A magyar kódextárházat bemutató sorozatunkban ezúttal a Batthyány-kódexet vesszük nagyító alá. Ez a most bemutatandó könyv nagy és díszes kézirat, tulajdonképpen egy énekeskönyv a XVI. század közepéről.

Kép forrása

Az első magyar gregorián

A címbéli megállapítás máris arra érdemesíti a Batthyány-kódexet, hogy különös figyelemmel legyünk iránta, hiszen, ahogy korábbi írásunkban szereplő Bakócz-graduale is egyedi jellemzővel bírt, mint emez a kötet. A Batthyány-kódex a gyulafehérvári püspöki Batthyány-könyvtárban található, ahol a 16. századból származó most bemutatott híres kódex a már említett tartalmán belül azért is kiemelt jelentőségű, mert ez a kódex a magyar nyelvű gregoriánum kultúra első dokumentuma. 

kép forrása

Katolikusból protestáns

A kódex pontos származási ideje 1556-63, és az 1798-ban alapított Batthyáneum könyvállományának egyik fontos ékessége. Ezek ellenére a rendkívüli tulajdonságokkal bíró könyvről igen kevés található az interneten. Kedves jóbarátunk, a Wikipédia egy kifejezetten szűkszavú szövegben árul el pár dolgot a kötetről, így például azt, hogy „a mű ismeretlen szerzői az 1556 és 1563 közötti időben dolgozták át az eredetileg katolikus jellegű karkönyvet protestáns énekeskönyvvé, és hangjegyekkel is ellátták.” Emellett azt is elárulják róla, hogy „a Batthyány-kódex egyik forrása volt a Keserű Dajka János és Geleji Katona István református püspökök által szerkesztett Öreg Graduálnak, de felhasználták énekeit a 17. századi unitáriusok is. Protestáns jellegét Horváth Cirill mutatta ki, szövegét pedig Wolf György adta ki 1890-ben a Nyelvemléktár XIV. kötetében.” 

kép forrása

A Batthyáneum

Ezt figyelembe véve viszont lehetőségünk van a kódex névadójának könyvtára, a Batthyáneum történetét is megismerni. Erről többek között ezt írja a Magyar Kurír szerzője: „1780 júniusában lett erdélyi püspök gróf Batthyány Ignác. Valószínűleg bécsi udvari kapcsolatainak is köszönhetően 1791–1792-ben megkapta az 1783-ban II. József által feloszlatott trinitárius rend gyulafehérvári templomát és kolostorát, s ezt átalakíttatta a „tudomány szentélyévé”. Battyhány püspök könyvgyűjteményét anyagi lehetőségei függvényében tudatosan fejlesztette. A gyűjtemény alapját Itáliában vásárolt több ezer kötetes könyvtára képezi.” A folytatás hasonlóan lendületes volt, a gróf értékes ősnyomtatványokkal és kéziratokkal gyarapította az állományt, illetve a létesítmény földszintjén egy nyomdát is beüzemelt. Ez a lelkesedés később sem lankadt, a névadó végül magángyűjteményét is a könyvtárnak adta, mi több, egy csillagászati obszervatóriumot hozzácsatolt az intézményhez. A buzgóság másokat is támogatásra ösztökélt, melynek köszönhetően a Batthyáneum egy rendkívüli gazdagsággal bíró kulturális és tudományos központtá vált. 1912-ben közgyűjteménnyé nyilvánították, ezen funkciójában működik a mai napig, melyről bővebben a fenti linken lehet bővebben olvasni.