A gyönyörűen kivitelezett könyvtárgy igencsak megtévesztő: kellemes színei (még a lapélek is virágok képét adják ki!) egy nagyon durva, „mérgekkel átitatott” történetet takarnak, és a happy end sem a megszokott, elvárt és klasszikus szabályok szerint következik be – már ha bekövetkezik egyáltalán.

Kép forrása

Méreggel átitatott varázslat

„Nem elég, hogy elveszítette az édesanyját, Ning azzal is tisztában van: az ő hibája volt. Teát főzött, amelyről nem tudta, hogy méreg van benne – és az édesanyja itta ezt meg, ebbe halt bele. A tea, amiben méreg van, most Ning testvérét, Shut is elveheti Ningtől. A lány értesül róla, hogy a teafőzés ősi, varázslatos művészetében mérik össze erejüket a birodalom legnagyobb tudású teafőző mesterei, ezért ő is odautazik, hogy részt vegyen a versenyen. A győztes egy kívánságát a hercegnő teljesíti – Ningnek talán ez az egyetlen esélye, hogy megmentse testvére életét. A császári udvart azonban csalárdság és ármányok szövik át – felbukkan egy jóképű, rejtélyes fiú, akinek megdöbbentő titkai vannak. Ning egyre mélyebben belekeveredik valamibe, és mire észbe kap, már nagyon veszélyben van, mint testvére, Shu”, áll a fülszövegben, és ez mind igaz, sőt.

Azért szeretem a kínai vagy kínai témájú regényeket, mert a gondolkodásbeli és világlátásbeli különbségek miatt teljesen másként közelítenek minden közös tapasztalatunkhoz, mint a nyugati regények. És persze az elképesztően erőteljes, minden ízében irodalmi nyelvezet miatt. A Szép asszonyok egy gazdag házban vagy A Vörös Szoba álma jó példával tud szolgálni erre, nézzék csak ezt a kis mondatot az utóbbiból: „Miután a váratlan viszontlátás virágát borral illően megöntözték, a kölcsönös beszámolásra került sor.” Gyönyörű. És bizony ilyeneket a Méreggel átitatott varázslat is számolatlanul rejt: „Még találkozunk. Szirmok hullásához hasonlóan halk ígéret.”

Kép forrása

Hallucinációk, jövőlátás, rontás, mágia

Ez a könyv azonban még abban is újat tud hozni a többi kortárs vagy klasszikus kínai regényhez képest vagy azok mellett, hogy a teaivás művészetével, tudományával, rituáléjával, egyszóval teljesnek mondható világával ilyen aprólékos műgonddal talán egyetlen másik könyvben sem foglalkoznak. Én ugyan nem vagyok teás, inkább kávét nyeldeklek hektóliterszám, de amit ebben a könyvben a teázás misztikumáról összeolvastam, annak alapján még az is lehet, hogy elkezdem fogyasztani, de legalábbis főzni.

Persze, csak óvatosan, mert a könyv legtöbb helyén ezeknek a teacsodáknak leginkább mérgező vagy jó esetben a keménydrogokéhoz hasonló hatása van, testből kilépéssel, másik ember testébe való lelki és mentális áttűnéssel, hallucinációkkal, jövőlátással, rontással, mágiával, egyebekkel („Most már értem. A mágia nem a teaöntés szertartásában vagy közös teázásban rejli. Hanem a kapcsolódásban, a lelkek rövid ideig tartó egyesülésében. A tealevelek a csatorna, a hozzávalók az útjelzők.”); ez már önmagában rendkívül izgalmas, miközben az egész könyvön végighúzódó teakészítő verseny állomásainak leírása meghaladja egy olimpiai tudósítás izgalmait; a versenyzők egyébként is ugyanúgy készülődnek: a palota külön szárnyában laknak (olimpiai falu), edzenek, készülnek, gyakorolnak (edzés, készülés, gyakorlás), drámai és nagyközönség előtt való megmérettetésen jutnak tovább vagy buknak el (drámai, nagyközönség előtti megmérettetés, ahol a versenyzők továbbjutnak vagy elbuknak).

Kép forrása

Az élet ért ahhoz, hogyan fogja ki a szelet álmaink vitorláiból

És mégis irodalom, ízig-vérig: a könyv egyik legszebb része – számomra legalábbis –, amikor Ning egy verset szaval, miközben elkészíti a versenyteáját, és a vers minden egyes sorához más és más cselekvés- és mozdulatsor illeszkedik. És olyan nagyon „kínaias” az egész: „– Az élet ért ahhoz, hogyan fogja ki a szelet álmaink vitorláiból – feleli, de nem engem néz, hanem a vízről villódzva visszaverődő fényt.” És „rendesen meg is van csinálva”. Íme, például a könyvtár könyvei: „Habár vágyakozva bámulom az olyan műveket, mint A Yún régió teafajtáinak tárgyalása és A teáskészletek kiválasztásáról az ivási élmény fokozása érdekében, a Receptúrák ötven nyavalyára címűt választom, és hirtelen ötlettől vezérelve a Csodálatos történetek a Mennyei Palotából címűt is leemelem.”

Bár a hősnő néha Bánk bánt idéző, népmentő indulatai és az ennek ellenére/ezzel párhuzamosan a hatalmas hercegnővel való összebarátkozása és szinte főtanácsadói szintre emelkedése némileg meseszerűnek tűnik ebben a szigorú és áthághatatlan, megkerülhetetlen hierarchiában, az egész könyv kellemesen (és teagőz-bódítóan) ellebeg az olvasás és kellemes időtöltés horizontján. Teával vagy anélkül, de mindenképpen fogyasztásra ajánlott!

Judy I. Lin: Méreggel átitatott varázslat. Fordította: Weisz Böbe. Next Generation 21 Kiadó, Budapest, 2023.