Február 25 A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja Magyarországon. Mostani ajánlónkban ehhez a megemlékezéshez kapcsolódóan kínálunk a témáról szóló könyveket olvasóinknak. 

fotó forrása

Házasságban a hatalommal

Az elmúlt évek egyik legkülönlegesebb dokumentumkötete egyben hiánypótló is, hiszen a Kádár és Kádárné című dokumentumkönyv egy olyan nézőpontból meséli el a magyarországi kommunista vezetés időszakát, ahogy előtte még nem volt olvasható. A Majtényi György történész által bemutatott történet Kádár János felesége, Tamáska Mária szemszögén keresztül láttatja Kádárt. A kivételes tartalmú írásműben Kádár gyerek-, illetve fiatalkorára is rávilágít a szerző, hogy aztán a két világháború közötti mozgalmár időszakról is sok mindent eláruljon. Itt számos olyan adalék, epizód olvasható, melyekről eddig alig vagy egyáltalán nem tudott Kádár Jánosról a szélesebb közönség. A legerősebb szál a fiatal Kádár és az ugyancsak fiatal Tamáska ismerkedésével indul, hogy aztán a meredekebb életfejezetek következzenek: az illegalitás, a második világháború, majd az 1945 után kialakult egyre durvábban elharapódzó kommunista diktatúra periódusai. 

A csúcsfejezet, miként az Kádár János teljes életében és politikai pályafutásában is, természetesen az 1956-os forradalom, majd annak szovjetek általi leverése. Itt is érdemes megemlíteni – ahogy a kötetből is kiderül – hogy Kádár a forradalom első napjaiban még nyilvánosan üdvözölte azt, de ahogy az események haladtak, Kádár álláspontja megváltott, sőt, szovjet tankok élén tért vissza Budapestre, hogy a moszkvai parancsnak engedelmeskedve, sokak kivégzését, bebörtönzését vigye véghez. Az MSZMP főtitkárának históriáját még a konszolidáció évtizedei, a feloldódást hozó 60-as, a némi gazdasági fellendüléssel kecsegetető 70-es és a hanyatlás egyre burjánzó jeleit hordozó 80-as dekádjai cakkozták, hogy aztán az elkerülhetetlen végpontban minden egyes bűne rázúduljon. A könyv egyszerre objektív, hiszen annak tartalma szigorúan a történész kutatásain alapul, de Kádárné nagytotálba való beillesztése mégis ad egy jellegzetes szubjektív árnyalatot az egész kommunista históriának.

fotó forrása

Sztálin forever/ навсегда

Aki Robert Harris Sztálin ​élt, Sztálin él, Sztálin élni fog! könyvének már címén felszisszennek, azoknak van egy jó meg egy rossz hírem. Pro primo: Joszif Visszarionovics Sztálin 1953 március 5-én meghalt. Ez volt a jó hír. Pro secundo: a rossz az, hogy miként látjuk, halljuk, olvassuk az Oroszországból mostanság érkező híradásokból, Sztálin kultusza újra reneszánszát éli. Így aztán nem csoda, hogy egyes alkotók fantáziáját is megmozgatta a Szovjetunió egykori véres kezű vezetőjének figurája. A népszerű brit regényíró, aki olyan művekkel vált híressé, mint az Enigma vagy a Führernap, ezúttal a vörös diktatúra csúcspéldányáról, a világtörténelem legnagyobb tömeggyilkosáról írt regényt. Harristől persze nem áll a távoli a diktátorok témája, voltaképpen minden korábbi műve ezekről a figurákról szólt. Kötetében számos kérdésre keresi a választ. Így többek között – miként a kiadó ajánlóban olvasható – arra, hogy tetszhalott-e a diktatúra, az erőszak társadalma, illetve lehetséges-e, hogy a hatalom újra gátlástalan gyilkosok kezébe kerül.

A história egy remekül összeillesztett mozaik képében bontakozik ki az olvasó előtt. Ennek egyfajta narrátora Fluke Kelso angol történész, aki egy moszkvai nemzetközi kongresszuson lel rá egy különleges, már-már bizarra históriára, aminek középpontjában a jó öreg Dzsugasvili áll. A sztorit Berija, Sztálin belügyminiszterének egykori testőre meséli el a történésznek, mégpedig onnan indítva, hogy a diktátor szélütést kap. A kacskaringós visszaemlékezés középpontjában pluszban Sztálin elásott feljegyzései állnak, melyek után megindul a már-már Indiana Jones-szerű kalandos kutatás. Amikor végül meglesz a legendás iratköteg, abból kiderül Sztálin eltitkolt szerelmi élete, és az, hogy az a bizonyos arhangelszki lány fiút szült, Sztálin törvénytelen, bár vér szerinti gyermekét. A tudós és egy megszállott riporter a diktátor fia nyomaira bukkan, akiről kiderül, hogy él, mi több, apja nyomdokain lépkedve, hozzá hasonló pszichopata gyilkos lett belőle.

fotó forrása

A tartótisztek eltartott kisujja

Az elmúlt években, időszakban több közismert személyről hozta le a magyar média, hogy korábban III/III-as ügynök volt. Nem tudom, ki, hogy van vele, de nekem, mint hírfogyasztó embernek ilyen eseteknél ott, belül valahol fölkéredzkedik egy szekunder szégyenérzet is. Szégyellem magam a feltárt (?) eset főszereplője miatt, azaz a besúgó okán, szégyellem magam, hogy ki mindenki vallhatja emiatt az ürge miatt károsultnak magát és szégyellem magam amiatt is, hogy nekünk, magyaroknak még mindig ilyen baromi kínos dolgokkal kell szembesülni, ellentétben a kelet-németekkel, a románokkal vagy mondjuk a lengyelekkel, akik már rég túl vannak ezen. És persze a legnagyobb szégyen szokott volt lenni a kiteregetett ügy látens főhősének, a tartótisztnek a hiánya, aki nélkül az egész ügytörténet nem is létezhetne. 

Ezt pótolja, pótolhatja némelyest Tabajdi Gábor Tartótisztek – A BM III/III csoportfőnökség belső történetei című könyve. A kiadói ajánló így foglalja össze egy ponton a kiadványt: „A kötet a Kádár-korszak politikai rendőrségének belső világát mutatja be: az állomány azonosítását követően elsőként elemzi átfogóan a Belügyminisztérium III/III. Csoportfőnökségénél tevékenykedő állambiztonsági tisztek, a „belső ellenséggel” foglalkozó állomány életpályáját és működését, szocializációs közegeit és generációs élményeit, névvel, arccal bemutatva az alezredesi rangig eljutó tiszteket. A kötetben bemutatott tartótisztek az állambiztonsági hálózat irányítói voltak, így azonosításuk az ügy- és ügynökközpontú elbeszélések árnyalását is lehetővé teszi.” A könyvben több fejezetben idézi fel a huszadik század első felétől induló kis magyar ügynöktörténelmet, első körben az 1920-tól 1944-ig tartó időszakról szólva, majd bemutatva az 1945 és 1956 közötti periódust. A folytatás a konszolidáció dekádjainak sora, melynek során bepillantást enged a főtiszti karrierek, a profi ügynöklét, ügynökök generációváltása, a pártállami feeling, az elhárítás vonala témáiban, miként a különféle ügyek, akciók, pártéleti mizériák, sportéleti, kulturális életbeni történetekre is. A kötet szerzője végül a kommunista irányítású III/III-as csoportfőnökség felbomlásáról és végnapjairól is ír.