A netlexikon szerint több, mint harminc, de egyes szakértők szerint több, mint ötven féléről, fajtáról beszélünk, amikor a Balatoni Halak Napját ünnepeljük július 29-én. A jeles alkalmat 2004 óta tartjuk, és a tóparti büfékben, éttermekben legnépszerűbb hekken kívül olyan halakra kell ekkor gondolnunk, mint többek között a csuka, az amur, a vörösszárnyú keszeg, a balin, a szélhajtó küsz (népies nevén sneci), a dévérkeszeg a vagy a compó. Aki már e a listát olvasva a szák és az orsó körül kezdett el ösztönösen matatni, annak és a többieknek ajánlunk halas témájú könyveket.

Kép forrása

A berekbéli pákász tutajosa és bütyke

Halas témában az elmúlt években megmérten a 12 legnépszerűbb könyv között szereplő Tüskevár talán a leginkább említésre érdemes. Fekete István klasszikus regényével a 60-as évektől kezdve már filmsorozat változatban is megismerkedhetett a közönség és ez a feldolgozás tovább növelte a történet népszerűségét. A regény titkát már sokan próbálták megfejteni, de a legtöbben amellett tették le a garast, hogy a szerző egy letűnőfélben lévő vízparti, vízmenti agrárkultúrát vet össze a modern, városias világgal, illetve ugyancsak központi elem a Matula bácsi által bemutatott ismeretterjesztő, szemléletformáló, természetpárti világ felvonultatása is. Az öreg berekbéli pákászra rábízott két gyerek főhős előtt a nyári vakációja során olyan mélységben tárul föl a vízi világ megannyi csodája, hogy azt még Sir David Frederick Attenborough is megirigyelhetné, ha látná. Fekete István ifjúsági regényében a balatoni lápvilág a helyszín, ahol Matula bácsi által adott, jellegzetesen archaikus, de rendkívül működősképes puritán komfort nyújtotta vadregényesség a kiindulópont. Tutajos és Bütyök, a két vakációzó diák viszonylag gyorsan megszokja a „spártai” körülményeket és nagy elánnal vetik bele magukat a tóparti kalandokba, s főleg a horgászat, halászat változatos epizódjaiba. A számos eset során nemcsak arról nyernek tapasztalatot, hogy óvatosan nyúlunk bele a csuka szájába, amikor a horgot akarjuk kivenni onnan, de a halász-horgász eszközöket is megismerik, miként a balatoni halfajták és más élőlények több tucatnyi seregét. A Tüskevár népszerűségének titka a tanulságos, fordulatos elbeszélés stílusa mellett egy magasztos üzenet közvetítése miatt is biztosított. Erről ezt olvashatjuk egy helyen: „A vidéki élet fontos vonása a valódi férfiúi tekintély, amelynek nincs szüksége magyarázkodásra, és amelyet a könyvben István bácsi és Matula képviselnek.” Máshol azt is kiemelik, hogy Fekete István 1957-ben megjelent regénye mentes az ekkor kötelező politikai sallangoktól, és csak utalásszerűen rejtette el a történetben az egyes szereplők bemutatásakor a világháború előtti társadalom és az azutáni új világrend értékrendjét.

Kép forrása

Tóparti pecás legendák

Ha Balaton, akkor elsősorban nyaralás, családi nyaralás, fesztivál felspanoltság, turisztikai hömpölygés, kánikula, ilyen-olyan-amolyan tóvíz-minőség, lángos árak, sztrádadugó, értetlenkedő és rácsodálkozó külföldi turisták, Tagore-sétány, Festetics-kastély, visszahangos tihanyi komp, bikinis csajok… csak, hogy legközhelyesebb címkéket, témákat említsük. És ugye-ugye, mégis csak halban gazdag édesvízről, tóról van szó, milyen ritkán merül fel a horgászat kimeríthetetlen topic-ja a Balaton kapcsán. Hogy kedvet kapjunk ez ügyben bátran ajánljuk Bodó Iván Balatoni halmesék című felülmúlhatatlan összegzését. A jelölten kezdőknek és haladóknak szánt könyv szerzője – mint olvassuk egy helyen – „…tősgyökeres balatoni: Siófokon született 1968-ban… Legendás halászdinasztia sarjaként maga is szenvedélyes horgász, akit munkája és élete ezer szállal köt a Balatonhoz.” S mint kiderült agrármérnöki és halászati szakmérnöki diplomával bír, 1992-től a Balatoni Halászati Részvénytársaságnál többek közt compó- és sudárponty-szaporítással és ivadékneveléssel, horgásztavak irányításával foglalkozott. Autentikussága ugyanakkor valahol mégis csak abból a „Matula-bácsis” hozzáállásából fakad, mely a Balatonhoz, a balatoni hal- és élővilághoz való mély kapcsolatán és tapasztalatán alapul. Kötetében szinte minden szerepel, ami a tó flórájával, faunájával, és fő témaként a horgászattal kapcsolatos. Kezdőknek és haladóknak ajánlja szakkönyvében nemcsak a legtöbb felüdülést adó horgászkalandok sora jelenti a különleges élményt, de a halfogás praktikumának megannyi trükkjét, fogását is az olvasók elé tárja. Mindezek mellé a tópari horgászéletből fakadó felhőtlen szabadság, a horgászat szenvedélye, a balatoni érzésvilág minden savát-borsát is felkínálja a közönségnek.

Kép forrása

Hej, halászok, halászok, mit fogott a hálótok?

Nem messzebbre, csupán a 19. század második felére kell visszamennünk, amikor Herman Ottó tollából megszületik A magyar halászat könyve című tudományos értékű munka. A szerzőrő így ír a netlexikon: „Herman Ottó magyar természetkutató, zoológus (ornitológus, ichthiológus, arachnológus), néprajzkutató, régész és politikus. Sokoldalúsága előtt tisztelegve az utolsó magyar polihisztornak és a madarak atyjának is nevezték.” Most ajánlott kötete kapcsán mi a halászok vagy a halak atyjának is nevezhetjük, hiszen ezzel a munkájával a Kárpát-medencében lévő folyók, lápok, mocsarak, tavak (s így a Balaton is) vízében élők világát is feltárja, amellett, hogy alapvetően a halászatról mond el mindent. Az 1835-ben született és 1914-ben elhunyt polihisztor A magyar halászat című kétrészes könyvét jelentősebb munkái közé illik sorolni, melyet a Királyi Magyar Természettudományi Társulat gondozásában adott ki először 1887-ben. Herman rendkívül aprólékossággal tárta fel a halászatot, mint témát, és könyvében lazán négy bevezetőjével nyitja meg azt. Könyvének első nagy fejezete tisztába teszi, hogy mit is kell értenünk a halászat történetén, kezdve az emberiség őskorától a magyar halászat történetével bezárólag. Külön fejezetben foglalkozik az ágazat eszközei históriájával, azok fejlődésével, változásaival, illetve a halászszerszámok néprajzi vonatkozásaira is bőséggel kitér. A mű velejét, legizgalmasabb részét jelenti meglátásom szerint az, ahol a különféle halászati módozatokat, vállfajokat, féleségeket tárja az olvasók elé. Itt ismerkedhetünk meg olyan változatokkal, mint például a rekesztő-, a kerítő-, az emelő-, a hajtó-, a vető-, a hurokvető vagy a szigonyos halászat verziókkal, valamint külön tárgyalja a jeges halászat világát.

Magukat a halászokat, a magyar halásztársadalom keresztmetszet-szerű ábrázolását is megtaláljuk a régi kötetben, e téren olyan megközelítésekkel, mint egyebek mellett a legnépszerűbb fogóhelyek halászainak szokásai, babonái, szabályrendjei, illetve kitér olyan szakági mesterszakmákra is, mint a csikász, a szigonyos, a pöndörös vagy a kullogó foglalkozásokra, ténykedésekre. Nem maradhatott ki Herman összegzéséből a székely- és a cigány halászat kultúrája sem, illetve külön fejezetet szánt az orvhalászatnak is. A könyvben természetesen számos halétel, tájegységenkénti változatát is sorolja, miként magukat a halakat is, mely állatokat tudományos szövegezésben mutatja be, felépítésük, élőhelyük, fajtájuk tekintetében. Herman Ottó – beigazolva későbbi polihisztori jelzőjét – a könyv második részében „a magyar népies halászat mesterszótárát” is mellékeli a tudományos munkához, de kötetében a Kárpát-medencében élő nem magyar halászó népek nyelvében előforduló halászati kifejezések gyűjteményét is közreadja. A kötet a mek.oszk.hu oldalán lapozható végig pdf formátumban.