Az elsősorban történelmi, valamint ifjúsági regények szerzőjeként ismert József Attila-díjas Gáspár Ferenc novelláinak és elbeszéléseinek gyűjteménye sokrétű, izgalmas, szellemi kihívásokkal és olvasói élményekkel kecsegtető, illetve ezeket beteljesítő kötet. Noha a szerző egyéb helyen olvasható kedélyes tárcái nem errefelé mutatnak, a novellái világa igencsak komor; nyomasztó világ ez, tele kegyetlen, durva emberekkel, beteg gyermekekkel, hallucinációkkal, köddel, hideggel – és eléggé egyneműen az (néhol szinte horrorisztikusan), sehol nem lóg ki az olvasóikegy-kereső lóláb egyetlen pillanatra sem.

Kép forrása

Csak a többi írót utálom

Ugyanakkor – helyenként – igen eleven és groteszk, ironikus és önironikus humor is felvillan benne: „Író vagyok ugyanis, nem is teljesen sikertelen, ámbár a nagy sikerek eddig mindig elkerültek. Ez tulajdonképpen nem baj, így nyugodtan dolgozhatok, nem kell se rajongóktól, sem újságíróktól tartanom. Csak a többi írót utálom. De ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül a pályatársak között, és ez megnyugtató. Könyvhét idején merengve nézem az egyik nagy kiadó hajóját, amely legalább négyszáz íróval úszik el a Dunán, és arra gondolok, hogyan lehetne Búvár Kund mintájára megfúrni. Vagy felrobbantani. Mindjárt majdnem félezerrel kevesebb.”

Sokszor megoldás ugyan az álom (kiderül, hogy álom volt – vagy mégsem?) a szövegek végén, de soha nem közhelyesen (mert eléggé elhasznált eszköze ez az irodalomnak), hanem mindig újszerűen, erőteljesen, meglepő módon; anélkül, természetesen, hogy valami megnyugtató feloldást és feloldozást hordozna ilyenkor a történet vége. Nem, ezek a sztroik nem oldódnak meg, vagy ha megoldódnak is, semmiképp sem jól, sokkal inkább rosszul és nyugtalanítóan.

Kép forrása

A civilizáció hajnalán vagy éppenséggel a civilizáció végén

A többféle őskori vagy éppenséggel posztapokaliptikus történet (külön érdeme ezeknek a szövegeknek, hogy nem könnyű eldönteni: a civilizáció hajnalán vagy éppenséggel a civilizáció végén esnek meg a bennük elmesélt események) mellett van itt trianoni fájdalmakat megmutató novella, a jövőben játszódó sci-fi-fantasy vagy többféle módon abszurd történet.

Külön szót érdemel a kötet címét is adó Összhang című novellacsokor, amelyik egy feltehetően iszlám szélsőségesek által (meg)kreált kivégzési jelenet előkészületeit és lefolyását meséli el ötféle módon és ötféle szempontból: az esemény mindegyik szereplőjének nézőpontja és sajátos helyzetértékelése, kényszere, „igazsága” sorban érvényesül, hogy az olvasó egyre inkább szorongva és aggódva haladjon a végkifejlet felé, amely… amelyet természetesen itt nem árulhatunk el, viszont a könyvben elolvasható – közmegelégedésre. (Vagy mégsem?)

Kép forrása

Szépírói tudás

Külön kiemelném a további kedvenceimet: egy indiai kislány döbbenetes majdnem-sorsfordulóját (A szíved egy nagy harangvirág), ilyen mondatokkal: „Mert lány létedre te tartod el az egész családot, ezen töprengsz, míg a naant rágod. tavaly az öcséd is dolgozott, szépen koldult a jól öltözött fehér meg sárga emberektől, idén viszont már nagy, hatéves, s korával együtt az önérzete is megnőtt. Nem akar koldulni. Anyád meg csak ül egész nap, fáj a lába, mondja. Minden rajtad marad, s ha kiejted ezt a szót, hogy iskola, anyád eszeveszett sipákolásba kezd, hogy milyen önző vagy, és hagynád őket, szegényeket éhen halni. És még itt van Radzses, a főnök, aki esténként tartja a markát. Jattolni kell neki, mert Radzses véd meg, már ha megvéd…”; valamint a Születésnapi ajándék című szöveget, amelynek az alapötlete lenyűgöző: egy férfi születésnapjára korábbi önmagát, különböző életkorú hasonmásait kapja meg, és ez alaposan összekuszál mindent.

A szépírói tudás, amelyet a szerző a hosszú évek alatt, regényei és ifjúsági művei írása során szerzett meg és halmozott fel, teljes mérték látható, érzékelhető és tetten érhető: nagyon jó az, hogy ilyen minőségű novellák közreadásával is öregbíti hírnevét, várjuk a további műveket.

Gáspár Ferenc: Összhang. Napkút Kiadó, Budapest, 2022.