Az a jó ebben a meghökkentően bőséges és minden értelemben nagyformátumú könyvben, hogy van érkezése ráérősnek lenni: ki tud fejteni, el tud mondani olyan dolgokat, eseményeket és gondolatokat, amelyek ennél rövidebb lélegzetű írásokban egyszerűen nem kerülhetnének kifejtésre, rá tud világítani olyan összefüggésekre, rejtett búvópatak-hatásokra és -jelenségekre, amelyek önmagukban megkövetelik a könyvnyi terjedelmet.

Kép forrása

Közélet és irodalom

„Olyan tűzkeresztségen, olyan beavatáson estem át a megelőző hét évben, 1987-től 1994-ig, hogy azt gondoltam, nekem két feladatom maradt a jövőre.  Az egyik, hogy minderről beszéljek, emlékezzek és elemezzek, ahogy most is teszem. Hogy tanúságot tegyek írásban is. A másik pedig, hogy visszatérjek a költői létmódhoz. Azért is, mert tudtam, hogy számomra ez a gyógyulás, a lelki újjászületés útja a mélypontról, amelybe 1994-ben zuhantunk”, mondja és írja Kodolányi Gyula grandiózus életútösszegző interjúkötetének vége felé, amikor számot vet az eddigi úttal és a további feladatokkal.

A könyvben elválaszthatatlanul hömpölyög előre a közéleti ember és a művész sorsa és életútja: néha ugyan felerősödik egyik (többnyire a másik rovására), de az olvasóban az a képzet alakul ki, hogy valamiképpen mégis minden egyensúlyba és a helyére kerül – köszönhetően a könyv formájának, az interjúkötet sajátosságainak, lehetőségeinek, továbbá Csűrös Csilla beszélgetőtárs remek kérdéseinek.

Kép forrása

Kulturális monopólium született

Az emlékezés sokrétű, pontos és mindenre kiterjed: érdemi és méltó teret kap Kodolányi Gyula családi háttere (különös tekintettel nagybátyjára, Kodolányi Jánosra és apósára, Illyés Gyulára), politikai szerepvállalása (Antall József főtanácsadója volt évekig), de széles látókörű, a nagypolitikában jártas észjárású elemzéseket olvashatunk a korabeli politikai viszonyokról, illetve arról is, hova vezettek azok a korabeli dolgok. Például ide: „Egészen megrázó dolog történt 2002 és 2010 között Magyarországon. A balliberális posztmodern értelmiség mindenfajta fenntartás nélkül állt oda e mögé a rezsim mögé, és nemcsak a dolognak a gondolati sekélyessége és erkölcstelensége volt a megdöbbentő, hanem az is, hogy ez idő alatt alakult ki, szilárdult meg egy nagyon komoly szövetség a posztmodern irodalom, valamint a vezető kiadók és könyvterjesztők között. Egy olyan kulturális monopólium alakult ki, amelyik megnyilatkozásában nem volt politikai jellegű, azonban gyakorlatában kiszorított mindenkit, aki nem tartozott ebbe a körbe.”

Kép forrása

Erős szavak és erős megállapítások

Soha egy pillanatra sem válik unalmassá, sodró és lendületes marad, és szinte minden oldal szolgál valami újdonsággal, érdekes, különleges, fontos eseménnyel, és komoly, már-már aforizmaszerű bölcs megállapításokkal: „Egy haranggörbe mutatja jól az emberfajtákat: nyolcvan százalékuk normális, csak a két végleten találunk szélsőségesen gondolkodó. viselkedő, romboló, akár kimondottan gonosz embereket. Elég bajt tudnak okozni.” Vagy: „Azt gondolom, hogy a 68-as szellem mostanra lengett ki a szélső értékig. A 68-as gondolatoknak még vezető pozícióban vannak köztünk a hívei, még mindig nagyon fontos pozíciókban a nyugati politikában, médiában és tudománypolitikában, miközben mostanra teljesen beigazolódott ennek a magatartásnak a teljes csődje – mondhatnám, szinte jóvátehetetlenül a Nyugat mostani válságában.”

Erős szavak és erős megállapítások egy erős erkölcsű, szilárd és konzekvens művész, ex-politikus és gondolkodó tollából – érdemes tehát olvasni, hiszen a remek sztorik között általános érvényű megállapításokra lelni; továbbá meggyőz ez a könyv arról is, hogy egy ilyen beszélgetőkönyv járna és kéne mindenkinek életútösszegzésként: ahol komfortosan és komótosan elmondhat mindent a szerző, amit fontosnak tart.

Kodolányi Gyula: A világfa ágain. Beszélgetőtárs: Csűrös Csilla. Nap Kiadó, Budapest, 2021.