Adventbe érkezünk az előttünk álló hetekben, ennek megfelelően kínálunk olvasóinknak hitéleti köteteket. Elsőként egy lutheránus adventi liturgiasorról számolunk be, majd a Pannonhalmi Főapátság belső rendjének jellegzetességeiről szóló alapművet ajánljuk olvasóinknak, hogy végül egy börtönlelkésszel folytatott interjúkötetére hívjuk fel a Ferenc pápa munkássága, gondolatai iránt érdeklődőket.

kép forrása

Mit is ünneplünk adventkor?
Elsőként egy rendhagyó, de annál tartalmasabb, lényegremutató kötetre hívjuk fel a figyelmet. Hafenscher Károly evangélikus lelkész, szerző, a Magyarországi Evangélikus Egyház zsinata lelkészi elnöke Liturgika című összefoglaló írásművében a keresztény szertartástörténetbe vezeti be az olvasókat. Itt olvashatunk az adventi időszakról, melyről, valljuk be, nemcsak, hogy a karácsonynál lényegesen kevesebbet ismert a széles közönség, de jócskán félre is értelmezi. (Csendes, elmélyült várakozás helyett ugyanis a vásárokban, a vásárlásban való tobzódásba fullad ki zömében ez a négyhetes időszak, sajnos.) A Liturgika szerzője a karácsonyi ünnepkörnél részletezi az adventet, ahol az adventi vasárnap egyházi meghatározásáról ír. Itt derül ki, hogy az első vasárnap, advent nyitánya Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának ünnepe, az Úr köszöntésének napja, Krisztus királyként való üdvözlése napja. Advent második vasárnapja a „megérkező Megváltó” ünnepnapja, amikor Krisztusra, mint a világ megváltójára fókuszál a keresztény világ. A harmadik vasárnap tematikája az Úr előfutáráról, Keresztelő Jánosról szól az ünnep. Ekkor idézik fel az ószövetségi próféciákat, melyek Krisztusról szólnak. Advent negyedik vasárnapján a közeledő öröm áll a középpontban, mely szerint ez az „öröm vasárnapja”, a Megváltó közelgő születése miatti örvendezés alkalma. Hafenscher Károly minden adventi vasárnaphoz kis táblázatot illesztett, melyekben az adott téma, mottó, bevezető szentírási ige, egy-egy kijelölt Zsoltár és evangéliumi igeszakasz és könyörgés található. A folytatás a kötetben természetesen a karácsony, annak is Szenteste, majd első és második ünnepnapja. De ez egy másik történet…

kép forrása

Regulák a rend szeretőinek

Bizonyára megbocsátja nekem a Kedves Olvasó, ha a számos magyarországi katolikus rend közül ezúttal a bencéset emelem ki, hiszen evangélikus létemre ott leltem további válaszokat olyan kérdésekre, melyeket hitemmel kapcsolatban egyrészt valójában fel sem tettem, másrészt korábban, az ökumenikus folyamatok előtt meg sem mertem volna kérdezni. Pannonhalmáról van szó, a helyről, ahol – hasonlóan már katolikus rendekhez, lelki közösségekhez – mindig kapok valami lelki útravalót. Ezúttal a bencések alapiratát, a Szent Benedek Regulát idézem ide, adventre is tekintve. A Pannonhalmi Főapátság Bencés Kiadó által 2017-ben kiadott Szent Benedek Regulája már a harmadik kiadás, melyben a rendalapító Benedek a szerzetesek életének minden részletére kiterjedő szabályait találjuk. Ezek között természetesen ott szerepelnek a különféle liturgikus alkalmak rendjére vonatkozó leírások, így a monostorban megtartott legkülönfélébb miséken, áhítatokon, zsolozsmákon, vigíliákon és más hasonló lelki alkalmakon való rend leírásai is. A Szent Benedek által lefektetett regularendszer a laikus számára bizonyára rendkívülinek és a világi normákhoz mérten is igen szigorúnak tűnhetnek, ugyanakkor ezek a regulák, illetve azok következetes betartása biztosítja az apátság működési kohézióját, ami országunk történetével közel azonos időt tesz ki, s a kezdetektől fogva jól működik. A regulák között sok érdekeset találhatunk, így például azt, amely kitér az engedelmesség, a hallgatás, az alázatosság, a szertartások részletei, a tisztelettudó viselkedés, a kiközösítés, a monostorba való visszafogadás, a szerzetesek tulajdonlása, a mindennapi munka, továbbá a vendégek fogadása, ellátása, a monostorban végzett kézművesség, az útra küldött szerzetesek viselkedése témájára. A kiadás évében a főapáti rangot viselő Várszegi Asztrik így írt az előszóban: „Akár arra keresünk választ, hogy lehet-e a főapátnak kutyája, akár arra, hány zsoltárt énekeljenek a szerzetesek, vagy arra, miként válthatjuk való Krisztus követését, most már fellapozhatjuk a Regula zsebkiadását is. S ha részletesebben, magyarázatokkal ellátott kiadást keresünk, segítségül hívhatjuk a szerzetesirodalom mérhetetlen gazdagságát és keresztény életünk tapasztalatait is.”

kép forrása 

Diskurzusban a pápával a Szűzanyáról

Ferenc pápa egy olasz börtönlelkész, Marco Pozza társaságában, vele beszélgetve tárja a világ elé Szűz Máriával kapcsolatos gondolatait, érzéseit, tapasztalatait az Üdvöz légy, Mária – Így imádkozik Ferenc pápa a Szűzanyához című 2020-ban a Jezsuita Kiadó által megjelentetett kötetben. A könyv egy 2018. július 19-én, a TV2000 médium kamerái előtt elhangzott felvétel írott változata, mely diskurzust a Vatikáni Apostoli Palota Hercegi Termében folytatták. Ez a megoldás egyben újra igazolja a pápától mindvégig megszokott közvetlen, nyílt kommunikációs stílust, melyben az őszinteség, az emberi esendőség ugyanolyan szerepet kap, mint a Krisztushoz való következetes ragaszkodás. Ahogy protestánsként (evangélikusként) olvastam a kötetet, rájöttem, hogy mennyi mindenre kiterjedő katolikus testvéreink Szűz Máriával való kapcsolata. A pápa és beszélgetőpartnere ráadásul ezen papírra vetett diskurzusban elsősorban nem teológiai magaslatok hangvételével, de nagyon személyes, szubjektív módon vall a Szűzanyával való élő kapcsolatáról. A könyvben természetesen a katolikusok számára nagy jelentőséggel bíró Üdvöz lény Mária! imádság áll a beszélgetések egy részének középpontjában, onnan bontja ki a párbeszéd két szereplője a Nagyboldogasszonnyal kapcsolatos álláspontját. Ferenc pápa és Marco Pozza soronként halad az imádságban és minden egyes sor egy-egy fejezet címe, ahol hitük és annak gyakorlása témáját vallják meg a lapokon. A könyv számos hitéleti tanulsággal szolgál katolikus és nem katolikus keresztényeknek egyaránt, hiszen Jézus anyja alakja elemzése mentén egy teljes követendő példa képe bontakozik ki a hívők számára. A kiadvány zárófejezetében így fogalmaznak: „De milyen értelemben volt zarándokút Mária hite? Abban az értelemben, hogy egész élete a Fia követése. S mivel Jézus az út, így őt követni zarándoklat, az élet útja. Fejlődni a hitben, előrehaladni ezen a lelki zarándokúton, amely maga a hit, nem lehet más, mint követni Jézust; meghallgatni; hagyni, hogy az ő szavai vezessenek; figyelni, hogy mit és hogyan tesz, majd a léptei nyomán elindulni; mindenben követni az érzéseit és cselekedeteit.”