Különleges hangulatot árasztó versek kerültek a magyar olvasók elé a magyar származású Kayla Czaga tollából (édesapja 1956-ban menekült Magyarországról Kanadába, ő maga már Albertában született 1989-ben) a szintén különleges címet viselő, Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon című kötetben. Már itt leírom, hogy a címadó vers játéka ugyanolyan erős, mint a többi szövegé, ugyanis a kapaszkodás nem valami közlekedésijármű-rúdba vagy kapaszkodóba kívánatos, hanem… a másikba: „Bámuljuk / a matricákat, amelyeken sürgető piros nagybetűkkel az áll, / BIZTONSÁGA ÉRDEKÉBEN, KÉREM, KAPSZKODJON, / és oda akarom graffitizni, hogy A MÁSIKBA, a végére. Sajnálom – / a szerelem tönkretette a felelősségérzetemet.”

Kép forrása

A kreativitás fájdalma

Mint a fülszöveg is jelzi, a kötet versei „egy lány életútját követik nyomon. A gyerekkortól a felnőttkorig terjedő, izgalmakkal teli, egyúttal ijesztő időszakban a világhoz, a léthez fűződő viszony és a személyes kapcsolatok érzékeny átalakuláson mennek keresztül. Az apa, az anya, a nagyszülők alakja, a közeli-távoli rokonok ugyanúgy ott kavarognak, szót kérnek, jelen vannak, majd eltűnnek ebben a kiszámíthatatlan világban, mint a barátok és ismerősök, vagy éppen a szűkebb és a tágabb környezet jellegzetes helyszínei: az otthon, a kisvárosi miliő, a végtelen kanadai országutak, a nagyvárosi kávézók. És persze a legbensőbb tapasztalatok: az emlékek, szorongások, félelmek és örömök.”

Ami mégis megkülönbözteti ezeket a verseket a többi hasonló korú és érdeklődési körű költőtől, az a kanadai mindennapok magyar olvasók számára még mindig egzotikusnak ható részletei (ezek egyébként követik az észak-amerikai költészet módszertanát, amelyet Walt Whitman honosított meg, de Allen Ginsberg is előszeretettel élt vele: azaz a helyszínek, nevek, árak, tárgyak részletes, áradó és külső szemlélő számára az olvasást egyszerre megnehezítő és mégis valami felszabadító jelleggel ellátó élményét adó leírása), valamint a meglepően erőteljes önreflexivitás, ami a minőségi költészet talán legfontosabb jelzőoszlopa – ez pedig Kayla Czaga minden versében jelen van, még amikor csak leír, akkor is utal arra, amiről szó van, utal saját magára, utal önnön költőségére, művészként való létezésére: „Utálom, / amikor az emberek a művészetről, a kreativitásról úgy beszélnek, / mint egy nagy eseményről, amire mindannyian meg vagyunk hívva. / Számomra semmihez sem hasonlítható fájdalom volt mindig, / amihez próbálok minden mást hasonlítani.”

Kép forrása

Meghökkentő szövegek

A kötet öt ciklusba (Anya és Apa, A család, Játékból, Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon, Rengeteg metaforikus madár – ez utóbbi egy egész ciklusnyi filozofikus hosszúvers) sorolt költeményeinek javarésze annyira erőteljes és átütő, hogy még sokáig kísérti az embert az apa betegsége, az utazások, helyszínek, a családi dolgok őszinte és mégsem pletykaszínvonalú kibeszélése, a helyenként brutális, helyenként szokványos gyerekkor, a nosztalgia a saját fiatalságunk iránt („Elmúlt a VHS. Elmúlt a zúgás és kattogás / a szalagok visszatekerése, amelyekre a / filmjeinket nyomták”), az iskolai lövöldözések, a szülők emlékei (akár ’56-ból is) – kedvenceim mégis a családtagokról szóló, leíró, gyakran meghökkentő szövegek, azon belül is A részeg nagybácsi című vers, amely valóságos mestermű (de amelynek idézésre itt nem volna hely – igen, ez kedvcsináló az egész könyvhöz!), és amelyek közül most A nagypapa címűt idézem (véletlen csupán, hogy ebben is szerepel a VHS, az egész kötet nem erről szól!): „A felesége előtte halt meg, / és szülei és hét testvére is. A mikrosütője is. / A narancsbokor, amely a kocsibeálló egyik gerendáján virágzott, / pont egy téllel korábban ment el. A VHS / az ő életében született és halt ki. / Európa minden határa megmozdult / és eltolódott. A világon mindenütt másodpercenként / 1,78 ember távozott előtte az élők sorából. / Ült a bordó nyugágyában, / és nézte, ahogy a szél felhőket habosít, / ahogy a fák letérdelnek, hajlonganak / a hosszú horizont felé, / majd szép lassan meghalt, saját magát megelőzve.”

Kép forrása

Füstadagok

Szippantsanak bele önök is a friss kanadai levegőbe ezzel a verseskötettel, amelynek magyar vonatkozásai, fájdalmai és traumái letagadhatatlanok – így válik univerzálissá ez a költészet, valóban –, mert Kayla Czaga igen nagy költő, és ilyeneket tud, például az édesapjáról: „Nehéz elhinni, hogy ezért az életért / szökött Kanadába, ezért a virágos kanapéért egy olyan házban, / ami túl nagy / három embernek. Az egész fiatalkoromat azzal töltöttem, hogy // Magyarországról kérdezgettem, egy padon a házunk eőtti udvaron, / miközben a szomszéd nő a beton kocsifelhajtóján / napozott. Minden beszélgetésünk elfért volna / a hamutartóban. Az élete helyett apám // pénzügyi beszámolókról, az NPD-ről, a világ más részein zajló / háborúkról beszélt – a jelenlegi helyzetről, / ahogy nevezte. Egy olyan nyelven, amit nem ismertem, / apám a száján át kifújt füstadagokban beszélt.”

Kayla Czaga: Biztonsága érdekében, kérem, kapaszkodjon. Fordította: Kis Orsolya. Prae Kiadó, Budapest, 2023.