Sokszor elgondolkodom azon – és bizonyára nem vagyok egyedül vele –, hogy vajon télen hogy néz ki egyik-másik üdülőváros, ahol nyáron jártam. Mindig tervezem, hogy egyszer elutazom valamelyikbe a téli időszakban, megnézni, de nincs időm, főleg mert az idő: pénz. Így aztán maradnak a könyvek, hogy megtudjam.

Szokcsó tengerparti kisváros Dél-Koreában, közel az észak-koreai határhoz. A cselekmény az üdülési szezonon kívül, télen játszódik: a városka panziójába egy titokzatos(kodó) francia képregényrajzoló érkezik, és különös munkájával, enyhén extravagáns személyiségével felkelti a panzióban mindenesként dolgozó fiatal koreai lány figyelmét.

Kép forrása

Szeretem a távol-keleti műveket, mert annyira másképp viszonyulnak történethez, meséléshez, nyelvhez, irodalomhoz, mint mi itt Európában, hogy ebből a feszültségből szinte kivétel nélkül mindig katarzis keletkezik. Nincs ez másképp a Tél Szokcsóban című regénnyel sem. A két fiatal tétova egymás felé fordulása krónikájának leírására a szerző igen sűrű, metaforikus nyelvezetet használ, ahol a rövid fejezetekből és ugyancsak rövid mondatokból szinte süt a sok mélyréteg, ahol mindegyik mondat még többféle dolgot jelent, mint elsőre gondolnánk.

Kép forrása

Az álmos, eseménytelen mindennapokban természetszerűleg az érzelmek erősödnek fel, minden szónak, apró tettnek, gesztusnak önmagán túlmutató jelentősége lesz – mégsem valami szerelmes regény ez, hiszen (finom erotikája ellenére) szinte semmi nem történik benne, ami a szerelmes regényeket jellemzi; a nem dél-koreai olvasó számára jóval inkább válik egy kissé egzotikus betekintéssé a tengerparti kisváros, a halászok mindennapjaiba, ahol a tengeri állatokból (bizony, a félelmetes mérgű gömbhalból is) készült ételek egész sora vonul fel, és ezt már önmagában gyönyörűség olvasni, miközben lakonikus rövidséggel felsejlik a két Korea szinte felfoghatatlan konfliktusa („1950-ben robbant ki, az északiakat a Szovjetunió és Kína, a délieket az Egyesült Államok és az ENSZ támogatta, a fegyverleltételt 1953. július 27-én írták alá, ezt a határt is akkor hozták létre, a 38. szélességi fokon, amely egyébként a világ legmilitarizáltabb szélességi foka, a 238 kilométer hosszú és 4 kilométer széles senki földje kellős közepén. Három év alatt kettő-négymillió ember halt meg, civilek és katonák vegyesen. Soha semmilyen békeszerződést nem írtak alá”), valamint a számunkra szintén nehezen érthető dél-koreai szépségideálokhoz való viszony (folyton mindenki át akarja műttetni – vagy már át is műttette – magát, az arcát stb., valami homályos elképzeléshez való igazodási vágyában: „– Arról mesélj inkább, mi újság a panzióban. Meséltem neki az arckötéses lányról. – Ha te is szeretnéd megműttetni magad – mondta –, van egy kis félretett pénzem. – Szóval ennyire csúnyának látsz. – Ne beszélj ostobaságokat, az anyád vagyok. De arcműtéttel talán jobb állást találsz. Azt hiszem, Szöulban ez már csak így megy.” Vagy: „….nagynéném mindig borzalmasnak találta a szemüvegemet. Ami azt illeti, igazán megoperáltathatnám magam. Gángnámban már nem olyan drágák a műtétek. Ő szívesen kifizeti, ha anyám nem engedheti meg magának.”

Kép forrása

Mindeközben a szenvedély ugyancsak visszafogottan árad, a stílus meg hideg, mint Szokcsóban a tél – íme, a jelenet, amelyben a lány édesanyja (súlyosnak gondolt) diagnózisára vár a kórház előtt (mindegyik mondat külön bekezdésben szerepel!): „Az utca végén álló hotel rózsaszín és arany színű indiai palotát formáz. A bejáratnál két lány illegette magát. Bőrsort, lyukas harisnya. Szokcsó tél- és halszagot árasztva várt a sorára. Szokcsó várt a sorára. Várta a turistákat, a hajókat, az embereket, a tavasz visszatértét. Anyám csak meghűlt.” Vagy: „Kerrand megfogta a derekamat és hátrarántott. Egy jégcsap zuhant oda, ahol az előbb álltam. Nem húzta vissza azonnal a kezét. Amikor a szerzetesek kitárták a kapukat, tömjénillat áradt az esőbe.”

Erős atmoszférájú, olvasóbarát terjedelmű, egyszerűen… szép és mégis felkavaró, katartikus mű a Tél Szokcsóban, jó szívvel ajánljuk.

Elisa Shua Dusapin: Tél Szokcsóban. Fordította: Kiss Kornélia. Magvető Kiadó, Budapest, 2023.