A közös kultúra is tartóereje a lengyel-magyar barátságnak

Olyan időszakban élünk, melyben háború, politikai viták teszik próbára a híres lengyel-magyar barátságot. A majd ezeréves kapcsolatot persze nem kezdi ki néhány éves hullámvölgy, arról nem is beszélve, hogy a lengyelek és magyarok közös jelenének alapját adó közös múltnak nemcsak a közös hadviselés, a közös európai politikai közösség, de a közös kulturális örökség is fontos eleme. A barátság napja apropóján ajánlunk olvasóink két könyvet és egy filmet.

Kép forrása

Lengyel-magyar ellenzékiség a szocializmusban

A 20. század bőséges lehetőséget adott a lengyel és a magyar nép számára, hogy barátságát tettekkel támassza alá. Ilyen időszak volt világháborúk, majd az úgynevezett szocializmus ideje is. Ez utóbbiról írt könyvet Mitrovits Miklós történész, aki a Tiltott kapcsolat című munkájában azt mutatta be, hogy 1976 és 1989 között hogy formálódott és működött az ellenzéki kapcsolat a két ország alternatív gondolkodói, nem hivatalos politikusai és „földalatti” mozgalmárai között. A könyv – saját meglátásom szerint – kiváló igazodási pont lehet a mostanra megzökkent lengyel-magyar kapcsolatokban, hiszen olyan korszakról tudósít kötetében a szerző, amikor a lengyeleknek és a magyaroknak a közös történelmi szituációk sorában hagyományosan össze kellett fogni a változások érdekében. Tovább folytatva a személyes megítélések sorát, azért is szerencsésnek mondhatom magam, mert egy olyan korban voltam tinédzser, amikor a Szabad Európa rádió és más, akkor Magyarországon illegálisnak minősített hírcsatornák révén a hivatalostól eltérő igaz információkat hallgathattam a 80-as évek lengyelországi eseményeiről, az országos sztrájkokról, a kommunista vezetés elleni kiterjedt ellenállásról. Mitrovits közel ebbe az időszakba, illetve valamivel több, mint két évtized pergő ritmusú periódusába kalauzolja el az olvasókat. Ezen belül is a demokratikus ellenzéki tevékenységek, a szamizdat  újságok készítése, terjesztése, a tematikus nyári táborok szervezése, a Szolidaritás lengyel mozgalom működése, az 1956-os forradalom üzenete témákba. A korabeli dokumentumokra, lengyel és magyar földalatti mozgalmak által készített nyomtatványok, újságok hosszú sorára is építette hiánypótló könyvének anyagát. A polonista történész könyvét olvasva újra lelkesítőnek hathatnak azok az epizódok, melyek végül elvezettek a rendszerváltáshoz, és amelynek köszönhetően írhatunk többek között olyan cikkeket, mint ez is itt.

Kép forrása

Így látták a lengyel katonák a magyar szabadságharcot

Kovács István Érdek és szeretet című kötete ugyancsak a történelmi alapokon nyugvó lengyel-magyar barátságról szól. A könyv alcíme szerint ebben a tanulmányban lengyel szemszögből láttatja a szerző az 1848-49-as magyar szabadságharcot. A Magyar Napló Kiadó gondozásában megjelent kötetben tizenegy lengyel légionista és honvéd visszaemlékezését fűzték egybe. Az 1945-ben született szerző, történész és író is, mit több, polonista, aki a Széchenyi- és József Attila-díjat is megkapta. Érdek és szeretet című munkája egy uszkve 40 évvel ezelőtt indult sorozat újabb darabja, hiszen a lengyel történelmet, valamint a lengyel-magyar közös múltat feldolgozó könyveinek sorát az 1983-ban kiadott Így élt Bem József című munkájával nyitotta meg. E témában már közel húsz kötetet jelentetett meg. A most ajánlott könyvről szóló 2016-os bemutatón elhangzott, hogy ez a visszaemlékezésekre épülő kiadvány nem annyira a személyes sorsokat mutatja be a szerző, hanem azt, hogy mi volt ezeknek a lengyel katonáknak a fejében, lelkében a magyar szabadságért folytatott harcok kapcsán. A kötet tehát ez primer, első forrásból való táplálkozás módszere szerint épült fel. A memoárokat adó tizenegy lengyel között vannak gyalogosok, dzsidások, tüzérek is. Kovács István ebben a tanulmányában arra is figyelmet fordított, hogy a visszaemlékezések időrendi sorrendben kövessék egymást, így a memoárok révén a kronológia mentén rajzolódik ki az olvasó előtt a magyar szabadságharc képe.

Kép forrása

Wolyn, film a háborús szenvedések pokláról

Közvetlenül nincs kapcsolata a 2016-os Wolyn című lengyel háborús drámának a lengyel-magyar kapcsolatokhoz, de nagyon sok megtudható az immár magyarok számára is elérhető produkcióból a lengyel nép második világháborús szenvedéseiről. A történet lényege, a népirtásokat hozó II. világháborús időszak borzalmakkal teli története pedig egy aktuális háborús helyzet különleges múltját, hátterét világítja meg, jelesül azt, hogy a lengyel és az ukrán nép milyen könnyen került a náci Németország csapdájába, s miként hagyták, hogy a nagy katonai birodalmak egymás ellen uszítsák őket, hogy aztán időről-időre mindez véres leszámolásokba torkolljon. A kérdés pedig most akkor az, hogy ennek ismeretében miként lehet, hogy a lengyelek mégis igen komoly erővel segítik az ukránokat az oroszokkal vívott mostani háborújukban? A Wolyn érdekes választ ad erre, bár kétségtelen, hogy Wojciech Smarzowski rendező nem tudhatta, hogy 2022. február 24. után a lengyelek és ukránok kapcsolata milyen új tartalommal lép szintet. A film brutális naturalizmussal, a véres leszámolásokat részleteiben is megmutató őszinteséggel kavarja fel a nézőt, s ez által – vélhetően – döbbenti rá arra, hogy a háború, a vérontás soha nem lehet a jobb megoldás a kisebb vagy a nagyobb ügyek rendezésében. A Wolyn a legkeményebb horrorfilmekre is körökkel ráverve ábrázolja a lengyel és ukrán népesség egymás elleni civil harcait, melynek során százezernél is többeket irtottak ki származásuk miatt. A történészek mintegy százezerre becsülik a lengyel áldozatok számát, az ukránok veszteségek ennek legfeljebb, ha tizede volt. A film főhőse Zosia Głowacka, egy fiatal nő, aki a lengyelek, ukránok és zsidók által lakott területen él családjával. Zosia nővére egy ukrán férfihoz megy feleségül, mely feszültséget okoz a családon belül, de ez valójában csupán az egész falu és környék légkörében izzó fajgyűlölet aprócska része. A háború kitörésével megkezdődnek a kegyetlenkedések, a Barbarossa-tervet végrehajtó német csapatok, majd a lengyel és ukrán hadsereg, valamint az egymás ellen uszított, különféle származású civilek csoportjai között. A filmet csak erős idegzetű, felnőtt nézőknek ajánljuk.