Ezúttal a család, a családok nemzetközi napjához illesztve kínálunk három kötetet olvasóinknak. Ezek között egy terhelt érzelmi közösség, egy tinédzser lányok szemszögéből megélt családi élet és egy gyerekeknek és felnőtteknek is szóló utazó család története áll a fókuszban.

Kép forrása

Alkoholista szülő, narratívát mondó gyerek

Elekes Dóra A muter meg a dzsinnek című kisregénye a gyermekek által az alkoholista szülőről való kibeszélése. A ma is tabunak számító téma, az iszákos szülő, de még inkább, az iszákos anya kényes és mégis velünk, magyarokkal élő, családi téma, nem feledve, hogy a zarcher-i statisztika alapján uszkve egymillió alkoholista országa vagyunk, s ebben az adatban pedig családok is keményen jelen vannak. Elekes Dóra író, aki saját elmondása szerint sem nem pszichológus, sem nem szociális szakember, kellő alázattal és főleg mély empátiával nyúlt az alkoholista anya és gyermeke kettősének témájához. Ez a téma pedig kényes, és ha jól megfigyeli a könyvolvasók társadalma a tabufeloldások, vagy csak simán, a feloldások könyveinek korszakát éljük jelenleg. A muter meg a dzsinnek is ilyen könyv, mely ugyan nem vaskos és nem is tudományos, hiszen irodalom, mégpedig kisregény formátum, mégis sok mindenre tanít. Elsősorban tehát arra a gondolatkörre, melyet az alkoholbetegségben szenvedő szülőtől szenvedő gyermek gondolatköre, melyet a legritkább esetben hall meg a külvilág. A szenvedélybetegségek egyik leginkább pusztító fajtája egy felnőtt családtag számára is nagy kihívás, nem, hogy gyermeknek, mi több a szenvedélybeteg gyermekének. Elekes Dóra kötete nemcsak a tabudöntés miatt zseniális és bátor, de azért is, mert bizony ő rátalált arra a hangvételre, melyben igenis van kedves báj, kedves életlátás, gyermeki tisztaság, meseszerűség és urambocsá’, humor, kedves, bájos, gyermekhumor. Ezért ér aranyat ez a könyv, mely az emberi mélységekből kiált az ég felé, vagy ha úgy tetszik a társadalom felé. A kötetet a korábbi Elekes-kiadványban már jól bevált Kun Zsuzsa grafikus érzékletes rajzai teszik feledhetetlenné.

Kép forrása

Lányok a családban

Szívem szerint a családot fixáltan a nő tényéhez kötném, hiszen még azok is a férfi-nő kapcsolatából fakadóan jönnek világra, akik szerint a családhoz nem kell nő, vagy kettő kell férfi nélkül. Eve Ensler pedig a Vaginamonológok című interjúkötete óta durván közismert lett a nők legbelső világa szexualitáshoz való kapcsolataik alapján. Érző lelkek című könyve tinédzser lányok bemutatására vállalkozott, lányokra, akik családban élnek szeretetközösségben vagy akár társas magányban is. A könyv amolyan kalauz is, egy picit mégis csak közhelyesen egyéniségsablonokat vonultat fel, de mégis tanulságosan. A nézőpont izgalmas, a család – talán mondhatjuk – leggyengébb, avagy legsérülékenyebb tagja, a tizenéves lány nézőpontjából mutatja be. Ensler így foglalja össze a kötetet: „Ezek a monológok nem interjúk, hanem irodalmi szövegek, amelyeket utazásaimon látottak, tapasztaltak ihlettek, amiket láttam, tapasztaltam, egyes részleteket a valóságban elhangzott beszélgetésekből vettem, mások kitaláltak. Némelyik monológ megírására újságcikk, élmény, emlék álom, kívánság, kép, bánat vagy harag pillanata ösztönzött.” A családok tagjaként felnőtté válásba érő lányok vallomásairól, történeteiről a kötet elején Carol Gilligan, amerikai feminista szerző egyebek mellett ezt írta: „A lányok egyszerre ismerős és meglepő hangja megértette velem, hogyan írtuk át a történetünket én a többi nő is, hogy egy hamis és álságos szövegváltozatnak megfeleljünk. Ahogyan Anna Frank is átírta a naplóját, én is anyám közbelépésével némítottam el az élet örömét. (…) A patriarchátus ellentéte a demokrácia, amelynek alapja nem az erőszak, hanem az adott szó; az emberi kapcsolatok pedig edzik és finomítják.”

Kép forrása

Utazik a család

Csapdody Kinga Utazik a család könyvsorozatával egy kedves bájos famíliát álmodott meg, akik – apa, anya, három gyerek és egy kutyus – a könyvek egyes darabjaiban Magyarország legszebb helyszíneire, tájaira utaznak el. A mesekönyvnek is nevezhető kiadványsorozat Szalma Edit illusztrációival válik valóban családi élménnyé. A kötetben nemcsak – nem is olyan – látens módon kínált turisztikai, honismereti információcsomagok kerültek bele a történetmesélés fonásába, de humor és tanulság, sőt, a család fontosságának ábrázolása is színezi az epizódokat. A főszereplő a Tilda anya, Tódor apa, Zsuzska, Teó, Rozi gyerekhármas és Nasi macsek és Tóbiás kutyus alkotta csapat, mely főként a vizes élményeket kínáló magyar városokban, vidékekre utazik, hogy ott mindent megnézzenek, megcsodáljanak. Az alkotók célja eléggé egyértelmű: bemutatni és bebizonyítani, hogy a legnagyobb utazási élmény, a gyermekes család karéjában tökéletes. A könyvszéria sajátságos narratívával bír, az egyes epizódokat Tóbiás kutyus szemszögéből olvashatjuk. Az okos eb egy helyen így fogalmaz a könyvben: „A szülők megmutatnak mindent a gyerekeknek, ahol ők már jártak, és olyanokat is, ahol még nem. Rengeteg jó kirándulóhelyet, várat, kastélyt, érdekes múzeumot és szép tájat ismernek Magyarországon.”