Nagyon úgy áll a dolog, hogy a trianoni békediktátum még egy jó ideig az emlékezetpolitika kiemelt része lesz. A magyar föld kétharmada elvesztésének máig izzó, és még mindig feldolgozásra váró traumáját enyhíti a „leghűségesebb város”, Sopron története. Erről az 1921-es eseményről kínálunk olvasóinknak köteteket.

Kép forrása

Kalauz a hűség városába

A netlexikonban ezt olvashatjuk a Civitas fidelissima történetéről: „A velencei jegyzőkönyv értelmében 1921. december 14-e és 16-a között Sopron és környékének lakossága népszavazáson döntötte el, hogy összesen 257 km² Magyarországhoz vagy Ausztriához tartozzon-e. Ez volt a trianoni békeszerződés egyetlen komolyabb területi revíziója, amit a nagyhatalmak tartósan elfogadtak. Bár a kisebb községekben általában Ausztria felé billent a mérleg, végül Sopron magyarpárti többsége bizonyult döntőnek. Az országgyűlés A soproni népszavazás emlékének törvénybe iktatásáról szóló 1922. évi XXIX. törvényben a Civitas fidelissima, azaz a Leghűségesebb város címmel jutalmazta Sopront, ahol a 61 méter magas Tűztorony déli részén ezután alakították ki az úgynevezett Hűségkaput.” Az fent idézett törvény hatályba lépésének 100. évfordulójáról nem készült új kötet, ami a centenáriumra való tekintettel igen sajnálatos. A „Sopron a leghűségesebb város”, illetve a „soproni népszavazás” keresőszavakra is csak néhány kötet bukkan elő a Google-keresőben. Magának a népszavazásnak centenáriumán kiadtak egy rendkívül tartalmas könyvet, mégpedig Sediánszky Nóra tollából, az Ezerarcú Sopron – A hűség városa címűt. A szerző ekkorra már ismert útikönyv író volt, ez a soproni témájú volt a negyedik kötete. Sediánszky Nóra – nyugat-európai városokat bemutató első három könyve megírása után – soproni útját papírra vetve a korábbi munkáihoz hasonlóan a hűség városa kapcsán is alapvetően benyomásait, valamint a helységgel kapcsolatos legendákat, anekdotákat idézte fel. Mivel a városról természetesen már korábban is születtek könyvek, ezért ebben a tavaly kiadottban is ugyanazok a látnivalók, történelmi helyszínek, épületek, városrészek szerepelnek, ugyanakkor a szerző a híres-neves helyszínek mellett az eddig talán kevésbé ismert látványosságokra is felhívja a figyelmet. Történelem, művészet, építészet, folklór, turisztika keveredik ebben az információkkal gazdagon töltött kalauzban, mely jóval többet, mint ezer évet mutat be Sopronból.

Kép forrása

Sopron, az örök vízválasztó város

És amikor azt gondolnánk, hogy Sopron történelmében a száz évvel ezelőtti népszavazás volt a leginkább világraszóló esemény, akkor kezünkbe akad egy különleges kiadvány, mely egy szintén Európai-szintű fejlemény helyszíneként aposztrofálja a leghűségesebb magyar várost. Az pedig már a kötet első átolvasása után is megállapítható, hogy Sopron több más magyar városhoz hasonlóan méltán került fel a világpolitika, világtörténelem térképére. Dominkovits Péter, Katona Csaba és Pálffy Géza Amikor Sopronra figyelt Európa - Az 1625. évi soproni koronázó országgyűlés című tanulmánykötete a fenti turisztikai könyvnél lényegesen szűkebbre veszi a fókuszt, hiszen az alkotóhármas történelmi kontextusba helyezi Sopron 17. századi históriáját. A 2020-ban kiadott könyvet a „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport készítette, s munkájuk középpontjában az 1625. október-decemberi soproni országgyűlés és III. Ferdinánd december 8-i koronázásának története áll. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont így kínálja a kivételes tartalommal bíró kiadványt: „Megismerhetjük a nádor- és királyválasztás kulisszatitkait, a diéta nyerteseit és veszteseit, a koronázási ceremónia szimbolikus politikai aspektusait, sőt a hazai parlamentarizmus első verekedését is. Alapos betekintést nyerhetünk az országgyűlésen részt vett pápai és spanyol diplomaták törekvéseibe és történetírói munkásságába, akiknek köszönhetően Sopron nevét hosszú időre megtanulta Európa, hiszen a kora újkorban alig volt olyan magyar diéta, amelynek eseményeit - elsősorban a főherceg koronázása miatt – ennyire konkrétan befolyásolta volna a Habsburg-dinasztia spanyol és osztrák ágának viszonya.”

Kép forrása

Sopron hűsége a Horthy-korszak fontos állomása volt

Idén adták ki e-könyv formában is Veszprémy László Bernát 1921- A Horthy-rendszer megszilárdulásának története című tanulmányát. A kötetről az azt gondozó Jaffa Kiadó azt írta, hogy „Veszprémy László Bernát kötete olyan sorsfordító időszakként mutatja be az 1921-es esztendőt, amelynek jelentőségéhez a Horthy-korban talán csak az 1944-es év fogható. Ám míg ez utóbbiról számtalan kisebb-nagyobb monográfia született már, 1921-nek eddig jóval kevesebb figyelmet szenteltek a kutatók, noha eseményei az egész rendszer későbbi sorsát meghatározták.” Ez utóbb említett események közé sorolta a szerző az ominózus soproni népszavazást is, melyet ezúttal a konzervatív írók, tudósok írásaihoz képest kritikusabb hangvétellel ábrázolt. Ezzel együtt is olyan részletekről számol be az író, melyekről eddig nemigen lehetett olvasni máshol. Így például az adott fejezetben kiemelte, hogy a népszavazás idején az antant országokból érkező megfigyelők milyen bizalmatlanok voltak a magyarok szavazását illetően, valamint arról is bőséggel lehet olvasni, hogy milyen szabálytalanságokat találtak a népszavazás során, melyek mértékükben ugyanakkor nem befolyásolták az eredményt. Egy helyen például így fogalmaz Veszprémy: „A népszavazásra jogosultak listáját értelemszerűen a magyar fél nyújtotta be, amit az antantmisszió nem akart elfogadni, de mivel nem volt idő új listát készíteni, végül úgy ítélték meg, hogy a névsor megfelel. Láthatóan mindenki le akarta már zárni a hónapok óta húzódó mizériát. A választási jegyzékkel komoly problémák ugyan máig nem kerültek elő, az osztrák sajtó visszaélésekről írt…” A fentiek fényében érdekesnek mondható, hogy a folytatásban azt olvashatjuk a kötetben, hogy az antant megfigyelők a magyar fél adatait elfogadták és az osztrákok megjegyzéseit figyelmen kívül hagyták, melyből kisebbfajta diplomáciai botrány is kerekedett, amikor az osztrákok megjegyezték egy ponton, hogy „az olaszok semmivel sem jobbak, mint a magyarok.” A kötetben a voksolás végeredménye is megtalálható: „Sopronban – Brennbergbányával együtt – végül 17298-an szavaztak, a többség – 72,8 százalék – Magyarország mellett, míg Ausztria oldalán 27,2 százalék.”