A karácsony kedvelt témája az íróknak

Nem is túlzás állítani, hogy karácsonyi témájú könyvekből túlkínálat van. A közhellyel élve: a bőség ezen zavarában csak példaként tudunk említeni néhány könyvet, melyek vagy konkrétan a karácsonyról vagy karácsony idején játszódó történetről szólnak, vagy pedig klasszikus karácsonyi mesék, regények.

Képek forrása

Egy klasszikussá vált szürreális karácsonyi mese

Elsőként az egyik legismertebb karácsonyi „sláger”, a Diótörő és egérkirály című meseregény lapjaiba kalauzoljuk el olvasóinkat. Ernst Theodor Amadeus Hoffmann 1816-ban először megjelent műve valahogy a mai napig makacsul tartja magát a karácsonyi tematikájú történetek között, de valahogy olyan áttétellel, ahogy mondjuk a Reszkessetek betörők! című örökzöld filmvígjáték, melyben nem konkrétan a karácsonyról van szó, hanem egy olyan gyerekfőszereplős históriáról, mely karácsony idején játszódik és kiemelt szerepet kap benne a karácsonyi, ünnepi időszak és a karácsonyi ajándékok. Hoffmann ezen műve Gottfried August Bürger Münchhausen báró kalandjai, vagy Lewis Carroll Alice Csodaországban című ugyancsak a 19. században kiadott szürreális meséihez hasonlóan a fantáziavilág merész kanyaraival válik rendkívülivé történetté. A főhős Marie a nagy családi karácsonyi ünnepen sok-sok ajándékot kap bátyjával, Fritz-cel együtt, de Marie-nak egy diótörő figura tetszik meg főként. A bábu a nagy diótörésben megsérül, ami jó alkalom arra, hogy Marie „gondjaiba vegye” és ápolja. Az ünnepi éjszakán Marie különös álmot lát, melyben megjelenik egy sajátságos epizód, ahol egy egerekből álló hadsereg száll szembe Fritz játékkatonáival. Hoffmann meséje számos további alkotót ihletett meg, akik vagy hűen az eredetihez, vagy azt némileg átírva fogalmazták újra a diótörőről és egérkirályságról álmodó Marie történetét. A mese lényege a főhős kislány valóság és képzelet, álom közötti csapongása, utazása. Ez pedig mind a film- és színházi változat, a képregény verzió alkotók számára is jó lehetőség ad, hogy a mesére épülő vizuális világot még inkább szürreálissá tegyék.

Képek forrása

Ha karácsony, akkor karácsonyi krimi

Sokan kedvelik – valahol joggal – a karácsony idején játszódó krimiket, bűnügyi históriákat. Nekik szól Francis Duncan Gyilkosság karácsonyra című regény. A brti szerző, aki nagy angol krimiíró klasszikus Agatha Christie és a nemkülönben népszerű skót szerző Arthur Conan Doyle kortársa volt nem feltétlenül volt a hagyományos értelemben vett bűnügyi regényíró, hiszen ebben a műfajban csupán húsz évig ténykedett, de azt követően vélhetően ráunt a krimiírásra és – álnéven – történelmi románcok és gyerekeknek szóló történetek alkotására adta fejét. A Gyilkosság karácsonyra 1938-tól 1959-ig tartó időszaka közepén, 1949-ben készült el. Ahogy a fenti klasszikusoktól már megszoktuk, Duncannél is a karakteres detektív adja a regény élét, ez esetben Mordecai Tremaine a bűnüldöző (de nem tévesztendő össze Mortdecai-jal, a könyvben és filmben is megismert kalandor műkincskereskedővel). Az amúgy már nyugalmazott rendőrnyomozónak egy igencsak kacifántos ügy végére kell járnia, hiszen az arisztokrata Grame-házban történt gyilkosság rejtélyeit kell megfejtse. A kiindulópont egy – bármilyen meglepő is de – Mikulás, akit Szenteste holtan találnak a Grame-házban. Tremaine első körben mindenkit gyanúsít a Szenteste összegyűlt vendégsereg és a házbeliek közül, de később ebből a meglehetősen nagy „készletből” kell egyre kisebbre szűkítenie a kört, hogy végül megtalálja kinek állt érdekében és ki ölte meg a Mikulást, vagy az arra igencsak hasonlító férfit. A regény regényének folytatása, hogy az 1949-es első kiadást követő mérsékelt érdeklődés miatt csak több, mint hatvan évvel később, 2015-ben jelentették meg ismét, de ekkor már mondhatni elsöprő közönség- és szakmai sikert aratva.

Képek forrása

Dickens után szabadon: egy karácsonyi történet átirata

Ben Miller Amikor megmentettem a karácsonyt című új könyve egy Charles Dickens parafrázis. A Twist Olivér szerzőjének Karácsonyi ének című műve ezen átirata Jacksonról, a kisfiúról szól, aki szinte mániákusan kutat az angolszász kultúrában a karácsony idején elsőszámú szereplőnek ismert Mikulás után és minden tudni akar a rénszarvasokról, az északról a világ minden tájára tartó hosszú, havas és nem veszélytelen útról, a hatalmas puttonyról, az ajándékozás titokzatos műveletéről. A mese ezen a ponton némileg módosul is, ugyanis Mikulás, avagy Télapó helyett immár a Karácsony apó névvel találkozhatunk a klasszikus alakkal, ahogy Jackson is. Csodák csodájára a kisfiú személyesen találkozik a jóságos öregemberrel, aki elmeséli neki élete történetét. Ebben először, Torvilként, a gonosz, házsártos manóként, jelenik meg, aki nem érti a karácsony ünnepének lényegét, a szeretet üzenetét. A folytatásban természetesen a gonosz Torvilból lesz a jó Karácsony apó. A kötet magyarországi megjelenése kapcsán a szerző több interjút is adott, s az egyikében így fogalmazott: „Meg akartam mutatni, hogy bárki megváltozhat, és mindenki képes rá, hogy megjavuljon, még akkor is, ha olyan gonosz, mint Torvil. Amint a karácsony „szelleme” átjárta a szívét, jobb ember, bocsánat, manó lett belőle. Mert erről szól a karácsony: jobbá tesz minket. A regény folyamán Torvil élete gyökeres fordulatot vesz, átalakul és van egy slusszpoén a történetben, amit nem árulhatok el.”