodálatos kötetben. Petriről, a költőről már elég sok (na jó, sosem elég) könyv jelent meg, természetesen eddig kiadottjai, eddig kiadatlanjai és prózai dolgok is. Ez utóbbit, fia, Petri Lukács Ádám írta, ami egy végtelenül hangulatos, kedves, hátborzongató családnapló zanza Auschwitztól Budapesten át Dunaalmásig. A kötet életfejezeteket jelző fotók és azokhoz illesztett memoárszeletekre osztható. A költő fia emlékezik, ő idézi meg a 80-as, 90-es évek talán legfontosabb magyar lírikusának alakját, s annak régmúlttal, a sutba dobott hagyománnyal, a csupaszív családdal, a fenekestül felfordult nőszemélyekkel, huncut gyermekekkel, vodkaillatú estékkel, hajnalokkal és nappalokkal és filozofikus orvosi, kórházi élményekkel teli életét.”

kép forrása

Költői önéletrajzolatok

A fentieken túl az is szerencsém a költészettel, vagy annak ünnepnapjával kapcsolatban nagyon sok kedvencem, kedves költőm van, akiket nagy örömmel olvasok újra és újra és újként is. Ebből adódóan nagyon nehéz a válogatás egy-egy ilyen éves Költészet Napja ünnepnapon, így mindenki nézze el nekem, akinek valamilyen hiányérzete támadt írásom elolvasása után. A másik költő, akire a fókuszt irányítom, Pilinszky János, aki művészetével a spirituális líra nagy klasszikusa számomra. Tőle is meglepő, pedig ismerőinek nem annyira, hogy prózával is foglalkozott, s nem is akármilyennel. Pilinszky születésének 100. évfordulóján, 2021-ben mi is hírt adtunk Önéletrajzaim című összegző kötetéről. Akkor így szólt az ajánló egy része: „A Magvető Kiadó egy rendkívül gusztusos formába és kiegészített tartalommal álmodta és valósította meg nagy költőnk eme szép művét. Az irodalomtörténetírók lejegyezték, hogy Pilinszky több prózai munkája mellett önéletrajzát gyakorlatilag folyamatosan írta, mondják 28 éven át. Ezt egy hármas egységbe rendezte, a tőle megszokott töménység mentén, röviden, csak a lényegről írt, s akkor sem feltétlenül az adatok, eseményleírások ékével, hanem azok értelmezésével, elemzésével telve. A Hármasoltár, Szabadesés, Három etűd a bűnről címet viselő fejezetekből tulajdonképpen lapszámra mérve tényleg nem találunk nagy mennyiséget, hiszen mintegy negyven oldal az egész, de mondjuk ki, Pilinszky János, például hasonlóan József Attila prózai munkásságához hasonlóan még így is sok ez a kornak melyben élt, s a kor melyben most élünk. Pilinszky túl sok nekünk minden tekintetben, oly magasan áll, száll fölöttünk. A megértésben több tanulmány is segít minket a kötetben, a szöveggondozás, a jegyzetek, az utószó mind Bende József munkáját dicséri.”

kép forrása

Végezetül nézzük az „ünnepelt születésnapost”!...

…igen, magát József Attilát, akinek 2018-ban hozsannáztunk minden tanulmányát és cikkét bemutató duplakötet megjelenése okán. Emlékszem, az akkori első reakció nagy erős volt, hiszen „a huszadik század legszebb szerelemesversét” megalkotó költőről, illetve a 20. század egyik legnagyobb lírikusáról addig elsősorban, mint csakis költőről gondolkodtam, és gondolkodtunk ismerőseimmel, barátaimmal sokan. A Szabad Ötletek Jegyzéke persze máris jelezte, még annak az írásmű publikálása körüli személyiségi jogi aggályaival és irodalomtörténeti megokolásával együtt is a József Attila-galaxis tágulásának távlatait jelentette, de még ekkor is költőként tekintettünk, tekintettem rá. A József Attila összes tanulmánya és cikke című könyv egy lényegesen új József Attila-korszakot nyitott számomra, átértékelést, és persze pozitív irányba. Az irodalomtörténetet, filozófiát, politikatörténetet, társadalomtudományt, szociológiát felvonultató kiadványról ekként fogalmaztam örömömben: „A József Attila összes tanulmánya és cikke című kiadvány dupla kötetbe fogalmazott hatalmas anyag első részében az 1933 végéig keltezett írások találhatók, a marxista és pszichoanalitikus irodalomban elmélyülő, a kommunista mozgalomhoz csatlakozó, majd azzal szembeforduló József Attilától. A második, ugyancsak vaskos kötet az 1934-től haláláig tartó alkotó korszak termését tartalmazza, melyben a költő freudomarxista, önálló álláspontja meghatározásáról szólnak tanulmányai, kritikái, s melyek a kor politikai mainstream-jével megy szembe. Mint a szerkesztői előszóban olvashatjuk, a duplakötet tíz éves munka eredménye, résszemről megkockáztatom, a magyar irodalomtörténet egyik legnagyobb és legszebb vállalkozása. Fontosságát jelzi, hogy bár József Attila kritikai, filozófiai, tudományos és politikai témájú írásművészete talán még ezzel a könyvvel sem vált valóságossá, tisztázhatóvá, mégis ez jár a legközelebb az igazsághoz.”