Egyfajta ismeretközhely, hogy ha a kódex, akkor vallási téma, holott a középkorból származó, kézzel írott könyvemlékek között több olyan is van, melyekben nem, vagy csak részben található egyházi, vallásos tartalom. Így van ez például az iskolai tantárgyakról készített jegyzeteket tartalmazó Szalkai-kódex-szel, vagy a költő életművének jelentős részét felvonultató, most bemutatandó Balassa-kódex-szel is.

kép forrása

Könyvtári lelet

A Balassa-kódex azért a fenti megokolás mellett még mindig hagy egy darabkányi lehetőséget arra, hogy aki nincs annyira elmélyedve a témában, úgy gondolja, hogy a költő, vitéz igenis vallási témájú kódex fabrikálására adta fejét, hiszen tudjuk, hogy Balassa Bálint költészetének jelentős részét az istenes versek adják. De ez az érv sem állja meg a helyét, mivel a Balassa-kódexnek más a lényege. Az irodalomtörténeti jelentőségű könyv története felidézéséhez a prae.hu-n megjelenet Nényei Páltól származó írást hívom segítségül. Itt olvasható: „1874 augusztusában vándorgyűlést tartott a Történelmi Társulat a Zólyom megyei Radványban. A vándorgyűlés egyik résztvevője, Deák Farkas augusztus 21-én a Radvánszky-kastély könyvtárában fölfedezte Balassi verseskötetét is tartalmazó kódexet, ami később a Radvánszky-, illetve Balassa-kódex nevet kapta. 1874 augusztus 21-e a magyar irodalomtörténet egyik legfontosabb pillanata volt, csak a Halotti Beszéd vagy az Ómagyar Mária-siralom fölfedezéséhez hasonlítható.” 

Nos, a fentiek alapján minden okunk megvan arra, hogy meglássuk: a magyar irodalomtörténet szorosan összefügg a történelemmel, a történelemtudománnyal, a történelemkutatással és persze a türelemmel, hiszen Bálint úrfi 1594-ben történt halála után uszkve 300 évnek kellett eltelnie, hogy alkotói hagyatékát a szélesebb közönség is megismerje. De Balassa költészetét egyben a magyar költészet startkövének is szokás nevezni. Balassa kortársaként megemlíthetjük Tinódi Lantos Sebestyént, aki nemcsak megdalolta a szép magyar életet, de zenét is adott hozzá, s úgy adta elő. 

kép forrása: AI

Ostrom és szerelem

A Balassa-kódexről, a továbbiakban így tudósít a prae.hu: „Ez a kódex Balassi kötetének eddig egyedüli, és épp ezért legfontosabb forrása. Ha Balassi kötetére vagyunk kíváncsiak, akkor – bár a Balassi-kutatásban ezt a kérdést egyáltalán nem övezi egyetértés – érdemes vállalni a kockázatot, hogy ezt a forrást hitelesnek fogadjuk el; azaz a lehető legkomolyabban játsszunk el a gondolattal, hogy a kódexben Balassi Bálint komponált kötete olvasható a szerzői szándék szerinti rendben – sajnos hiányosan.”

A folytatásban a kódexben meglévő, illetve az abból hiányzó művekről esik szó. Nényei Pál úgy látja, hogy ez a költőnek egy epikus programja, s ennek megfelelően írja le. A két részre osztott irodalomtörténeti kincsestárban elsőként a Magyarországon című ciklusról közöl részleteket, a második rész a Lengyelországban címet kapta. A számozások mentén feltérképezett lírai monolitot több részre szeleteli a kutató, elemző, aki az első 33 versről megállapítja, hogy azokat Balassa egy bizonyos Annához írta, aki nem viszonozta a költő iránti érzett vágyát, ezért amaz könnyűvérű nőcskéknél keresett vigaszt, ami miatt Anna viszont végleg elutasította a szilaj férfit, de hogy ennek kellő nyomatékot adjon férjhez ment. Mit volt mit tennie a tesztoszterontól túlfűtött költő, vitéznek – mégis csak várostromokban való jeleskedése, elszántsága, amiről híres volt – újra és újra próbálkozik Annánál, aki már rég túl van az ilyen ostromokon, így Balassa bosszúból (?) Júliának kezdi elnevezni verseiben a kívánt nőt, hogy aztán ezt is elhagyva valamilyen Zsófinak kezdjen el udvarolni. Itt már a 60. versekig tartó ciklusfejezetnél tartunk. 

kép forrása

Lengyel kalandok

Innen továbbmenve Balassa költészetében megnyilvánul a vitézségbe és az Isten iránti érdeklődésbe vetett szenvedély, emez téma tíz verset tesz ki a kódex számozása szerint. E nagy cikluson belül utolsó miniciklus zár minden magyarországi kalandot – legalábbis egy időre – mely zárásban Balassa búcsúzik hazájától, Annától, a törökökkel való harcok izgalmától. A második nagy – Lengyelországon című – ciklusban tíz verse található csupán. Ezekben a költő egy új nőről való ábrándozásról ír, de az új célszemély Célia sem tudja kiverni a fejéből Anna-Júlia fantazmagórikus alakját, a szívbéli szenvedés és testi szenvedély adta gyötrelem tovább hergeli az alkotót. 

Nényei e ponton nem finomkodja el és itt is megállapítja, hogy amit Balassa Bálint nem kapott meg az általa beimádolt nővízióitól, azokat – miként Magyarországon – úgy Lengyelországban is a kurtizánoknál kérte és kapta meg. Mondhatnánk, hogy ejnye, meg, hogy bejnye, de egy ízig-vérig hedonista férfiúról van szó, aki e jellemzője mellett is nagy hangsúlyt fektetett a hitélet dolgaira, ahogy azt már oly sokaknál láttuk a történelem, az irodalomtörténet jeleseinél vagy akár a jelen hétköznapjainál is. A prae.hu cikkében ezt követően egy szövegben leírt és táblázatba is foglalt összegzés jön, melyekben a szerző a kódexből hiányzó tételeket szedi lajstromba. A veszteség felsorolásának elfogyasztását ezúttal olvasóinkra bízzuk.